Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész, 1809. február 3-án született Hamburgban, a család 1811-ben a világcéggé fejlődött Mendelssohn-bankházzal együtt Berlinbe költözött. Felix irodalmi, zenei, festészeti és nyelvi képzésben részesült, vívni, lovagolni és úszni tanult. 1816-ban a család áttér a lutheránus vallásra és felveszi a Mendelssohn-Bartholdy nevet. A fiú 9 évesen lép fel először hangversenyen, 12 éves korától komponál, 20 éves korában európai körútra indul, majd Düsseldorfban zeneigazgató, később Lipcsében a Gewandhaus zenekarának vezetője, ő az első karmester, aki pálcával vezényel, Lipcsét európai jelentőségű zenei központtá emeli. Agyvérzések következtében, 1847. november 4-én hal meg Lipcsében.

Mendelssohn a tetőn, a regény Prágában játszódik a második világháború idején. A szerző az első lapokon elgurít egy billiárdgolyót, egy gondolatot, mely szerteágazik, találkozik, majd újra elválik, s általa cseh és német emberek életét, annak összefüggéseit ismerhetjük meg, igazi cseh humorral fűszerezve.

Julius Schlesinger SS-hivatalnok azt a parancsot kapja a Cseh-Morva Protektorátus helytartójától Reinhard Heydrichtől (1941-1942), hogy a Rudolfinum* mellvédjéről távolítsa el Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző szobrát, mivel a helytartó nem akar olyan épületben Mozartot és Beethovent hallgatni és szónokolni, amelynek tetején egy zsidó zeneszerző szobra ékeskedik.

Reinhard Heydrich SS katona, szereti a zenét, amely gyerekkorára emlékezteti és megnyugtatja, közben ő a holokauszt kitervelője, tömeggyilkos, ő indítja Terezínbe a sárga csillagos transzportokat. 1942. június 4-én délelőtt, amikor a Hradzsinba tart az Anthropoid londoni ejtőernyős-különítmény két tagja kézigránátot dob az őt szállító gépkocsira, s a kórházban belehal sérüléseibe, de előtte az aktatáskáját, melyben a további deportálások terve van, átadja munkatársának.

A náci elnyomás alatt a cseh zsidó vallású emberek rádöbbennek, hogy a napfény és a levegő sincs ingyen, az életükkel fizethetnek érte. Sokan bújtatnak zsidó gyerekeket, embereket, gyártanak hamis papírokat, szereznek élelmet feketén, jegyrendszer van. A gettóban szörnyű az élet, fáznak, éheznek, krumpli héj-, fa lopásáért akasztanak.

A történet több szálon folytatódik, így több ember életét mutatja be, időnként morbid cseh humorral. Két ember, Becvár és Stankovsky az, akit felküldenek a tetőre a parancsot végrehajtani, azonban nem tudják melyik Mendelssohn szobra. Majdnem Richard Wagner szobrát döntik le a Gestapótól való félelmükben, de felettesük, Krug felesége, még időben kideríti zenében jártas ismerőseitől, hogy melyik az igazi. A két segéd, az információ birtokában, késő éjjel, - gondolva a jövőre is -, óvatosan fekteti a tetőre Mendelssohn szobrát, így annak csak a keze sérül meg.

Jan Krulis és Rudolf Vorlitzer barátok, Rudolf kórházban fekszik bénán. Jan, barátja lány rokonait, Grétát és Adélát bújtatja a Javurek házaspárnál és látja el őket élelemmel. Jan kerül kapcsolatba Otó Pokornyval, aki újságíró igazolvánnyal rendelkező fényképész, de titokban mesterfokon dokumentumokat hamisít, élelmet szerez. Kemény az élet ezekben a vészterhes években, a két kislány nem léphet ki a lakásból, egyik éjjel a Javurek házaspárt elhurcolják a németek, a kislányoknak menekülniük kell, azonban út közben rendőrbe botlanak, aki az őrsre viszi őket, majd a parancsnok átadja a két kicsit a Gestapó embereinek, akik agyonverik őket vallatás közben.

A Zentralamt a hitközségbeli talpraesett emberek közbenjárására Doktor Rabinovicot bízza meg, egy zsidó múzeum létrehozásával, a felszámolt zsinagógák istentiszteleten használt tárgyaiból, mely kegytárgyakat berlini „becses látogatók” is megtekintenek Rubinovic doktor tárlatvezetése mellett. A nácik a múzeumot győzelmi emlékműnek szánják.

Richard Reisinger jó kötésű, erős ember, ezért portaszolgálatra osztják be, azonban az SS emberei megverik, ennek okán a hitközség másik munkára küldi. Ez a másik beosztás a Gestapo raktárába szól, ahol a zsidó elkobzott vagyonokat kezelik. A raktárt egy „Madam” irányítja, csencselés, újra értékesítés stb. folyik, egy nap az egyik családtól Justitia szobra kerül a raktárba. A Madam és a Gestapó emberei nem bírják látni az Igazságosság szobrát, ezért először értékesítik, majd mikor az újra visszakerül a raktárba, szétveretik azt Reisingerrel. Az élet milyen furcsa véletlent produkál, a szobor látványa idegesíti az elnyomókat!?

A regényből egyértelműen kiderül, hogy mindenki retteg a náciktól, sok a verés, a szenvedés, akik nekik dolgoznak sokszor vallásuk és hitvallásuk ellen tesznek, mert úgy gondolják, hogy így életben maradhatnak a családjukkal, azonban ez nem így van, túl sokat láttak, de erre csak akkor döbbennek rá, amikor őket is Keletre küldik.

Ami a regényben nem szerepel, hiszen más helyszínen játszódik, de tudnunk kell, hogy Reinhard Heydrich SS-vezető és Joseph Goebbels propagandaminiszter szervezi meg Németországban a kristályéjszakát (1938. november 9-10.), amikor is 200 zsinagógát gyújtanak fel, szétverik az összes zsidó üzletet, közel 100 zsidó embert ölnek meg és megközelítőleg 30.000 zsidó férfit hurcolnak koncentrációs táborokba. A nácik által okozott károkat a zsidókkal fizettették meg, a zsidó közösségre egy milliárd birodalmi márka összegű büntetést róttak ki. Ettől kezdődően egy zsidó embernek sem lehetett vállalkozása, nem lehetett kereskedő, nem vezethetett gépkocsit, nem látogathatta a könyvtárat, mozit, a zsidó gyermekek nem járhattak iskolába.

Sok háborús regényt olvastunk már fiammal és időnként beszélgetünk is róla, de nem tudjuk megérteni, hogy ezek az emberek miért nem menekültek el már akkor, amikor 1933. április 1-jétől kezdődően a boltjaikat bojkottálták, majd nem engedték kinyitni, a munkájukat nem hagyták végezni, így megélhetésüket veszélyeztették, folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve, miért vártak addig, amíg gettókba telepítették őket, mindenüket elkobozták, megvárták, hogy éhezzenek, fázzanak, kényszermunkára, kísérletekre, majd a legrosszabbra ítéltessenek. Mindig mindenki bízik a jóban, egy jobb jövőben, de, ha nincs jövő egy adott helyen, akkor igen is lépni kell, és ezt sokan meg is tették.

1939-ben Németországból 250.000 zsidó ember kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, Argentínába, Nagy Britanniába és egyéb országokba, egyedül a Palesztinába kitelepülők részére engedélyezték vagyonuk kivitelét, a többiekét mind elkobozták.

Az európai zsidóság kétharmada, mintegy 6.000.000 ember vesztette életét fajgyűlölet következtében.

Visszatérve a regény témájára, Lipcsében Mendelssohn halála után szobrot emeltek a tiszteletére, de a nácik 1933-ban felrobbantották, zenei örökségét elrejtették, műveit betiltották. Ma azonban ismét áll Mendelssohn emlékműve Lipcsében.

A minap egy másik könyv is a kezembe akadt hasonló témában, a Szent István Kiadó jelentette meg Matteo Salvini Napolitani írását, Budapest Igazai címmel. A könyv a zsidó és keresztény értékeket képviselve a Soá-ról szól, történelmi hitelességgel. Főszereplői Angelo Rotta** szentszéki diplomata és Genarro Verolino*** a nuncius asszisztense, akik a második világháború idején több ezer ember életét mentették meg, természetesen megszámlálhatatlan, jó ember segítségével. Mindkét férfiút a Yad Vashem az "Igaz a Nemzetek között" kitüntetésben részesítette.

Angelo Rotta és Genarro Verolino XII. Piusz pápa jóváhagyásával szólította fel a nyilas kormány vezetőit, hogy vessenek véget a deportálásoknak, amikor ez nem vezetett sikerre, akkor külföldi diplomaták és a Vöröskereszt segítségével védett házakat hoztak létre és vatikáni menleveleket juttattak el a veszélyben lévők részére.

Az előzőleg olvasott könyvek által megfogalmazódott kérdések nagy részére ez a könyv választ ad. Igen is létezett egy valódi diplomáciai háló, amelyen keresztül zsidókat mentettek meg, sokszor az utolsó pillanatban, a halálmenetekből kiemelve őket, saját életük kockáztatásával, hogy a náci és fasiszta tömeggyilkosok karmaiból megszabadítsák őket, s e történések azért nem kerültek dokumentálásra, hogy ne vezessenek újabb üldöztetésekhez. Nagyon sok tényre, a Verolino család által rendelkezésre bocsátott, Genarro Verolino által papírra vetett írásokból derült fény.

Nagyon elgondolkodtató mindkét könyv, az egyik egy cseh zsidó újságíró szemén keresztül, a másik vatikáni és egyéb történelmi dokumentumok áttanulmányozása után, egy professzor megvilágításában, aki az egyik olasz egyetem diplomácia és nemzetközi politika történetének professzora, s a Történettudományi Pápai Bizottság nemzetközi küldötte.

*Prága fontos építészeti műemléke, 1876-1884 között építették Josef Zítek és Josef Schulz építészek tervei alapján. A Moldva partján található neoreneszánsz épület 1885-ös megnyitása óta kapcsolódik a zenéhez és a művészethez. Ma a Cseh Filharmonikusok, valamint a Galerie Rudolfinum és a nemrég felújított Cafe Rudolfinum székhelye.

**Angelo Rotta 1930-1945-ig volt magyarországi apostoli nuncius. Budapesten a II. kerületben rakpartot neveztek el személyéről.

***Budapesten a XII. kerületben Genarro Verolino nevét viseli egy speciális oktatásra szakosodott óvoda, általános iskola, készségfejlesztő iskola, kollégium.

Édesanyám, Katalin, negyedik gyermekként született Budafokon, az utódok száma a családban azonban később tíz főre gyarapodott.

A család szűkös anyagi helyzete és a II. Világháború borzalmai következtében a Magyar Vöröskereszt négy gyermeket, Józsefet, Máriát, Katalint és Erzsébetet 1941-ben a Felvidéken helyezett el családoknál.

Kassán József kitanulta a bőrdíszműves szakmát, ügyes kezű mester vált belőle, Mária a paplangyárban lett megbecsült varrónő. Erzsébet mintegy 1 éves volt, s azonnal egy kedves családhoz került, akik örökbe akarták fogadni.

Katalin hatéves volt ekkor, s az Eperjesi régió Stará Ľubovňa (Ólubló) körzetéhez tartozó Forbasy (Poprádfalu) községbe került, ahol Eduard Dubiel a község kántora és felesége Zsófia vette őt a szárnyai alá.

A kántor és felesége szigorú, de nagyon jó emberek voltak, így a kislány hamar a szívébe fogadta őket. A házaspárnak szép háza volt a falu templommal és temetővel szemközti utcájában, hiszen Eduard szorgalmasan művelte saját földjeiket, s állatokat is tartottak. Az istentiszteleteken gyönyörűen énekelt és orgonált, s otthonában is szívesen muzsikált pianínóján, így a település lelkésze és barátaik nem egyszer házuk vendégszeretetét élvezték. Anyámnak lett meleg ruhája, étele, megtanulta a szlovák nyelvet, a határ közelsége miatt egy kicsit a lengyelt is, s elvégezte az általános iskolát. A mamától tanult meg sütni, főzni, az állatokról gondoskodni, sok pajtása lett az iskolában, s itt szerette meg a természetet, hiszen a falu csodálatos helyen feküdt. A Poprád folyó pár lépésre volt csak a házuktól, így nyári napokon sokszor megfürdött benne a helybéli gyermekek társaságában, de együtt őrizték játék közben a domboldalon legelésző teheneket is. Ahol elcsendesedett a folyó, ott hatalmas fenyvesek törtek az ég felé, a nevelőapa is szeretett kirándulni, szerette a természet közelségét, így gyermekek társaságában nem egyszer a fenyőerdő által körülölelt víz mellett tűzgyújtásra és szalonnasütésre is sor került. 

Nagyon sok munka volt mindig a földeken, a házban és a ház körül, s a téli napok is sok nehézséget hoztak, a községben azonban nagy teherbírású, lelkes, barátságos emberek éltek, segítették egymás életét. A templomot és a temetőt is együtt tartották rendben, a házaspár a templomban, a bejárattól jobbra, egy nagyon szép Mária szobrot állíttatott, az alak fehér ruhát és világoskék leplet visel, ahogyan általában Máriát ábrázolni szokták a szobrászok. A faluban nagyon sok tehetséges fafaragó is élt, így a téli napokon csodálatos faragványok készültek, melyeket ma is megtekinthetünk, ha arra járunk.

Édesanyám 15 éves korában került vissza Budafokra, szülőcsaládjához, s kezdett dolgozni, majd 22 évesen férjhez ment édesapámhoz, Mária Kassán családot alapított, unokatestvéreim most is ott élnek, József és családja Svájcban telepedett le.

A három gyermek életében a Kassán és a Tátra alján eltöltött évek nem tűntek el nyomtalanul. Katalin családjával minden évben meglátogatta nevelőszüleit, akik akkor már újabb két kislányt nevelgettek. Eduard Dubiel mindig elvitte Katalin gyermekeit, fogadott unokáit a templomba és orgonált, énekelt nekik, engedte, hogy ők húzzák meg a templom harangját, s traktorát is vezethették játékból. A család és barátaik sokszor vendégeskedtek Forbasyban, Zsófia néni mindig juhtúrós derejével és knédlivel várta őket.

Soha nem fogom elfeledni Babička törékeny, dolgos alakját, fáradhatatlan volt, egy percre sem állt meg, pedig megfáradt már az életében elvégzett rengeteg munkában, s tudom, hogy soha nem fogom már mosolygós arcát látni, ölelő karjait a vállamon érezni, finom ételeit a számba venni.

Dedko pedig soha nem fogja már pianínójának billentyűit érinteni, pedig, hogy szerettem játékát és öblös hangját, amint betöltötte a szobát és jó kedvet varázsolt. Ha játszott megtelt a ház barátokkal, hangoskodtunk, sokat nevettünk, mosolyogtunk, együtt énekeltünk, egy igazi nagy család voltunk. Ő tanította meg nekem és bátyámnak ezt a kis szlovák népdalt:

Išiel Macek do Malacek šošovičku mlácic, zabudol si cepy doma, musel sa on vrácic. Ej, Macejko, Macejko, ko-ko-ko-ko, zahraj mi na cenko, ko-ko-ko-ko, na tú cenkú strunu, nu-nu-nu-nu, ej, dzunu, dzunu, dzunu, nu-nu-nu-nu! Zahral Macek dzunu, dzunu, potom prestal hráci, husle sa mu rozsypaly, cepom po nich mlácil. Ej, Macejko, ...

Poprádfalu jelenlegi polgármestere, kedves barátunk Július, építészmérnök végzettségű, nem egyszer velünk volt családja társaságában Forbasyban és Milaván, Ólublón ő mutatta meg nekünk a skanzent, este tábortűz mellett készítettük el vacsoránkat és élveztük egymás társaságát, majd szállást biztosított a vendégházban. Július egy nagytudású, szerény ember, nagyon jó férj és édesapa. Gyermekkori barátnőim Božena és Renata Csehországban élnek családjukkal. Božena tanári diplomával rendelkezik, a mai napig tartom vele a kapcsolatot, minden évben találkoztunk vele, édesanyjával és testvéreivel, amikor arra jártunk, de barátaink Budapesten is jártak, ilyenkor mi ismertettük meg velük a főváros nevezetességeit.

Mária családjában a családfő és fia a tűzoltó zenekar tagja volt, így sok mulatságos történet forgott szájon, mivel nemcsak a hivatalos rendezvényekre, de szerenádozni is együtt jártak a fiúk, hogy meghódítsák a lányok szívét a fiatal tűzoltók számára.

A határon átívelő rokoni kapcsolatok és barátságok a gyermekekkel megismertették a Felvidék, így a Magas-Tátra, a Szlovák Paradicsom, a Szádelői Völgy, a Dobsinai Jégbarlang természeti szépségeit, Kassa és Lőcse történelmi városát, a Betlér és Krasznahorka féle Andrássyak világát.

Határtalan dal YouTube - YouTube

A Felvidéken eltöltött napok életem kitörölhetetlen emlékei. Édesapám is nagyon szeretett kirándulni, síelni, barlangászni, én is örököltem tőle a természet szeretetét, sokat jártuk a hazai hegyeket, a Magas-Tátrát, a Szlovák Paradicsomot, a Felvidék nevezetességeit a Glázer, a Deržák, a Výrostek, a Ŝtefko, a Váncsa és a Várkonyi család társaságában, de az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesület tagjaihoz is csatlakoztam a Lengyel-nyereg meghódításakor, s Krisztián fiammal és barátaimmal is többször jártuk a kitaposott ösvényeket.

Kedves Olvasó, ha kedvet kaptál, tarts velem egy kis történelmi utazásra, elő a hátizsákot, húzd a bakancsot és kalandra fel! Egy kis ízelítő a Felvidékről:

100 km hosszú túraútvonal az Ásványvízforrások mentén az Észak-Szepesség-Pieninek régióban:

Bajorvágás (Bajerovce), Vöröskolostor (Červený Kláštor), Poprádfalu (Forbasy), Gnézda (Hniezdne), Határhely (Hraničné), Lackvágása (Lacková), Hosszúvágás (Legnava), Hársád (Litmanová), Újlubló (Nová Ľubovňa), Szulín (Sulín) és Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy).

Magas-Tátra (Vysoké Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata

A Tátra hegység szlovákiai része 550 km2, lengyelországi része 236 km2.

A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) felügyelete alá tartozik, ahol csaknem 600 km turistautat vehetünk igénybe. Példaértékű az utak karbantartása, kitáblázása, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) és a szlovák Hegyi Mentőszolgálat (HZS) munkája. A Hegyi Mentőszolgálat vészhívószáma: 18 300, a helikopteres mentőszolgálaté: 18 155. Természetesen a turistaösvényeket mindenki csak saját erejének tudatában, megfelelő magashegyi túrafelszerelésben, túraeszközökkel, felelősen, az időjárási körülményeknek megfelelően használja. A Tátrában leggyakrabban tavasszal és nyáron alakulnak ki zivatarok, általában a déli órákban, de a hegyek között bármelyik pillanatban megváltozhat az időjárás, erre fel kell készülni és megfelelően kell tudni reagálni, ezért a „józan paraszti eszét” mindenki vigye magával!

Legmagasabb csúcsai: Kriváň (2.494 m), Štrbské Solisko (2.302 m), Velké Solisko (2.413 m), Štrbský štít (2.381 m) Kôprovský štít (2.363 m), Rysy (2.499 m), Výsoká (2.560 m), Batizovský štít (2.448 m), Gerlachovský štít (2.654 m), Bradavice (2.476 m), Javorový štít (2.418 m), Slavkovský štít (2.452 m), Ľadový štít (2.628 m), Lomnický štít (2.634 m), Kežmarský štít (2.558 m).

Turista úton megközelíthető csúcsok: Kriván, Tengerszem-csúcs – Rysy, Nagyszalóki-csúcs - Slavkovský štít, Kis-Viszóka-csúcs - Vychodná Výsoká, Kapor-csúcs - Kôprovský štít, Királyorr - Nos, Fehér-tavi-csúcs - Jahňací štít, Elülső-Szoliszkó - Predné Solisko, Oszterva (Menguszfalvi-szószék) – Ostrva.

Könnyű túrák: Tátralomnic/Kőpataki-tó/Tarpataki vízesések, Szoliszkó, Csorba-tó/Poprádi-tó.

Közepesen nehéz túrák: Zöld-tó (Tátranska Kotlina/Tátralomnic), Kis-Tarpataki-völgy/Téry menedékház, Nagy-Tarpataki-völgy/Rabló menedékház.

Nehéz túrák: Kis-Tarpataki völgy/Vörös-torony-hágó, Nagyszalóki-csúcs, Lengyel-nyereg/Kis-Viszoka-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kapor-csúcs, Szoliszkó körtúra (Furkota-csúcs/Lorenz-hágó), Kriván.

A Szimbolikus temető a Poprádi-tó közelében található, a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók emlékére, 1934-ben létesítették, s 1940-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.

Tátrai villamos (Tatranské Elekrtrické Železnice) közlekedik:

Poprad-Tatry – Starý Smokovec – Štrbské Pleso

Starý Smokovec – Tartanská Lomnica

Tatranská Lomnica – Studený Potok - Poprad-Tatry

Fogaskerekű (Ozubnicová Železnica) közlekedik:

Štrba – Štrbské Pleso

Poprád (Poprad-Tatry)

A Tátra kapujának is szokták nevezni, mivel a városból csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tátrára, hiszen annak lábánál fekszik. A várost és a hegységet is többfajta közlekedési eszközzel megközelíthetjük. A város idegenforgalmi központ, nevét a Poprád folyóról kapta, mely a Dunajec jobb parti mellékfolyója. A város egyik fő nevezetessége a Szent Egyed gótikus plébániatemplom, érdemes azonban még megnézni a Szeplőtelen Szűz Mária oszlopot, a városházát, az evangélikus templomot, a zsinagógát, valamint a Tátraaljai Múzeumot. Az AquaCity egész évben fogadja a látogatókat kül- és beltéri termálmedencékkel, s július 1. és augusztus 31. között a csúszdapark is üzemel.

Ótátrafüred (Starý Smokovec)

A Magas-Tátra legrégebbi települése, Csáky István grófnak köszönheti alapítását, felvirágoztatását pedig Rainer János Györgynek, aki bérbe vette a települést és üdülőtelepet hozott létre megfelelő infrastruktúrával, az első menedékház, a Rainer-kunyhó az ő nevét őrzi. 1873. augusztus 10-én ezen a településen alakult meg az első magyar turistaszervezet, a Magyarországi Kárpátalja Egyesület. A Grandhotel 1904-ben, a Tarajkához (Hrebienok) közlekedő sikló 1908-ban, a Sport Hotel 1930-ban épült.

Tátralomnic (Tatranská Lomnica)

A Magas-Tátra egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése. Itt található a Tátra Nemzeti Park Múzeum, a Símúzeum, s a szállodákon kívül megszállhatunk az Eurocamp kőházaiban. A csúcsra többszakaszos lanovkával juthatunk fel, a Kő-pataki-tónál (Skalnaté Pleso) szállhatunk át a Lomnici-csúcsra vezető kabinos felvonóra.

Csorba-tó (Štrbské Pleso) a Tátra második legnagyobb tengerszeme, 20 méter mély.

Csorbató település turisztikai központ, minden kategóriájú szálláshelyet találunk itt, s rövid túráink kiindulópontja is lehet, ahogyan számos hegycsúcsot és hágót is elérhetünk innét.

Kassa (Košice)

Kelet-Szlovákia legnagyobb városa, a Hernád folyó völgyében fekszik, történelmi és kulturális értékekben gazdag vidék, közlekedési és kereskedelmi központ, itt található Közép-Európa legnagyobb acélműve.

Látnivalók a történelmi városközpontban, Fő utca és környéke, régészeti leletek, Kelet-szlovákiai Múzeum (neoreneszánsz, történelmi-, régészeti leletek, Kassa Kincse), Szlovák Műszaki Múzeum, Ferences-rendi templom (gótikus, barokk homlokzattal), Csáky-Dessewffy palota (klasszicista), Immaculata szoborcsoport Mária oszloppal (barokk), Szentháromság/Premontrei templom (neoreneszánsz/barokk), Lőcsei-ház, Állami Színház (neobarokk), Orbán/Vörös-torony (az Orbán-harangról kapta nevét, a szőlőművelés védőszentjéről), Városháza (klasszicista), Szent Erzsébet dóm (gótikus, kriptájában nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és fia József, gróf Eszterházy Antal, Sibrik Miklós, gróf Bercsényi Miklós és felesége Csáky Krisztina grófnő), Szent Mihály kápolna (gótikus). A Szent Erzsébet dóm – Orbán torony – Szent Mihály kápolna a nemzeti kulturális örökség része. Megyeháza (barokk/klasszicista), Forgách palota (klasszicizáló empire), Miklós börtön (eredetileg lakóházként és fazekasműhelyként szolgált), Domonkos templom és kolostor (a város legrégibb temploma), Jakab-palota, Fazekas utca (kézművesek utcája), zenélő szökőkút. A kassai színházban, 1833. február 15-én volt az ősbemutatója Katona József Bánk bánjának. Ha valaki olvasta Márai Sándor Régi Kassa, álom című könyvét, akkor rá fog érezni a város hangulatára. A kassaiak kedvenc pihenőhelyei Kovečany, Csermely, Bankov, Ružin.

Lőcse (Levoča)

A város a Szepesség keleti részén fekszik, a német telepesek központja, 1971-től a Szász Városszövetség fővárosa, a lőcsei kereskedők nemcsak Magyarországon, de a Hanza városokkal (16 ország, 192 város) és Velencével is kereskedtek. A város 2009 óta az UNESCO Világörökség része. Látnivalók: Főtér (polgár és patríciusházakkal), Szent Jakab plébániatemplom (gótikus, a világ legmagasabb faoltára, mely Lőcsei Pál mester műhelyében készült), városháza (gót és reneszánsz, Szepességi Múzeum), szégyenketrec (1.600-ból), Thurzó-ház (neoreneszánsz).

A természeti szépségben, kulturális értékekben, történelmi emlékekben gazdag gömöri tájat hosszú időn keresztül emlegették kis Európaként, kis Magyarországként.

Szlovák Paradicsom (Slovenský raj) 1988-óta Nemzeti Park, egy természeti csoda, a Szepesség egyik legszebb területe

A nemzeti park a Gömör-Szepesi-karszt része, magas fennsíkok, mélyen vágott folyókanyonok, szurdokok, varázslatos vízesésekkel teli szorosok, barlangok, szakadékok világa. Területének 90 %-át fenyőerdő borítja, s az ősfenyvesek mellett megcsodálhatjuk az alpesi és a kárpáti flóra teljes pompáját. A Szlovák Paradicsom egész évben látogatható, s 300 km jól kijelölt túraútvonal áll rendelkezésre. Aki erre jár, kristálytiszta vízfolyásokra, csermelyekre, patakokra, zúgókra, szűk szurdokokra, vízesésekre, függőhidakra, fém és fa létrákra, fém lépegetőkre és láncos segítségre számíthat, ajánlott a vízhatlan lábbeli.

A túrák kiindulópontja lehet Igló (Spišská Nová Ves), Csingó (Čingov), Podlesok, Káposztafalva (Hrabušice), Dedinky. Kláštorisko a turistaösvények kereszteződésénél fekszik a Szlovák Paradicsom közepén, a kartéziánusok 13. században épült kolostorát és a szimbolikus temetőt tekinthetjük meg itt. A leglátogatottabb szakadékok a Suchá Belá, a Veľký Sokol, a Hernád-áttörés (Prielom Hornádu), Velký Kyseľ, Malý Kyseľ, Zejmár-szakadék (Zejmarská roklina). A Sólyom-völgyben található a 75 méter magasból lehulló Fátyol-vízesés.

A Káposztafalvi-karszt legszebb kilátóhelye a Tamásfalvi-kilátó (Tomášovský výhľad) sziklapereme, a Hernád bal partján fekszik, egy 146 méter magas kőterasz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Hernád-áttörés alsó szakaszára és a Fehér-patak völgyére.

Könnyű túrák: Tamásfalvi kilátó, Hernád-áttörés (Podlesok), Hernád-áttörés (Cingov), Suchá Belá, Stredné Piecky, Biely Potok – Klastorisko, Stratená – Havrania skala, Dobsinai jégbarlang – Stratena, Dedinky – Zejmarska roklina.

Közepesen nehéz túra: Veľký Sokol. Nehéz túra: Sokolia Dolina.

A Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa) az UNESCO Világörökség része, hossza 1.232 méter, mélysége 112 méter, 110.000 m3 jég, mely helyenként a 25 méter vastagságot is meghaladja, megtekinthető része 515 méter, 43 méter magasságban, 30 perces séta, májustól szeptemberig látogatható.

Gömör-Tornai karsztvidék

Szádelői-völgy (Zádielska dolina)

Rozsnyótól 30 km-re délkeletre, Kassától 38 km-re, délnyugatra található vadregényes vidék. A Szár-patak (Blatnica) eróziós munkájának köszönhetően, barlangok beomlásával alakult ki ez a kanyon.  A Szár-patak mentén haladhatunk a 3 km hosszú, helyenként csak 10 m széles karsztvidéki szurdokban, ahol a mészkőszirtek fala eléri a 300-400 méter magasságot.

A betléri Andrássy-kastély (kaštieľ Betliar)

Kelet-Szlovákiában, Rozsnyótól (Rožňava) északnyugatra, a Sajó folyó völgyében áll a betléri vadászkastély, egy 57 hektáros, csodálatos angolpark közepén. A kastély parkja Szlovákiában egyedülálló, 1977-ben felkerült a világ legszebb történelmi kertjeinek listájára. Területén értékes szökőkutakban, szobrokban, romantikus kerti pavilonokban és ritka egzotikus növényzetben gyönyörködhetünk. A nemzeti műemlékként számon tartott betléri Andrássy-kastély Szlovákia legszebb és legértékesebb műemlékei közé tartozik, egyben Gömör leglátogatottabb műemléke és egyik legnagyobb büszkesége, az 1994-ben befejezett teljes műemléki helyreállítást követően EUROPA NOSTRA díjat kapott.

A betléri kastélyt (reneszánsz és barokk stílusban) 1700 körül építtette Andrássy István. Az épület érdekessége, hogy az eredetileg ott álló XV. századi gótikus kúria falainak egy részét meghagyták, illetve felhasználták az építésénél, később klasszicista stílusban átalakították. A kastély képtárában gróf Andrássy István kuruc tábornok, gróf Andrássy Miklós Gömör-megye főispánja, gróf Andrássy Lipót, gróf Andrássy Antal rozsnyói püspök, gróf Andrássy Manó (aki a képtár és a numizmatikai gyűjtemény alapját megvetette, s a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt), gróf Andrássy Géza, gróf Andrássy Károly, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök portréja is látható. A kastélyban zene- és vadász-szalon, kényelmes szobák, vendégszobák, ebédlő látható korabeli bútorokkal, berendezésekkel, használati tárgyakkal, gazdag fegyver- és trófeagyűjteménnyel. A több mint 14.000 kötetet számláló könyvtárat Andrássy Leopold alapította. Az Andrássy család, 1883-ban, vendégül látta Jókai Mórt, aki új történelmi regényéhez gyűjtött anyagot, így született meg A lőcsei fehér asszony. Az Andrássy család 1945-ig, a II. világháború végéig lakta a kastélyt, amikor is azt államosították és múzeumként hasznosították.

Andrássy Manó-emlékév kezdődött a betléri kastélyban - YouTube

Palóc kalauz 12. rész Betlér, Andrássy-kastély - YouTube

Krasznahorka (Krásna Hôrka)

Az Andrássy várkastély és mauzóleum 8 km-re Rozsnyótól, Krasznahorkaváralja felett található. A kúpalakú dombon a XIV. század elején épült gótikus lakótorony, vár, reneszánsz erődítmény, majd késő reneszánsz palota, Rákóczi idején kuruc helyőrségként funkcionált. Andrássy Dénes, családi múzeummá alakíttatta át 1906-ban, a múzeum 1910 óta látogatható.

Andrássy Dénes 1904-ben Krasznahorkaváralján szecessziós stílusú mauzóleumot építtetett több színű márványból, itt temették el a család 16 tagját. Andrássy Gyula grófot, aki a magyar kormány miniszterelnökeként és Magyarország nádoraként koronázta magyar királlyá I. Ferenc József császárt és feleségét, Erzsébetet magyar királynévá, később az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere is lett, tőketerebesi (Trebišov) kastélyának parkjában helyezték örök nyugalomra.

1945-ben a beneši dekrétumok értelmében a várat és az egész uradalmat államosították. 1948-ban a Nemzeti Kulturális Bizottság állami kulturális birtokká nyilvánította, 13 évvel később besorolták a nemzeti kulturális műemlékek közé, 1996-tól pedig a Betléri Múzeum részeként a Szlovák Nemzeti Múzeum gondnoksága alatt áll.

2012. március 10-én, két tizenéves gyerek figyelmetlensége miatt, tűzvész pusztított a Krasznahorkai várban, mely során a teljes tetőszerkezet leégett, a gótikus palotarész kiégett, többek között Andrássy Gyula gróf fegyvergyűjteménye is elpusztult, a várfal egy részével egyetemben, valamint a harangtoronyban található három harang is a lángok martaléka lett. A tűzoltók és a hadsereg emberei 6 órán keresztül, nagy körültekintéssel végezték munkájukat, ennek köszönhetően a falak nagy része épségben maradt, a műemlékek 90 %-a megmaradt, ezeket a felújítás idejére, Betléren és kassai múzeumokban helyeztek el. A felújítási tervet a Kassa Megyei Műemlékvédelmi Hivatal hagyta jóvá, s 2012 októberében a Szlovák Kulturális Minisztérium és a Szlovák Nemzeti Múzeum felügyeletével megkezdődtek a felújítási munkálatok. A megsérült gyűjtemény darabjait szlovák, cseh és magyar szakemberek bevonásával restaurálják. A három harangot a Gömöri Kézművesek Társulása újraöntötte. A közadakozás mellett, 2019-ben a szlovák kormány 35 millió EUR összeget hagyott jóvá a teljes felújításra, 2023-ban várható a Krasznahorkai vár újranyitása.

Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka büszke vára, ráborult az éj homálya.
Tornyok ormán az őszi szél, elmúlt dicsőségről mesél.
Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha.

Harcosai rég pihennek bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.

Krasznahorka és az Andrássy nemzetség - YouTube

Kilenc éve borult lángba a Krasznahorkai vár – 2023-ban nyithatják újra - YouTube

2018. december 30-án estére jegyem volt a Veszprémi Petőfi Színházba Malek Andrea, Jáger András (Soulistic), Szűcs Antal Gábor és Balázs Fecó estjére. Zenei stílusok találkozása volt ez az este.

Totya gitáron a latin stílust, Malek Andrea gyönyörű hangján a jazzes és a magyar népzenei stílust hozta, melyet Jáger András kísért zongorán, saját szerzeményeit is megszólaltatva, Fecó pedig a lírikus rockot képviselte. A nézők a két órás zenei műsor által egy boldogság bombát kaptak ajándékba, stílusos befejezése volt ez a 2018-as évnek.

Már kívülről megfogott a Petőfi Színház épületének szecessziós stílusa, elhelyezkedése. A színházat 1984 és 1988 között a Középülettervező Vállalat újította fel, s 1920 óra viseli Petőfi Sándor nevét.

Aztán beléptem a szép Foyer-ba, tele festményekkel, a gyönyörű színházterem, s megpillantottam a színpadon az előkészített hangszereket. Már ekkor szárnyalt a lelkem, tudtam, egy különleges estében lesz részem. Mindhárom fellépővel a nézők együtt énekelték az ismert, felcsendülő dalokat, szép esténk volt.

Éjszaka nem sokat aludtam a szállodában, a megélt új élmények, benyomások hatása alatt álltam. Korán felkeltem, kihagytam a reggelit és másfél óra alatt legyalogoltam a Sygic segítségével a vasútállomásra. Látni akartam a felkelő nap sugarait Veszprém városa felett. A színházig már kiismertem magam, még sötétben sétáltam a szép belvárosban, múzeumok és templomok mellett haladtam el és mire a Nap első sugarai beragyogták a környéket már a várnegyed is feltűnt. 8 órakor már a vonaton ültem és szemléltem a szép magyar tájat, a táplálkozó őzikéket, az elsuhanó mezőgazdasági és turisztikai területeket, feltöltődve tértem haza otthonomba.

 „Minden ember egyenlőnek születik, és el nem idegeníthető joga az élet, a szabadság és a boldogság keresése.”

„Boldog ember voltam, mert megtaláltam az élet értelmét, biztosítottam a magam szabadságát, és igyekeztem biztosítani a másokét. Ezért hiszek abban, hogy a boldogság nem csupán a kiválasztottaké.”

Franklin tudta, hogy az idő, a történelem pártolja az ő igazságát, és akit az idő pártfogol, az sosem csalatkozhat, „Mindig célba ér, aki várakozni tud!”, idézte a francia közmondást.

Az emberiség sorsát döntően befolyásoló nagy földrajzi felfedezéseket nem a tudásvágy indította el, hanem elsősorban az anyagi érdek, Európa már a keresztes hadjáratok idején felismeri a keleti országokkal való kereskedés jelentőségét (finom textíliák, fűszerek). A XIV. századi hajósok még csak a Földközi tenger habjait szelték, ám a törökök előrenyomulása miatt nehéz lett a hajózás.

A portugál kormány a század második felében ingyen fával támogatta polgárait a hajók építésében és vámkedvezményekkel a hazai hajókon történő áruszállítást. Az állam megkövetelte, hogy a kapitányok hajónaplót vezessenek (útvonal és változásai, szélirány, szélerősség, áramlások, csillagászati jelenségek, térképek), Henrik herceg Sagresben tengerésziskolát alapít, így a portugál hajósok 1416-1432 között elérnek Madeirára és az Azori-szigetekre, ez az első lépés az Újvilág meghódítására. A portugál tengerészek új, képzettebb nemzedékének tagja Bartolomeu Dias 1488-ban megtalálja az Indiai-óceánba vezető utat, megkerülvén az Afrika déli csücskénél fekvő Gyötrelmek/Jóreménység fokát.

A spanyolok 1481 óta folyamatosan harcolnak a földjükön még a VIII. században megtelepedett mórok ellen (Granadai Emírség), 1492. január 2-án elesik Granada, véget ér a közel 800 éves mór uralom Spanyolországban. 1492. augusztus 3-án, reggel 8 órakor a spanyol korona megbízásából, egy genovai tengerészkapitány, ama bizonyos Kolumbusz Kristóf nyugati irányban szándékozik átszelni az óceánt, három hajó indul a Santa María, a Pinta és a Niná, úgy gondolják Kínát és Japánt érinthetik. Kolumbusz tudja már, hogy a Föld gömb alakú, ezért körülhajózható. Az ókori Ptolemaiosz a szárazföldet a gömb 180 fokával egyenlő nagyságúnak becsülte, így a tenger vizével borított rész is 180 foknyi. Arisztotelész és Seneca úgy vélte, hogy Cádízhoz nyugatra egészen közel esik Ázsia, ez azonban tévedés volt, Európa és Ázsia között a tengeren a távolság 229 fok. Kolumbusz a passzátszél segítségével hajózik dél-nyugatnak a Kanári-szigetekig, majd nyugatnak, s az Atlanti-óceán átszelése után azt hiszi, hogy ázsiai vizekre érkezett, felfedezi San Salvadort, a Bahama-szigetcsoportot, Kubát és Haitit. A nagy Felfedező indulásakor nem tudta hová megy, érkezésekor nem tudta hol van, amikor hazaérkezett 1493 márciusában, még mindig nem sejtette hol volt, felfedezésével új történelmi korszak kezdődött az emberiség történetében.

1519. április 22-én Don Hernando Cortés kiköt Veracruznál, november 8-án pedig bevonul az azték birodalom nagyvárosába Tenocstitlánba, ahol csodákat lát és tapasztal, de ez már egy másik történet.

Az észak-amerikai földrész három, európai eredetű birodalma kutatások, kalandok, pusztítások során alakul ki. A spanyoloké Mexikóban, a szigeteken és a Csendes-óceán partvidékén, a franciáké Kanadában és a Mississippi mentén, az angoloké a földrész keleti partvidékén, amelyet az Atlanti-óceán hullámai és az Alleghany-hegylánc szegélyeznek, s 250 év alatt ezen a keleti partvidéken megszületik egy új világ. Lakosai hivatalosan az angol király fennhatósága alá tartoznak, s 13 gyarmaton élnek, pedig ők maguk és őseik épp azért hagyták el régi hazájukat, hogy gazdasági függetlenséget, vallásszabadságot nyerjenek. Harcolniuk kellett a vadonnal, az indián őslakossággal és a környező francia gyarmatbirodalom katonáival, mégis nemzedékek alatt megerősödtek, ezért bizakodó önérzettel és növekvő szabadságvággyal függetlenséget akartak. 1770 táján már hárommillió lakosából kétmillió Európából áttelepült volt. A földeken félmillió Afrikából származó rabszolga dolgozott, melyet a hajóskapitányok és ültetvényesek nyilvántartásából tudunk. A fehér lakosság farmerekből, kézművesekből, kereskedőkből állt, akik közül egyedül a munka szerzett becsületet.

„Nem vagyok jós, de sokat foglalkoztam matematikával. A valószínűség mindig kiszámítható. Az észak-amerikai angolok húszévenként megkettőzik népességük számát, és ebből világosan következik, hogy gazdaságunk fejlődése száz év alatt túlszárnyalja majd az angol anyaországét.”

Az indiánok számát nem lehetett tudni, az irokézek hat törzse élt politikai szövetségben, barátságban az északi telepesekkel, a többi törzs harccal igyekezett megakadályozni, hogy a fehérek terjeszkedése az Alleghany-hegylánc magaslatain átcsapjon.

Hétéves háború (1756-1763), Franciaország észak-amerikai gyarmatait Anglia és Spanyolország szerzi meg. A franciák az európai háborúban sem voltak sikeresek, az észak-amerikai angol győzelem (Signal Hill-i csata) eredményeképpen a béketárgyaláson Franciaország lemond Kanadáról és a Mississippi torkolatvidékéről (Párizs 1763.). Az észak-amerikai gyarmatokon francia és indián háború is folyt 1754-1763 között. A győzelem után Anglia hozzáfog, hogy érvényt szerezzen korábban hozott törvényeinek, s ezzel áthárítsa államadósságának egy részét az amerikai gyarmatokra.

Amerikai függetlenségi háború (1775.04.19. – 1783. 09. 03.): 13 észak-amerikai gyarmat (New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New York és Vermont, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia és Kentucky, Észak-Karolina és Tennessee, Dél-Karolina, Georgia) háborúja Nagy-Britannia ellen. Kezdetben a gyarmatok az adók (bélyegtörvény, teatörvény) visszavonását követelték Angliától, bojkottálták az Angliából érkező árucikkeket. Politikai csoportok: partióták a függetlenség mellett harcolnak, a lojalisták hűségesek Nagy-Britanniához.

Az adók elleni tiltakozás 1775-ben fegyveres szakaszba lép (lexingtoni összecsapás). 1776-ban az angolok német zsoldosokat küldenek Amerikába. A kongresszus öt tagja (Thomas Jefferson, Roger Sherman, Benjamin Franklin, Robert Livingston, John Adams) elhatározza, hogy meg kell szövegezni a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely alapján a gyarmatok elszakadnak Angliától. A feladatra Thomas Jeffersont találják a legalkalmasabbnak, a szöveget a 13 állam képviselője július 1-jén jóváhagyja, s 1776. július 4-én kihirdetik ki, létrejön az Amerikai Egyesült Államok.

Benjamin Franklint a kormány megbízza, hogy titkos tárgyalásokat folytasson Franciaországgal, az útra két unokáját, Willt és Bent is magával viszi. A francia király intézkedik az amerikai felkelők titkos megsegítésére, létrejön a Rodrigue Hortalez és Társa cég Beaumarchais irányítása alatt. A vitorlás hajók francia zászló alatt szállítják Haiti és Martinique szigetére a fegyvereket, ahonnan amerikai hajók juttatták el azt George Washington seregeihez. George Washington az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, a függetlenségi háború főparancsnoka és győztes hadvezére. 1778-ban, a saratogai amerikai győzelem után, Franciaország hivatalos szövetséget köt az Egyesült Államokkal, majd Spanyolország és Hollandia is háborúba lép Nagy-Britannia ellen. A háború helyszíne Észak-Amerika keleti része, az Egyesült Államok és Kanada, az Atlanti-óceán, a Karib-tenger és a Földközi-tenger. A harc 1783-ban a párizsi békekötéssel zárul, ahol Nagy-Britannia elismeri az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását. Anglia, spanyol, francia és holland ellenfeleivel szemben a versailles-i békeszerződésekben egyezik meg. Nyugat és Kelet Florida, Minorca Spanyolországhoz, Szenegál Franciaországhoz kerül.

Benjamin Franklin nyomdász, író, tudós, diplomata. 1706-ban Bostonban születik a Tej utcában, tízedik gyerekként, ezért édesapja tizednek hívja. 10 éves korától apja gyertyaöntő üzemében dolgozik, keresetének nagy részét könyvekre költi. Nagyon szeret olvasni, ezért édesapja 12 éves korában bátyjához, Jameshez küldi nyomdászinasnak, a tanonc pillanatok alatt túlnő oktatóján. 14 évesen a New-England Courant-ban jelennek meg első cikkei Silence Dogood álnéven, 16 évesen már teljesen egyedül szerkeszti, nyomtatja a lapot. Testvérével nem egyezik, ezért megszökik tőle és először New Yorkba, majd Philadelphiába (a kvékerek nevezték el a várost testvéri szeretetnek) utazik, egy dollárral és Bradford nyomdász ajánlólevelével a zsebében száll partra. A Pennsylvania kormányzó 1724-ben Londonba küldi a 19 éves Bent, hogy vásároljon új betűtípusokat és tanuljon a könyvnyomtatás európai központjában, három évig itt is marad, majd hazatér, újságot alapít. Újságot ír, szerkeszt, nyomtat, 1729-ben jelenik meg a Pennsylvania Gazette első száma, 1732-ben német nyelvű lapot indít Philadelphische Zeintung néven. 1731-ben Ő alapítja az első közkönyvtárat Amerikában. 1754-ben elkészíti Amerikában az első újságrajzot. Megalkotja az első réz nyomó sajtót, amivel papírpénzt lehet gyártani, ő szerkeszti a bankókra a díszítéseket, betűtípusokat.

Naplójában 12 alapelvet rögzít: mértékletesség, hallgatás, rend, határozottság, igénytelenség, szorgalom, őszinteség, igazságosság, önmérséklet, tisztaság, nyugalom, uralom az ösztönök felett, majd 13. alapelvként az alázatot.

Amerikában megszervezi a postaszolgálatot.

1746-ban kezdi el elektromos kísérleteit, 1752-ben hajtja végre híres kísérletét, amikor is sárkányt ereget, melyre egy hosszú, hegyes fém rudat illeszt, így kimutatja, hogy a villám és az elektromosság azonos, ezzel feltalálja és meghonosítja a villámhárítót. Ő javasolja, hogy Philadelphiában minden ház falára lámpást szereljenek, kórházat, főiskolát alapítsanak. Kísérletezik a színek hővezetésével. Elkészíti 32 db üveg félgömbből az armonica hangszert, melyet később üvegharmonikának hívnak. Az irokéz indiánokkal békét köt és megtanulja tőlük, hogy szövetségben kell élni. Azt vallja, hogy a diplomáciában semmit sem adnak ingyen, s az a jó diplomata, aki nem fizeti túl, amit kap. Amerika követe Angliában és Franciaországban.

Olvasmányaiból tudja, hogy 1519-ben Antonio Alaminos spanyol kapitány a mexikói Veracruzból két hónap alatt ért haza Spanyolországba, ez akkoriban bámulatosan rövid időnek számított, Alaminos kapitány tengeráramlatról számol be. Franklin úgy véli, hogy az óceánnak csak a levegőég lehet egyenrangú társa. Az áramlás úgy történhet, hogy a passzátszél ereje a Mexikói-öbölbe sodorja az óceán vizét, a víz az öbölben felduzzad, felmelegszik, aztán lefolyást keres, így a passzátszél erejével a felmelegedett víztömeg ismét az óceánba kerül. Feltevése bizonyítására tengeri útjai során az Atlanti-óceánon méri a víz hőmérsékletét, megfigyeli, hogy a meleg áramlat, melyet Ő nevezett el Golf-áramlásnak (Golf = öböl), a Mexikói-öbölben indul, elhalad Florida peremén, s Amerika és Új-Funland keleti partjai mellett áthalad az óceánon.

 „Az ember két legnagyobb kincse a gondolkodás és a tapasztalat.”

Nagy természetrajongó vagyok, ahogyan édesapám is az volt, gyermekkoromban faltam Fekete István regényeit, s később fiammal, Krisztiánnal is közösen olvastuk írásait. Még most is sokszor fülünkben cseng a „Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp jön Vuk. Híres nagy vadászok, jobb, ha félre álltok, hipp-hopp jön Vuk.” Úgy gondolom, nem vagyunk egyedül.

1971-ben, 50 évvel ezelőtt, szüleim kézen fogtak bennünket, bátyámat és engem, s elvittek a Vadászati Világkiállításra. Az OMÉK is mindig érdekelte családunkat, de ez egy egészen más élményt adott. Büszkék voltunk, hogy kicsiny hazánk ilyet is tud, nagy dolog volt ez akkoriban, négy kontinens 52 országa képviseltette magát a 35 napig tartó rendezvényen, s 2.300.000 látogató tekintette azt meg, ebből 200.000 külföldi volt. A rendezvény után szakemberek, vadászok, külföldi delegációk vitték hírül az egész világba a magyar vadgazdálkodás eredményeit, tapasztalatait, melyek hazánk jó hírnevét öregbítették, nemzetközi vadvédelmi egyezmények születtek, s az állami gazdaságokban megvalósuló vadásztatás (ebben az időben évente majdnem 4.000 külföldi vadász), nem kis valuta bevételt hozott, mely országunk további fejlődéséhez vezetett. Váncsa Jenő agrárminiszter úr jóvoltából, 20 évesen, egy tanulmányút keretében, saját magam is megtapasztalhattam a Nagybereki Állami Gazdaságban folyó nemzetközi színvonalú munkát.

A fenti élmények alapján én már alig vártam, hogy ismét beléphessek a Hungexpo területére. Voltam én itt már látogató, az Utazás Kiállításon dolgozó, de még nem láttam a nemrég 55 milliárd forintból felújított Hungexpo területét. A főkapun belépve azonnal szembeötlött Szőke Gábor Miklós szobrászművész bőgő szarvasbikája, mely 10 tonna elhullajtott agancsból készült, s melyet Magyarország összes erdészete két éven át gyűjtött. A 15 méter magas építmény száján keresztül is be lehet menni a Hungexpo új épületébe, de mi inkább az oldala mellett sétáltunk el, hogy megfigyelhessük teljes valóságában.

A beléptetésnél nemcsak a jegyünket kérték el, de biztonsági kapuk is fogadtak bennünket, rossz szándékkal ne jöjjön ide senki.

A belépés után azonnal kezünkbe vehettük a Nimród magazin szeptemberi számát, majd beléptünk a „D” pavilon ajtaján, ahol a „Hal, víz és ember” kiállítás valósult meg. Az óriásakváriumokban 50 halfaj mutatkozott be, többek között a viza, mely régebbi időkben a Duna lakója is volt, de megtekinthettük a Velencei-tó, a Balaton, a Tisza, a Tisza-tó és a Fertő-tó élővilágát is. Voltak itt a halászathoz, horgászathoz szükséges eszközök, védett kétéltűek és hüllők, vízimadarak, s a nemzeti parkok igazgatóságai is képviseltették magukat, így mindjárt kedvet kaptunk mindenféle magyarországi kiránduláshoz is. 

Ezután a „H” pavilonban folytattuk utunkat, ez volt a „Központi magyar kiállítás”, ahol a kiállítóterem közepén felvonultatták a magyarországi vadfajokat, melyet leghíresebb vadászaink szoboralakjai öleltek körül, s megcsodálhattuk a több ezer nyílból álló csodaszarvast is a fejünk felett. A kiállított témákban tematikus filmeket is megtekinthettek a látogatók, mint például Bergendy Péter 8 perces, a legmodernebb CGI-technológiával készült Csodaszarvas legendáját. A Seuso kincs két vadászjelenetes darabja is kiállításra került, s a nagyszentmiklósi aranykincs tárgyainak hiteles másolatát is láthattuk. Ennek a pavilonnak a megtekintését minden magyar családnak csak ajánlani tudom, nem lehet betelni a látvánnyal, itt a gyermekek játszva tanulhatnak, s a felnőttek sem maradnak új információk nélkül.

Kicsit később a „G” pavilonba tértünk be, itt valósult meg a „Hazai és nemzetközi trófeakiállítás”, valamint a „Vadászat a 21. században”, itt töltöttük a legtöbb időt. Lenyűgöző volt a látvány, amerre tekintettünk mindenütt trófeák. Nemcsak civil látogatók, de diplomáciai küldöttségek is jelen voltak, sőt sok vadász is szép ruhájában keresgélte a saját trófeáját, melyet a kiállítás idejére rendelkezésre bocsátott. Preparátorokat is láthattunk munka közben, bár jobban érdekeltek bennünket a természetes környezetükben profi módon elhelyezett vadak. Mi civil, s ráadásul női látogatók voltunk, de még így is megakadt a szemünk a vadászpuskákon (Blaser, John Rigby & Co., J.P. Sauer & Sohn, Mauser), a vadásztőrökön, vadászfelszereléseken, aki szeret kirándulni, tudja miről beszélek. Én és fiam is rendelkezünk a finn Marttiini tőr egy-egy példányával, melyet túráink során mindig hasznosan forgatunk, tudjuk, hogy a természetben a jó eszközök életet menthetnek.

Órák múltán átsétáltunk az „A” pavilonba, amely a nemzetközi csarnok volt, felkerestük a kiállító országok standjait, a szlovákoknál és a lengyeleknél kicsit többet időztünk, minden kiállító készült trófeákkal, de láthattunk preparált farkast, barnamedvét, élő vadászkutyát, sast, fehér fejű rétisast, sólymokat, nagyon sok helyen szakmai tanácskozás folyt, s zenész fellépőkkel is találkoztunk.

Aki gasztronómiai élményekben is akarta magát részesíteni, az megtehette, válogathatott a jobbnál jobb vadételek közül.

A Kincsem Parkban 15 órától kezdődtek a bemutatók, ezt most mi kihagytuk, úgy véltük egy napra ennyi élmény elég volt, még újrázhatunk, hiszen október 14-ig nyitva állnak a Hungexpo kapui a látogatók előtt.

2021. szeptember 25-én, az első napon tekintettük meg a közel 17 milliárd forintból megvalósított világkiállítást, s nem csalódtunk, hatalmas élmény volt, örülök, hogy 50 év után hazánk ismét vadászati világkiállítást rendezett. Egy dolgot azonban sajnálok, hogy már csak gondolatban tarthattak velem a szüleim, Jenő bácsi és Vica néni, jó lett volna velük ezt az élményt megosztani.

Az agrárium része az erdő- és vadgazdálkodás és mi magyarok ezt jól csináljuk, ezen a kiállításon meg is mutatjuk, csak ajánlani tudom mindenkinek a rendezvényt, színvonalas, hasznos, a jegyárak megfizethetőek, szeptember 30-tól a FeHoVa Plusz, október 7-től pedig az OMÉK is megtekinthető, a Kincsem Parkban lovas-, agarász-, íjász és fegyverbemutatókon is részt vehetünk, s mielőtt elhagyjuk a vásárváros területét jegyünket emlékbélyegzővel is elláthatjuk. A világkiállítás nemcsak a fővárosra fókuszál, így vidéki programjain is részt vehetünk Bőszénfán, Kardosfán, a Zselicben, a Kassai-völgyben, Kecskeméten, Kaszón, Kaposváron, Ropolyon, Komáromban, Keszthelyen, Nagysalléron, Gödöllőn, a Balatonon, Hatvanban és Vásárosnaményben.

Aprótalpúként szerepeltél az óvodában és az iskolában, szereted a népi kultúrát, a népművészetet, a néptáncot, a táncházat, a népi játékokat, a népdalt, akkor hozzád szól ez az írásom! Gyere velem egy barangolásra, a Hagyományok Háza Hálózat útján, a Felvidékre!

2019. október 26-án, szombaton, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, a Fő utcában, megnéztem a Felvidék kincsei kiállítást. A Hagyományok Háza a tematikus napok keretében rendezte meg a Felvidék sokszínű és gazdag népi kultúráját bemutató tárlatot. Láthattunk a hagyományos népi kultúrához tartozó kézimunkákat, terítőket, díszpárnákat, kötényeket, női ruhákat és blúzokat, ingeket, ünnepi viseleteket, csipkéket, szőtteseket, szőnyegeket, szalmából és bőrből készült használati és lakberendezési tárgyakat, Gömöri hímes- és szalmarátétes tojásokat.

A kiállítás után betértem a Batthyány téren álló Felsővízivárosi Szent Anna-templomba, hívogatott a templomból kiszűrődő muzsika hangja, éppen próbált az orgonista, így becsusszantam az egyik padba és hallgattam egy kicsit a játékát.

Mivel az esti gálaműsor kezdetéig még volt időm, így egy nagyot sétáltam a Duna-parton, ahol már kigyúltak az esti fények. Az Országház, a Pesti Vigadó épülete, a Duna-parti szállodasor, a Budai Vár, a Várkert Bazár, a Citadella a díszvilágításnak köszönhetően gyönyörű városképet alkottak. Közeledett a gálaest 19 órai kezdete, megszaporáztam a lépteimet, majd beléptem a 2017. és 2018. között, 7,6 milliárd forintból felújított Budai Vigadó/Hagyományok Háza épületébe. Az épületben kapott helyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 2001. január 1-jén alapított Hagyományok Háza szolgáltató központ és a Nemzeti Művelődési Intézet. Az intézményt a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére hozták létre. A Hagyományok Háza Hálózat 2017. óta működik több magyarországi megyében, Erdélyben, a Vajdaságban, a Kárpátalján és a Felvidéken. Szlovákiában 2018-ban öt felvidéki településen indult el a hiánypótló népzenei képzés, ma már hét helyszínen folyik a hagyományőrzés, ahol főként a néptánc és népzene kincsei kerülnek előtérbe.

Az esti gálaműsor ízelítőt adott, egy kis bepillantást engedett a Felvidék (Gömör, Ipolyság, Csallóköz) zenés-táncos kincseinek tárházába. A színpadon fellépett a Füleki Rakonca Néptáncegyüttes, amely 1995-ben alakult és 70 főt számlál, tagjai a 15-23 év közötti fiatalokból kerülnek ki, vezetőjük Varga Norbert, Varga Lia, Brusznyai Erik. Közösen ápolják a magyar autentikus tánckultúrát, több országos és nemzetközi díjjal rendelkeznek, utánpótláscsapatuk a Kis Rakonca együttes. A felnőttek somogyi, kalotaszegi, Vág-Garamközi táncokat adtak elő, a gyermekek közül a fiúk gömöri pásztorbotolóval és vasvári verbunkkal készültek, a lányok medvesaljai böjti játékokat mutattak be. A Rakonca együttes állandó kísérő zenekara a salgótarjáni Dobroda, s hozzájuk tartozik a füleki Foncsik és a losonci Galáris (Gyöngysor) Énekegyüttes is. A Galáris Énekegyüttes fenntartója a Csemadok, jelenleg 11 tagot számlál, céljuk a népdal hiteles tolmácsolása, de a gyermekek néprajzi alapismereteket és a jeles napok szokásait is megismerik tanulmányaik által, 100-120 dal szerepel a repertoárjukban. A palóc pacsirtáknak is nevezett füleki Foncsik Énekegyüttesnek 7 állandó tajga van, fenntartójuk a Füleki Városi Művelődési Központ, tagjai egyben a Kis Rakonca Néptáncegyüttes táncosai, zoboralji dalcsokrot, illetve zoborvidéki felelgetőst adtak elő. A Ghymesi Igricek régi magyar hangszereken játszottak Katona István vezetőjük társaságában. Az alsóbodoki énekkar kórusvezetője, Holec Ilonka, aki népművészeti hagyományőrző díjakkal is büszkélkedhet, Mikle Zsuzsanna társaságában bodoki népviseletben, zoboralji népdalokat szólaltatott meg palóc nyelvjárásban. A Sendergő Néptáncegyüttes az Ipolyságból érkezett, profin táncolták a felvidéki, a magyar és az erdélyi tájegység táncait a Gereben zenekar kíséretében. 2013-ban alakultak, jelenleg 58 tagot számlálnak, utánpótlás csapatuk a Kis Sendergő, fenntartójuk a FolkHont Polgári Társulás, állandó résztvevői az Eszterlánc Országos Gyermek Néptáncfesztiválnak, ahol eddig négyszer kaptak aranysávos minősítést. A Gereben együttes 1978-ban alakult, tagjai "A népművészet ifjú mestere" cím tulajdonosai. Legfőbb hangszerük a citera, basszuscitera, hárfacitera, de dorombon, dobon, ütőgardonon, hegedűn, nagybőgőn, kobozon, furulyán, tamburán is játszanak, összetéveszthetetlen stílust képviselnek.

Minden néptánc- és énekegyüttes eredeti népviseletben lépett fel, a gálaműsor után táncházat is tartottak az átriumban, ahol már mi nézők is velük együtt rophattuk a táncokat, a gyönyörű népművészeti ruhákat közelről is megszemlélhettük.

Az én szívemhez közel áll a Felvidék, ezért nem hagyhattam ki ezt a programot, s tudjuk, az énekes, ha dalra fakad, saját lelkének rezdülését adja át, örömöt, bánatot, szerelmet, gyászt, az ének száll és száll évszázadokon át. Ismernünk kell a gyökereinket, különben nem tudjuk hová is tartozunk.

„Embernek ének őrzi az időt, Az tartja számon minden eleinket! Hallgass meg egy semmicske éneket, S szíve járását hallod az időnek.” Ratkó József

Egy varázslatos zenei este leírását olvashatod három nagyszerű zeneszerzőre emlékezve, akik közül az egyik egy más évszázadban élt, de zenei munkássága kihatott a másik két művész zenei tanulmányaira, fejlődésére.

Ha szereted a muzsikát, biztosan nem ismeretlen előtted a Fő utca - Corvin tér - Iskola utca által határolt területen álló Budai Vigadó/Hagyományok Háza műemlék épülete. Az 1898 és 1900 között Kallina Mór és Árkay Aladár építészek tervei alapján megvalósított kétemeletes, belsőudvaros, timpanonos, főként neoreneszánsz, eklektikus épület homlokzatán az oszlopfők attikai ion, az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintát követnek. A kapu, a mellvédek, a szobrok szintén a római és firenzei palotákat idézik. Amint belépünk az épületbe, tágas előcsarnok fogad bennünket szecessziós díszítéssel, s márványlépcső vezet az emeletre, ahol a 306 fő befogadására alkalmas színháztermet találjuk, mely általában a Magyar Állami Népi Együttes fellépéseinek ad otthont.

2019. május 3-án, pénteken este, egész heti munkánk után, nagy várakozással, szép ruhában, lelkileg ráhangolódva egy felejthetetlen estére, a barátaim társaságában lépkedtünk ama bizonyos márványlépcsőkön. Már a programfüzet kézhezvételekor, jegyeink megvásárlásakor tudtuk, hogy egy megismételhetetlen zenei élményben lesz részünk, melyet még fokozott az előző esti televíziós beszélgetés. Székeinkre leülve, feltekintve a színpadra, láttuk, hogy a zenészek már túl vannak a beálláson, hiszen hangszereik garmadája várt már ott bennünket. Mi izgatottan, egymással beszélgetve ütöttük el az időt a 19 óra 30 perces kezdésig, amikor a nézőtéren már egy gombostűt sem lehetett leejteni, teltház volt. Nem volt véletlen részünkről ez a nagy várakozás, bár nem ismertük a pontos zenei programot, több műfaj találkozására készültünk, s Kossuth-díjas művészeink nevei fémjelezték az előadást, mely a Beethoven Budán Fesztivál (2019. április 30. – május 7.) programsorozat keretében, a Budavári Önkormányzat polgármestere, Dr. Nagy Gábor Tamás úr felkérésére valósult meg, Roll over Beathoven címmel. Az álom megvalósítására felkért két zenész, nem volt más, mint Balázs Ferenc és Benkő László Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző. A két neves művész már bizonyította pályafutása alatt életművével, klasszikus szintetizátor lemezeivel (Benkő László 1982. Lexikon I., 1984. Lexikon II., 1988. Lexikon A-Z., 1994. Impressio, 2012. Másik világ), (Balázs Ferenc 1984. Register, 1985. Best of Bach, 1990. Szerelmi álmok), hogy a különböző zenei stílusok, műfajok megférnek egymás mellett, s a komolyzenét addig nem hallgató közönséggel is meg lehet ismertetni, szerettetni a különböző klasszikus örökzöld darabokat.

S egyszer csak elérkezett a várva-várt pillanat, a lámpák a nézőtéren kialudtak, a reflektorok a színpadon megjelenő zenészek felé fordultak, a kamerák munkába álltak, majd felcsendültek a Beethoven által 1810-ben komponált, Therese Malfattihoz, egy bankárcsalád legidősebb lányához írt a-moll bagatell, Für Therese dallamai. A műről tudnunk kell, hogy mindössze négyperces, Ludwig Nohl német zenetörténész fedezte fel újra 1865-ben, s hanyagul a Für Theresét Für Elisenek olvasta, így mi már Für Eliseként ismerjük.

A színpadon először a billentyűs hangszerek szólaltak meg, Balázs Ferenc Korgja, Jankai Béla és Szakcsi Lakatos Béla Yamahája, Benkő László és ifj. Herrer Pál Korgja és Yamahája, majd átvette a stafétát a Rajkó zenekar. Megszólalt a 6 hegedű, a nagybőgő és a cimbalom, amelyeket ismét felváltottak a billentyűs hangszerek, de ezúttal már nemcsak a szintetizátorok szólaltak meg, hanem Borbély Zsolt is püfölte a dobokat, Solti Ferenc basszusgitárján, Szűcs János gitárján szaggatta a húrokat. Végül a dr. Balázs Ferenc által fiának 1970-ben vásárolt Hammond orgona és Jankai Béla digitális Hammondja is főszerephez jutott, és ismét bekapcsolódtak a Rajkó zenekar művészei, minden hangszer együtt zengett és pengett. Egy fergeteges hangulat alakult ki a színpadon, olyan módon interpretálták a művet a jelenlévő zenészek, amely formában az eddig még soha nem szólalt meg, s mi nézők ezt tudtuk, éreztük, egy egyszeri és megismételhetetlen produkció részesei lehettünk.

A műsor ívét Balázs Ferenc állította össze a zenészkollégákkal karöltve, így az este folyamán elhangzott Hacsaturján Kardtánca a Rajkó zenekar előadásában, Jankai Béla és Benkő László improvizációja a klasszikus és rockzene találkozásaként, Ifj. Herrer Pál és Balázs Ferenc billentyűs hangszerein felcsendült Tomaso Albinoni Adagio-ja, - a két fiú előadásában már többször hallhattuk templomokban -, majd megszólalt a Homok a szélben.  Ezután egy etűd következett Jankai Béla és Benkő László összeállításában, majd ismét a Rajkó zenekar tagjai lettek a főszereplők, s Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiájának akkordjai hangzottak fel. A taps után Beethoven V. szimfóniája következett Benkő László és Szakcsi Lakatos Béla felejthetetlen előadásában. Balázs Ferenc és a Rajkó zenekar közösen előadták a Változnak az évszakok dalt, amely még soha nem szólt így, és Fecó, jelenlévő orvosainak kifejezve háláját, elénekelte A csönd éve volt és az Ugye nem hiszed el nótát, saját szerzeményeinek sorát pedig a Rajkó zenekar által kísért, Amikor vége az utolsó dalnak is, zárta. Fokozva a hangulatot, mintha egy rock koncerten találtuk volna magunkat, megszólalt az Omega együttes Lena című nótája Benkő László, Jankai Béla és rock együttese előadásában, majd felcsendült Vittorio Monti Csárdása a Rajkó zenekar fergeteges előadásában. Ezután következett a The Nice angol rock együttes szerzeménye, az Amerika, amitől megolvadtak a Hammondok és a Yamahák billentyűi, brillírozott a magyar virtus, elmondhatjuk, jobban játszottak zenészeink, mint Keith Emerson. A koncert végén pedig ismét felhangzott az összes résztvevő előadásában a Für Elise, majd a katarzist fokozva a The Nice – Amerika, örömzenéltek a fiúk, nem kímélve a billentyűket, a húrokat, a dobokat, hiszen képzelőerő nélkül nincs meggyőző művészet.

Balázs Ferenc, Benkő László, ifj. Herrer Pál, Jankai Béla, Szakcsi Lakatos Béla ezen az estén nemcsak zongoristaként, orgonistaként, de rögtönzőként is ismertséget szereztek maguknak, akárcsak Beethoven Bonnban és Bécsben. Ludwig von Beethoven már kisgyerekként rögtönözni próbált a klavikordon, s ifjúként már önfeledten adta át magát a szikrázó ötletek és a szárnyaló fantázia világának, nagyon szeretett improvizálni, akárcsak az ezen az estén fellépő zenészek, s zongoraműveiben „szimfonikusan” gondolkodott, ezzel jelentős történelmi tettet hajtott végre, hiszen véglegesen ledöntötte a műfajok közötti stilisztikai határokat.

A színházteremben, a zene az önmegvalósítás eszköze volt ebben a másfél órában, a fiúk, ha erejük engedi, még órákon át tudtak volna együtt muzsikálni és rögtönözni, mi a közönség, pedig még órákig tudtuk volna őket hallgatni és nézni. Ezen az estén, érdekes módon találkozott a rockzene, a klasszikus zene, a cigányzene, a jazz, ez a sok műfaj fuzionált egy-egy dalban, váltakoztak a műfajok és mégis egy egységet alkottak. Minden jelenlévő tudta, ahogyan Balázs Ferenc és Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester úr is mondta „nincs klasszikus zene, nincs modern zene, jó zene van, és a műfajok megélnek egymás mellett, egy színpadon”. Egy felejthetetlen, megismételhetetlen este volt, köszönjük a sok tehetséges muzsikusnak, aki létrehozta, megalkotta aznap este ezt a csodát ott fent a színpadon, köszönjük, hogy velük együtt érezhettük azt, amit épp abban a pillanatban éreztek, legbensőbb énjüket fejezték ki tiszta, világos játékukkal, muzsikájukkal.

Ludwig von Beethoven (1770-1827) egy más évszázadban élt, először zenét is szerző zongorista volt, majd zongorát is bűvölő komponistává vált, zenéje a kifejezőerőre és a mélyebb értelemre épül, a zeneművészetben egy etalon, napjainkig fennmaradtak zseniális alkotásai, IX. szimfóniájának kéziratát az UNESCO 2001 szeptemberében a Világörökség részévé nyilvánította. Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart szerzeményei hatással voltak Beethoven zenei munkásságára. Az elődök zenei hagyatéka kihatott a másik két művész Balázs Ferenc (1951-2020) és Benkő László (1943-2020) zenei tanulmányaira, fejlődésére, alkotásaira, függetlenül attól, hogy ezen utóbbiak a lírikus rock, illetve a rockzene karizmatikus alakjai voltak. A The Beatles (1960-1970), a „Beatlemánia” egy kicsit eltérítette őket a komolyzenei pályától, - olyanok szerettek volna lenni, mint Ők, a gombafejűek -, de csak egy cseppet, hiszen a Beatles is használt dalaiban komolyzenei megoldásokat, nagyzenekari hangszereket, s nekik köszönhető a mai szintetizátor elődje is. Hatással volt azonban két művészünkre a The Rolling Stones rockegyüttes 1962-es megjelenése is, hiszen tagjai Mick Jagger és Keith Richardson neves rockszerzeményekkel örvendeztették meg a világot.

Két Kossuth-díjas zeneszerzőnk klasszikus zenei tanulmányai lehetővé tették, hogy időnként saját műfajuktól elkalandozzanak a komolyzene világába, hiszen az előző évszázadokban élő zeneszerzők Arcangelo Corelli (1653-1713), Antonio Lucio Vivaldi (1678-1741), Johann Sebastian Bach (1685-1750), Georg Friedrich Händel (1685-1759), Joseph Haydn (1732-1809), Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), Franz Peter Schubert (1797-1828), Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847), Frédéric Chopin (1810-1849), Robert Schumann (1810-1856), Liszt Ferenc (1811-1886), Richard Wagner (1813-1883) művei befolyásolták egész zenei munkásságukat.

A Budavári Önkormányzat 2019-ben huszadik alkalommal rendezte meg a Beethoven Budán Fesztivál rendezvénysorozatot, melynek keretében 18 szinte teltházas koncert valósult meg, 2.555 látogatóval, 8 helyszínen (Budavári Városháza, Jókai Anna Szalon, MTA Zenetudományi Intézet, MOM Kulturális Központ, Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébániatemplom, De la Motte-Beer palota, Hagyományok Háza, Várszínház).

A felújított Karmelita kolostor homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy Ludwig van Beethoven 1800. május 7-én, vagyis 221 éve, koncertet adott az épület helyén álló Budai Teátrumban.

Liszt Ferenc Doborjánban lévő szülőházában szobájának falát díszítette Beethoven portréja, a gyermek Liszt olyan szeretett volna lenni, mint Ő, egyik bécsi koncertje alkalmával Beethoven a gyermeket homlokon csókolta, elismerve tehetségét, s a rajongóknak köszönhetően az ikon egyik zongorája is a magyar zeneszerzőhöz került. Liszt Ferenc koncertjeinek bevételéből nagymértékben hozzájárult a Bonnban felállított Beethoven szobor létrehozásához. A világ 2020-ban ünnepelte koncertekkel, kiállításokkal a német zeneszerző születésének 250. évfordulóját (1770. december 16.). Bonnban 700 apró, mosolygó, zöld és aranyszínű Beethoven-szoborral is emlékeztek a Münsterplatzon.

Balázs Ferenc zeneszerző, zongorista, orgonista Budavár visszavételének 165. évfordulóján, 2014. május 21-én, ünnepélyes keretek között vette át a „Budavár díszpolgára” címet, melyhez egy aranygyűrű is tartozott Budavár címerével, így ismerte el, köszönte meg, a Budavári Önkormányzat a Tabánban és a Budai Ifjúsági Parkban megtartott koncertjeit, közösséget alkotó és formáló zenei pályafutását. Balázs Ferenc szeretett az édesapja által ráhagyott budavári lakásában lakni, ahol nem egy zeneműve született a nyugodt és gyönyörű környezetben.

Benkő László zeneszerző, zongorista, orgonista, s még több hangszeren játszó zenész (furulya, trombita, citera) nevét viseli a Nemzeti Beat-, Pop- és Rocktörténeti Kutatóközpont és Archívum, melynek létrehozását pályatársaival együtt fontosnak tartotta, szívén viselte, hogy egy helyen fellelhetők legyenek a hatvanas évek zenei és videó anyagai.

Az írásomban említett komponisták mind klasszikusok, nem tudhatom, hogy Balázs Ferenc és Benkő László neve, - akiknek zenei öröksége felbecsülhetetlen nemzeti kincs - alkotásai egyenértékűek-e a fentiekkel, ezt majd a jövő generációja dönti el, de a mi nemzedékünkből is kell, hogy legyen egy pár ember, akiknek szerzeményei klasszikusokká váljanak.

Beethoven Budán 2019 - Roll Over Beathoven - YouTube

Az idő előrehaladtával, ahogy szeretteim sorra eltávoznak, egyre több temetőben megfordulok az országban. Sajnos nincs jó tapasztalatom annak ellenére, hogy a rend őrei igyekeznek felügyelni a végső nyughelyeket. Évekkel ezelőtt, 2007 tavaszán döbbenten hallgattam a hírt, hogy az elhunyt államfő és felesége sírját feldúlták, majd kiemeltek emberi csontokat, hamvakat, szégyelltem, hogy ilyen emberek között élek, a helyzet mára sem sokat változott. Szokták mondani „boldogok a lelki szegények”, de ó Atyám, milyen vad és téves gondolat vezethet embereket ilyen tettekre?! Miért van az, hogy Magyarországon még mindig lopják a sírról az angyalkákat, a virágokat és a gyertyákat, van, ahol még a fejfákat is? Ennyire szegény nép lennénk anyagilag és lelkileg? Sajnos valószínűleg így van. Milyen ember az, aki egy szeretett halott sírjáról elveszi a neki szánt szobrocskát, virágot, majd ismét értékesíti, de már olyat is láttam, hogy egyszerűen kidobja más friss virágait, mert nem ő helyezte el a síron. Ilyenkor szeretnék belelátni a fejekbe, az agyakba, mi késztet embereket ilyen tettekre, ehhez azért elég nagy lelki szegénység szükségeltetik.

A virágot azért helyezzük el valaki sírján, mert szerettük, gondolunk rá még ma is, hiszen a közösen megélt emlékek, míg élünk velünk vannak. Gyertyát azért helyezünk el a sírján, hogy azt meggyújtva, örök világosságot biztosítsunk neki, a szerettünknek, a szerettünkért, még ha az a gyertya valójában csak órákig éghet, hiszen véges az anyag, a viasz, amiből megalkották. Mindig fájdalmas, ha egy családtag, egy jóbarát a felhők fölé költözik, s ha közel állt a szívünkhöz sok napnak kell eltelnie míg megnyugvásra találunk. Az első időben, nyilvánvalóan többször látogatjuk a sírját, többször helyezünk el virágot, többször gyújtunk gyertyát otthon, a templomban és a temetőben. Érthető módon valahogyan nekünk is fel kell dolgozni a veszteséget, főleg most, a pandémiás időszak után, amikor nem is biztos, hogy részt vehettünk a temetésen, ott lehettünk a végső szertartáson, így nem búcsúzhattunk el. Tudjuk azonban, hogy a halál is hozzátartozik az élethez fizikai testünk elfáradásakor, hiszen, aki megszületett annak meg is kell halnia.

Ugyanakkor kimegyek a Felvidékre, a Lajtán túlra, Svájcba a rokonaim sírjához, ahonnét soha semmi nem tűnik el, pedig ott van a síron az illető fényképe, a sír gondozásához szükséges eszközök, de senki nem nyúl a más által elhelyezett virágokhoz, kövekhez, gyertyákhoz, legfeljebb az elhervadt virágokat, a leégett mécseseket dobják ki a hozzátartozók, barátok.

Kedves honfitársaim, esetleg példát kellene vennünk tőlük, valahogy rendet kellene teremteni a fejekben! A virágot, a köveket az elhunyt szeretteinknek visszük, a gyertyát az elhunyt szeretteinkért gyújtjuk, nem nektek, akik még éltek, hogy újabb hasznot húzzatok az eladásából, vagy ki tudja milyen indíttatásból megszabaduljatok eme természet alkotta csodáktól. Ha egy sírhely közelében jársz, azt csak jó szándékkal tedd, inkább vigyél, mint vegyél, boldogabb leszel, s életed folyamán ne feledd el tisztelni a természetet, egymást, a halottainkat és magadat!

Édesapám sokat mesélt gyermekkoráról, az apai nagyanyjánál, a Mátra aljai faluban töltött napokról, többek között a kenyér/az élet tiszteletéről. Családunkban mindig ő vágta, szelte meg a kenyeret, de előtte öklével megkongatta annak hasát és a késsel egy keresztet rajzolt a kenyér aljára.

A jó kenyér a jó gabonával kezdődött és elengedhetetlen volt, hogy a gabonát a molnár a malomban megfelelő minőségűre őrölje a malomkövek között. A gyerekek mindig örömmel figyelték a nagymama péntek délutáni mozdulatait, amint elővette a szitát, a fateknőt, az élesztőt, a lisztet, a sót, friss vizet hozatott velük az artézi kútról, tudták, hogy most kezdődik a kenyér dagasztása, mely igazán nem könnyű munka. Dagasztás után, egész éjjel kelesztették a tésztát meleg helyre téve és szép fehér vászonnal letakarva. A dédimnek még volt kemencéje, egy héten egyszer, szombat reggel került sor a kenyér kisütésére és egész héten ki kellett tartania. A férfiak száraz fával felfűtötték a kemencét, amikor már nem volt láng, csak parázs, az asszonyok tiszta helyet alakítottak ki a kemence belsejében és a lapáttal behelyezték a tésztából kiszakajtott kenyereket, cipókat annak gyomrába. Az asszonyok már gyakorlatból tudták, hogy mennyi idő után szabad kinyitni a kemence ajtaját és kivenni az aranybarnára sült életet. Az aprótalpúak alig várták, hogy a kemencéből kikerüljenek a kenyerek, a mamának még arra is volt gondja, hogy kicsi cipókat süssön, éppen annyit, amennyi gyermek volt a háznál, s az is előfordult, hogy ilyenkor lángos is készült.

Abban az időben a leány addig nem mehetett férjhez, amíg meg nem varrta a kelengyéjét, meg nem tanult ételt készíteni, süteményt sütni és főként meg nem tanult kenyeret dagasztani, sütni. A kenyeret meg kellett becsülni, egy darab sem kerülhetett a szemétbe, pedig hét vége felé már eléggé megszáradt, akkor tejbe áztatták és úgy ették meg.

A régi magyar búza a minőségéről volt híres, a mai, a biológiai alapok, a gépek-, a technológia, a szakembergárda fejlesztésének köszönhetően nemcsak a minőségéről, de a termésátlagáról is. A minőség a búzaszem fehérjetartalmával arányosan növekszik, ezért fontos a búza sikértartalma, hiszen ez biztosítja, hogy a tészta rugalmas, nyújtható, az élesztő hatására keletkező gázok feszítő hatásával szemben ellenálló legyen.

Nyári napjaimat sokszor nagymamám társaságában töltöttem vidéken, Visznek községben. Gondoztuk a kertet, kerítést-, házfalat festettünk, napszámba jártunk, voltak azonban napok, amikor csak úgy szabadon bóklászhattam, álmodozhattam.

Ilyen napokon, június vége felé, amikor megkezdődik Heves megyében is az őszi búza betakarítása, kora hajnalban láthattam, hogy kombájnok sora masírozik végig a Táncsics utcán a határ irányába, s késő este visszafelé a mezőgazdasági termelőszövetkezet telephelyére. Szerettem nézni ezeket a számomra furcsa szerkezeteket, bonyolultnak tűntek és mindent tudtak, ami a gabona aratásához, csépléséhez, betakarításához szükségeltetett.

Amikor a gépek megkezdték a földeken a munkát, sokszor fogtam a kerékpáromat és utánuk eredtem, figyeltem az aratást a szántóföld széléről. Eleinte az orosz gyártmányú, piros színű SZK-3 és SZK-4 kombájnok jelentek meg a földeken, s nemcsak búzát, árpát, de napraforgót és kukoricát is takarítottak be vele, valamint sílózásra is alkalmasak voltak, a magtartály mellett ült a vezető.

Az 1970-es évek elejére már világossá vált, hogy Magyarországon az addig használatos gépekkel és technológiákkal a termésátlagok már nem növelhetők, szükség van világszínvonalú gépekre és termelési ismeretekre. A Burgert Róbert vezette Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát úttörőként kidolgozta a csirkekeltetés, nevelés minden fázisát egészen a tojástermelésig, s a magas szinten gépesített kukoricatermelés komplex rendszerét. A Német Szövetségi Köztársaságból 1970-ben érkezett meg az első Claas Dominator, amellyel kukoricát takarítottak be Bábolnán, sorozatgyártása 1971-ben kezdődött, Mercedes OM hathengeres dízelmotor hajtotta és vezetőfülkét is kapott, melyet a Kecskeméti Mezőgép gyártott, s mely fűthető, szellőztethető, körbeüvegezett, majd légkondicionált vezetőfülke lett.

1971-ben a Szabó István vezette nádudvari Vörös Csillag Mgtsz. is megkapta ugyanazokat a jogosultságokat az állami vezetéstől, mint Bábolna, így 1975-ben már Nádudvaron is Claas Dominatorok dolgoztak, melyeket hazai gyártású, hathengeres Rába-M.A.N. motor hajtott, eleinte kukorica és cukorrépa betakarítását végezték.

Én nagymamámnál is találkoztam Claas gépekkel, a mezőgazdasági termelőszövetkezet búza és árpa aratására használta. A betakarított gabonát IFA teherautók szállították a gabonatárolókhoz, s MTZ traktorok is támogatták az aktuális tevékenységeket. Arra is jól emlékszem, hogy a munka dandárjában jöttek szlovák részről is segíteni emberek és kombájnok Magyarországra, és mi is mentünk július közepe után Szlovákiába viszonozni a munkát. Ebben az időben találkoztam még a Német Demokratikus Köztársaság által gyártott Fortschritt kombájnnal is, mely IFA dízelmotorral működött, s kormányautomatikával és szemveszteségjelző berendezéssel is felszerelhető volt.

Szabó Istvánék 1972 őszén megalakították a nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködést (KITE) nyolc környékbeli termelőszövetkezettel, így folytatni tudták a tárgyalásokat az amerikai John Deere céggel mezőgazdasági csúcstechnológiás gépbeszerzés tárgyában. 1973-ban 16 komplett gépsor, 1974-ben 42 gépsor érkezett hazánkba, mely traktorokból, ekéből, tárcsából, vetésellenőrző monitorral felszerelt 12 soros vetőgépből, kultivátorból, permetezőgépből és kombájnból állt. A KITE termelőszövetkezeteinek száma ekkor már megközelítette a kétszázat. A gép- és technológiai fejlesztéseknek, valamint a megfelelő vetőmag alkalmazásának, a vetési sűrűség optimalizálásának, a gyakori öntözésnek, a vegyszeres gyomirtásnak, valamint a szakemberképzésnek köszönhetően 40-50 %-kal növekedett a hektáronkénti átlag.

1975-1985. között a világ kukoricatermesztésének az élvonalába kerültünk, az USA után Magyarországon volt a legnagyobb a genetikai előrehaladás.

1988-ban a KITE 419 gazdaság 900 ezer hektárnyi földjén folytatott iparszerű termelést, húszféle növényt termesztett, több mint ezer traktor, kombájn és egyéb gép segítségével.

1979-ben Győrben a Magyar Vagon- és Gépgyárban megindul a Rába-Steiger traktorok gyártása Rába-M.A.N. 6 hengeres dízelmotorral, amerikai licence alapján.

Izrael már a 60-as években hatékony vízgazdálkodási stratégiát alakított ki, s napjainkban az összegyűjtött szennyvíz 90 %-át megtisztítják, s hasznosítják a mezőgazdasági területeken. Hazánk az izraeli technológiát felhasználva, csepegtetős rendszerű öntözőberendezéseket vásárolt és alkalmazott, majd később maga is gyártott.

A termelőszövetkezetek beruházásai az MNB által nyújtott devizahitel keretében valósultak meg, s a többlettermékek exportjából kerültek visszafizetésre.

Az 1980-as években a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban 50.000 mérnök, üzemmérnök és technikus dolgozott, s szakmunkások ezreit bocsátották ki a középfokú intézmények.