Nagy természetrajongó vagyok, ahogyan édesapám is az volt, gyermekkoromban faltam Fekete István regényeit, s később fiammal, Krisztiánnal is közösen olvastuk írásait. Még most is sokszor fülünkben cseng a „Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp jön Vuk. Híres nagy vadászok, jobb, ha félre álltok, hipp-hopp jön Vuk.” Úgy gondolom, nem vagyunk egyedül.

1971-ben, 50 évvel ezelőtt, szüleim kézen fogtak bennünket, bátyámat és engem, s elvittek a Vadászati Világkiállításra. Az OMÉK is mindig érdekelte családunkat, de ez egy egészen más élményt adott. Büszkék voltunk, hogy kicsiny hazánk ilyet is tud, nagy dolog volt ez akkoriban, négy kontinens 52 országa képviseltette magát a 35 napig tartó rendezvényen, s 2.300.000 látogató tekintette azt meg, ebből 200.000 külföldi volt. A rendezvény után szakemberek, vadászok, külföldi delegációk vitték hírül az egész világba a magyar vadgazdálkodás eredményeit, tapasztalatait, melyek hazánk jó hírnevét öregbítették, nemzetközi vadvédelmi egyezmények születtek, s az állami gazdaságokban megvalósuló vadásztatás (ebben az időben évente majdnem 4.000 külföldi vadász), nem kis valuta bevételt hozott, mely országunk további fejlődéséhez vezetett. Váncsa Jenő agrárminiszter úr jóvoltából, 20 évesen, egy tanulmányút keretében, saját magam is megtapasztalhattam a Nagybereki Állami Gazdaságban folyó nemzetközi színvonalú munkát.

A fenti élmények alapján én már alig vártam, hogy ismét beléphessek a Hungexpo területére. Voltam én itt már látogató, az Utazás Kiállításon dolgozó, de még nem láttam a nemrég 55 milliárd forintból felújított Hungexpo területét. A főkapun belépve azonnal szembeötlött Szőke Gábor Miklós szobrászművész bőgő szarvasbikája, mely 10 tonna elhullajtott agancsból készült, s melyet Magyarország összes erdészete két éven át gyűjtött. A 15 méter magas építmény száján keresztül is be lehet menni a Hungexpo új épületébe, de mi inkább az oldala mellett sétáltunk el, hogy megfigyelhessük teljes valóságában.

A beléptetésnél nemcsak a jegyünket kérték el, de biztonsági kapuk is fogadtak bennünket, rossz szándékkal ne jöjjön ide senki.

A belépés után azonnal kezünkbe vehettük a Nimród magazin szeptemberi számát, majd beléptünk a „D” pavilon ajtaján, ahol a „Hal, víz és ember” kiállítás valósult meg. Az óriásakváriumokban 50 halfaj mutatkozott be, többek között a viza, mely régebbi időkben a Duna lakója is volt, de megtekinthettük a Velencei-tó, a Balaton, a Tisza, a Tisza-tó és a Fertő-tó élővilágát is. Voltak itt a halászathoz, horgászathoz szükséges eszközök, védett kétéltűek és hüllők, vízimadarak, s a nemzeti parkok igazgatóságai is képviseltették magukat, így mindjárt kedvet kaptunk mindenféle magyarországi kiránduláshoz is. 

Ezután a „H” pavilonban folytattuk utunkat, ez volt a „Központi magyar kiállítás”, ahol a kiállítóterem közepén felvonultatták a magyarországi vadfajokat, melyet leghíresebb vadászaink szoboralakjai öleltek körül, s megcsodálhattuk a több ezer nyílból álló csodaszarvast is a fejünk felett. A kiállított témákban tematikus filmeket is megtekinthettek a látogatók, mint például Bergendy Péter 8 perces, a legmodernebb CGI-technológiával készült Csodaszarvas legendáját. A Seuso kincs két vadászjelenetes darabja is kiállításra került, s a nagyszentmiklósi aranykincs tárgyainak hiteles másolatát is láthattuk. Ennek a pavilonnak a megtekintését minden magyar családnak csak ajánlani tudom, nem lehet betelni a látvánnyal, itt a gyermekek játszva tanulhatnak, s a felnőttek sem maradnak új információk nélkül.

Kicsit később a „G” pavilonba tértünk be, itt valósult meg a „Hazai és nemzetközi trófeakiállítás”, valamint a „Vadászat a 21. században”, itt töltöttük a legtöbb időt. Lenyűgöző volt a látvány, amerre tekintettünk mindenütt trófeák. Nemcsak civil látogatók, de diplomáciai küldöttségek is jelen voltak, sőt sok vadász is szép ruhájában keresgélte a saját trófeáját, melyet a kiállítás idejére rendelkezésre bocsátott. Preparátorokat is láthattunk munka közben, bár jobban érdekeltek bennünket a természetes környezetükben profi módon elhelyezett vadak. Mi civil, s ráadásul női látogatók voltunk, de még így is megakadt a szemünk a vadászpuskákon (Blaser, John Rigby & Co., J.P. Sauer & Sohn, Mauser), a vadásztőrökön, vadászfelszereléseken, aki szeret kirándulni, tudja miről beszélek. Én és fiam is rendelkezünk a finn Marttiini tőr egy-egy példányával, melyet túráink során mindig hasznosan forgatunk, tudjuk, hogy a természetben a jó eszközök életet menthetnek.

Órák múltán átsétáltunk az „A” pavilonba, amely a nemzetközi csarnok volt, felkerestük a kiállító országok standjait, a szlovákoknál és a lengyeleknél kicsit többet időztünk, minden kiállító készült trófeákkal, de láthattunk preparált farkast, barnamedvét, élő vadászkutyát, sast, fehér fejű rétisast, sólymokat, nagyon sok helyen szakmai tanácskozás folyt, s zenész fellépőkkel is találkoztunk.

Aki gasztronómiai élményekben is akarta magát részesíteni, az megtehette, válogathatott a jobbnál jobb vadételek közül.

A Kincsem Parkban 15 órától kezdődtek a bemutatók, ezt most mi kihagytuk, úgy véltük egy napra ennyi élmény elég volt, még újrázhatunk, hiszen október 14-ig nyitva állnak a Hungexpo kapui a látogatók előtt.

2021. szeptember 25-én, az első napon tekintettük meg a közel 17 milliárd forintból megvalósított világkiállítást, s nem csalódtunk, hatalmas élmény volt, örülök, hogy 50 év után hazánk ismét vadászati világkiállítást rendezett. Egy dolgot azonban sajnálok, hogy már csak gondolatban tarthattak velem a szüleim, Jenő bácsi és Vica néni, jó lett volna velük ezt az élményt megosztani.

Az agrárium része az erdő- és vadgazdálkodás és mi magyarok ezt jól csináljuk, ezen a kiállításon meg is mutatjuk, csak ajánlani tudom mindenkinek a rendezvényt, színvonalas, hasznos, a jegyárak megfizethetőek, szeptember 30-tól a FeHoVa Plusz, október 7-től pedig az OMÉK is megtekinthető, a Kincsem Parkban lovas-, agarász-, íjász és fegyverbemutatókon is részt vehetünk, s mielőtt elhagyjuk a vásárváros területét jegyünket emlékbélyegzővel is elláthatjuk. A világkiállítás nemcsak a fővárosra fókuszál, így vidéki programjain is részt vehetünk Bőszénfán, Kardosfán, a Zselicben, a Kassai-völgyben, Kecskeméten, Kaszón, Kaposváron, Ropolyon, Komáromban, Keszthelyen, Nagysalléron, Gödöllőn, a Balatonon, Hatvanban és Vásárosnaményben.