Az idén nekifogtunk saját könyvtárunk írók és témakörök szerinti rendezéséhez, valamint kiválogattuk, mely könyveinket ajándékozzuk el. Az eredmény nemcsak az lett, hogy rendet raktunk, örömet szereztünk, hanem az is, hogy május végéig elolvastam 5.312 oldalt. Erre akkor döbbentem rá, amikor látva a Libri „Év olvasása” kihívását, én is összeadtam az általam január óta olvasott könyvek oldalszámát és csatlakoztam.

A Libri-Bookline Zrt. már 2015-ben is azt hirdette „Minden könyv hozzánk tesz valamit”. Ezzel a jelmondattal én maximálisan egyetértek, mindent befogadó ugyan nem vagyok, de az igazán jó könyveket, az általam kedvelt témakörök vonatkozásában, szívesen forgatom.

Ha Te is szeretsz olvasni, tarts velem egy kis kalandozásra János atya könyvei körül!

Először is tisztázzuk ki is az Író, akinek a könyveit ajánlom!

Isten kegyelméből mindig is hívő volt. Már ötéves korában ministrált, szolgált az oltár körül, hét évesen már tudta, hogy pap lesz. 14 évesen, a nyári szünidőben, néhány hét alatt kiolvasta a teljes Ószövetséget, ferences gimnáziumi osztálytársainak szívesen olvasott fel a Bibliából. Katona volt Marcaliban. Érdeklődése, tudásvágya kiapadhatatlan. Tartott lelki gyakorlatokat, kispapokat oktatott, a cigánysoron családokat látogatott, a börtönökben vígaszt nyújtott, ült már haldokló ágya mellett, látta Afrika nyomorát, Bissau-Guinea-ban ivóvíz kutakat ásott, missziós tevékenységet végzett, hallotta a szenvedők jajkiáltását, s mindig felkarolja az elesetteket. Misézik, tanít, kutat, műsora van a Mária Rádióban, zarándoklatokat vezet, kirándul, nyári táborokat látogat, könyveket ír, irányítja egyházmegyéje életét. Püspök atya nagyon sok jót tesz a környezetében, ami pozitív változást hoz az emberek életében.

Édesapja a Ganz Villamossági Művek fejlesztési főmérnöke volt, édesanyja zongoratanár. Szülei szeretetben nevelték, két bátyja (András és László) és egy húga (Mária) a testvérei.

Ő nem más, mint Dr. Székely János, akit Ferenc pápa nevezett ki 2017. június 18-án szombathelyi megyéspüspökké. Beiktatására 2017. július 8-án került sor a szombathelyi Székesegyházban.

Püspöki jelmondata: "Mindenki Őérte él!" (Lk 20,38)

Püspöki címerében a jászol és a kereszt látható, két megrendítő szimbóluma Isten szeretetének, alázatának és önfeláldozásának.

Székely János **„1964. június 7-én született Budapesten. Az érettségi után az Esztergomi Hittudományi Főiskola, majd Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatója, majd 1987 és 1991 között a Cremisan-Betlehem-i Saint Paul's Theological College növendéke. 1995-ben licenciátusi fokozatot szerzett Rómában a Pápai Biblikus Intézetben, majd elkezdte a doktori kurzust. 1997-ben szerzett PhD fokozatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.

1990-ben szentelték diakónussá Jeruzsálemben, majd ugyanebben az évben részesült a papszentelésben. 1991 és 1993 között káplán Érsekvadkerten. Római tanulmányai után 1996 és 1998 között Budapesten a Rózsák terén plébánoshelyettes. 1998 és 2001 között plébános Budapest-Széphalmon, 1999-től Hidegkúton is. 2001 és 2005 között spirituális a budapesti Központi Papnevelő Intézetben. 2005 és 2006 között a budapesti Örökimádás templom igazgatója. 2006 és 2007 között plébános Esztergomban, a Szent Anna plébánián. 2006-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. 

2007. november 14-től az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Püspökké szentelése 2008. január 5-én volt Esztergomban.”

**„A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, és a Caritas in Veritate Bizottság elnöke, valamint tagja az Oktatási, a Hivatásgondozó és a Felnőttképzési Bizottságnak. Elnöke a Boldog Ceferino Intézetnek és a Keresztény Zsidó Tanács Egyesületnek.”

Dobszay János – „Mindenki érte él” című könyvét olvasva, - mely a Martinus Kiadó gondozásában jelent meg -, Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök úr életét, gyermekkorát, tanulmányait, külföldi tanulmányútjait, munkásságát ismerhetjük meg, családi fotókkal kiegészítve. A beszélgetős könyv lapjain egy nagytudású ember, példamutató élete tárul elénk, melyet a katolikus hit, a papi pálya iránti elköteleződés és a szeretet jellemez. Minden embernek csak ajánlani tudom, felekezeti hovatartozástól függetlenül. János atya élete, munkássága példaértékű, sok ilyen vezetőre lenne szükségünk a mai világban. Aki kezében forgatja e könyvet, az boldogabban fogja megélni földi életét, mert a sorok olvasása közben rá fog jönni életünk valódi értékeire.

S most térjünk rá János atya könyveire!

Minden könyvét tudatosan vásároltam a Szent István Könyvkiadó könyvesboltjában, a Szent István Könyvhéten a Martinus Kiadó munkatársaitól a Ferenciek terén, illetőleg a Bookline könyvesboltjában. Az összes könyvét szerettem volna elolvasni, minden könyve hozzám tett valamit, mert Püspök atya minden tudását megosztja velünk, csak nyitottnak kell rá legyünk.

Püspök úr könyveiből tudom, hogy lehetősége nyílt tanulmányozni eredeti nyelven a bibliát és az egyéb eredeti szent iratokat, ezért biztosan birtokában van az arám, a héber, a latin, a görög nyelv ismeretének. Gyermekként már beszélt németül és valószínűleg bírja az olasz és az angol nyelvet is. Minden könyvében összefüggéseiben mutatja be a dolgokat, történéseket, ezért is sokkal több tudásanyagot nyújt az olvasónak, gondolatot ébreszt.

A Könyvek Könyve és a Bibliaismeret tulajdonképpen hittankönyv, az egyiket az 5., a másikat a 9. osztályba járó tanulóknak szánták, azonban a felnőtteknek is hasznos olvasmányok, s jó, ha mindenki forgatja mellé a Bibliai történelmi atlaszt is.

A Könyvek Könyve a biblia magyarázatát tartalmazza, bevezet az Ó- és Újszövetségbe, ismerteti a Biblia világát, történelmi, irodalmi, kultúrtörténeti hátterét, a bibliai elbeszélések erkölcsi és hittani vonatkozásait, s a feladatok akár a szülőket is bevonják a tankönyv anyagának megismerésébe.

Idézet a könyvből:

„Egy hatalmas Úr vendégei vagyunk itt a Földön. Tőle jöttünk, hozzá térünk haza. Az életünk nem a semmiből a semmibe fut. Az életünknek van oka és célja. Ha valaki tudja ezt, akkor az életét derűsebben, csillogó szemekkel tudja élni.”

A Bibliaismeret anyaga a Könyvek Könyve hittankönyvre épül, megismerteti a tanulókkal a teljes Ó- és Újszövetség történeti összefüggéseit, a szent könyvek keletkezéstörténetét, mindezt olvasmányos stílusban, művészettörténeti érdekességekkel megfűszerezve.

Mindkét könyvből kitűnik, hogy itt az író egy nagy tudással rendelkező ember, mindkettő páratlan kiadvány, gyermekeink örülhetnek, hogy ilyen kincset tarthatnak a kezükben.

A HIT kapuja (Meghívás a kapun való belépésre) a középiskolás korosztálynak és felnőtt fiataloknak szól. Aki elolvassa ezt a könyvet, valószínűleg utat nyit életében a hit felé, de a nemhívők számára is hasznos. A könyv felkelti az érdeklődést a katolikus hit iránt, döntést eredményez annak elfogadása mellett.

Idézet a könyvből:

„Ez a kis könyv olyan embereknek szól…….., Akik ámulva nézik a világ szépségét, és megkérdezik: ez a sok szépség honnan van és mire való? Akik megkérdezik: Miért élek? Kinek kellenek az én fájdalmaim? Mit kell tennem? Mit remélhetek?”

Cigány népismeret – Te del o Del Baxt! – „Adjon neked Isten szerencsét!”

Egy könyv a cigányság múltjáról, értékeiről, hibáiról, szenvedéseiről. Egy könyv, mely üzen Jézus örömhíréről, a hitről!

Leszállt közénk a Szent Isten! – Jézus örömhíre roma fiataloknak

Tankönyv, amely bemutatja a keresztény, katolikus hit legfontosabb igazságait, tanítását.  Minden témakör mellett válogatás van a régi cigány népi hagyományokból, szokásokból, köszöntőkből, mai roma költők verseiből.

A könyv imádságokat is tartalmaz romani nyelven (lovari, kárpáti cigány és cerhari dialektusban), valamint beás nyelven.

„Én vagyok az út” – Lelkigyakorlatos elmélkedések

A kötetben olvasható elmélkedések lelkigyakorlatokon hangzottak el. Vannak házaspároknak szólók, vannak papoknak, szerzeteseknek szólók, vannak házasságra készülőknek szólók és vannak az Isten-kereső ember számára hasznosak.

Correth Mária Terézia – Az aranyszívű feleség

Boldog Batthyány László a feleségét gyakran aranyszívűnek nevezte. A könyv rövid életrajzot tartalmaz és a család életébe is bevezet, egyúttal jellemrajz is, s családi visszaemlékezéseket is olvashatunk benne. Boldog Batthyány László nagyszerű feleségének köszönhette azt, hogy elindult az életszentség útján.

Az ötödik evangélium

***„A Szentföldet évszázadok óta nagyon sokan (pl. VI. Pál pápa, de a hagyomány szerint már Szent Jeromos is) nevezték így: "ötödik evangélium". Valóban, ez az a hely, ahol a végtelen, teremtő Isten belépett az időbe, ahol megszólalt a próféták által, ahol testet öltött. Olyan hely, ahol az ég és a föld összeér. Aki a Szentföldön nyitott szívvel jár, megérzi ezt az egészen rendkívüli jelenlétet.”

A könyv a Szentföldre ellátogató zarándokoknak szól, de bárki olvashatja, aki szeretne belemélyedni a Biblia világába gondolatban, vagy lépdelve, megismerni a Szentföld konkrét helyeit, földrajzi környezetét, kultúráját, ahol Isten belépett a történelembe. A könyv nem egyszerű útikönyv, sokkal több, mivel János atya három és fél évig a Szentföldön, Betlehem mellett élhetett.

A könyv végigvezet a szent helyeken, térképeket, fényképeket, régészeti leírásokat tartalmaz, bemutatja az adott hely történetét, a látnivalókat, a templomokat. Külön kiemelve tartalmazza a könyv a bibliai események magyarázatát, s dőlt betűvel olvashatjuk az egyes helyekhez kapcsolódó bibliai idézeteket.

A könyv a Misszió Tours Utazási Iroda gondozásában jelent meg, s hatalmas tudásanyagot tartalmaz.

Írásomat Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök úr szavaival zárom: „Isten világa tiszta, hibátlan, mint egy gyönyörű szimfónia”.

Forrás: *Dobszay János: „Mindenki érte él” Beszélgetés Székely János püspökkel

             **A Szombathelyi Egyházmegye honlapja (www.martinus.hu)

             ***Székely János: Az ötödik evangélium

Fotó:    www.martinus.hu

Mielőtt a kiállítás anyagára térnénk egy kis kronológia Elő-Ázsia tekintetében:

Kr. e. IV. évezred: Az újkőkor utolsó szakasza, a fazekasság és a rézöntés megismerése.

Kr. e. IV-III. évezred: Sumer városok kialakulása (Ur, Uruk, Umma, Lagas, Kis).

Kr. e. 2350 körül: Létrejön az egész Mezopotámiára kiterjedő akkád állam.

Kr. e. 2150 körül: A sumer városállamok másodvirágzása.

Kr. e. 1800 körül: Asszíria első virágkora.

Kr. e. 1792-1750: Hammurápi, az Óbabiloni Birodalom megalapítójának uralkodása.

Kr. e. 1300 körül: A zsidók kivonulása Egyiptomból.

Kr. e. 1250 körül: A trójai háború.

Kr. e. 1112: Asszíria újabb felemelkedésének kezdete.

Kr. e. 1010: Dávid (Kr. e. 970) egyesíti a zsidó törzseket és megszervezi a zsidó államot, a főváros Jeruzsálem.

Kr. e. 970 - Kr. e. 931: Salamon uralkodása, a zsidó állam fénykora. Halála után az állam Izráelre és Júdára esik szét.

Kr. e. 625: Asszíria hanyatlását követően megalakul az Újbabiloni Birodalom.

Kr. e. 605 - Kr. e. 562: II. Nabukodonozor, az Újbabiloni Birodalom uralkodója.

Kr. e. 587 - Kr. e. 538: A zsidók "hetven éves" babiloni fogsága.

Kr. e. 550 körül: Kürosz uralkodása alatt, megkezdődik a Perzsa birodalom felemelkedése.

Kr. e. 521: Dareiosz lép a perzsa trónra, uralkodása Kr. e. 486-ig tart.

Kr. e. 486 - Kr. e. 465: Xerxész uralkodik a Perzsa Birodalomban.

Kr. e. 331: Nagy Sándor döntő vereséget mér a perzsákra, megszűnik a Perzsa Birodalom.

Kr. e. 323: Nagy Sándor meghal Babilonban.

Tekintettel arra, hogy a kiállítás anyaga érinti a Szentírásban foglaltakat, ezért álljon itt egy kis Bibliaismeret is az Ószövetség tekintetében:

Az elbeszéléseket eleinte szájhagyomány útján adták tovább az emberek, majd később le is írták azokat. A Szentírás az Istentől sugalmazott könyvek gyűjteménye, hiszen Isten maga gondoskodott arról, hogy a szerző az igazságot írja le. A sugalmazás a Szentháromság harmadik személyéhez, a Szentlélekhez tartozik. Az Ószövetségi szentírás (Kr. e. 800-50) azon könyvek gyűjteménye (45), amelyeket a Mózes révén megkötött szövetség idején írtak. Az egyes könyvek keletkezési idejét nagyon nehéz pontosan megállapítani, azonban a bibliatudósok munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy Ámosz, Ozeás, Izajás és Jeremiás könyvének központi része a Kr. e. VIII-V.  században keletkezett, míg Mózes öt könyve a babiloni fogság alatt és után, Dániel könyve a Makkabeus-felkelés idején, a Bölcsesség könyve pedig Kr. e. 50 körül íródott. Az Ószövetség nagy része héberül, kisebb része arámul és görögül íródott.

Isten nem a világ része, Ő egy önálló személy, aki szabadon, szeretetből teremtette a világot és az embert.

Az Ószövetség magában foglalja a Teremtéstörténetet, Ádám és Éva történetét, a bűn terjedését szemlélteti gyermekeik Káin és Ábel, a Noé és a vízözön és Bábel tornya történéseinek leírásával.

A Gilgames-eposz, amely a mezopotámiai vízözön leírását tartalmazza 1500 éven át alakult, bővült (kb. Kr. e. 2100-tól Kr. e. 650-ig). Gilgames Uruk városának királya volt, barátja Enkidu meghalt és ezért elindult az örök élet forrását megkeresni. Út közben eljutott Utnapistimhez, aki túlélte a nagy özönvizet és aki elmesélte neki a vízözön történetét.

Bábel tornya

Idézet Dr. Székely János megyéspüspök úr Bibliaismeret (2011.) című könyvéből:

"Bábel Babilon városát jelenti. Babilon városában állt egy hatalmas toronytemplom, az Etemenanki. A babiloniak úgy képzelték, hogy a torony teteje az égig ér, az istenek leszállnak a toronytemplom tetejére, hogy ott beszéljenek az emberrel. Ezért az Etemenanki tetején egy gyönyörű, díszesen berendezett szoba volt."..."Újév napján, a babiloniak legnagyobb ünnepén, a király felment a toronytemplom tetejére, és belépett ebbe a szobába. Úgy tartották, hogy az istenség ilyenkor leszáll, beszél a királlyal, tudtára adja, hogy mit kell tennie a következő évben."...Bábel tornya szimbóluma a babiloniak gőgjének. Azt gondolták, hogy ők szinte felérnek az istenek világáig. Úgy vélték, hogy őket arra rendelték az istenek, hogy uralkodjanak a világon, leigázzák a többi népet.

A Biblia összeköti a babiloni toronytemplom bemutatását a nyelvek összezavarásával. Ennek két oka is van. A Babiloni Birodalom rengeteg népet leigázott, és aztán a meghódított országok lakosságát elhurcolta, oda pedig más népeket telepített....Babilon környékén valóban bábeli zűrzavar volt, az emberek nem értették egymás nyelvét. A történetnek azonban van egy mélyebb üzenete is. Ha az egyik  nép a többi fölé emeli magát, ha azt gondolja, hogy ő jogosult uralkodni egy másik nép fölött, akkor a népek többet nem értik meg egymás nyelvét, és jönnek a háborúk."

"Mezopotámia északi részén, Mari és Nuzi városában a régészek agyagtáblák sokaságára bukkantak. A táblákon nomád törzsek (főként amoriták) házassági vagy adásvételi szerződései, egyéb okiratai olvashatóak. A szövegek a Kr. e. 2. évezredből, a pátriárkák idejéből valók."

A Szentírás ezután az üdvösség történetét mutatja be, ahol már Isten is belép a történelembe és megszólítja az embert. Ábrahám Ur városából indul el Isten hívására Kánaán földjére. Az ősatyák története az egyiptomi és mezopotámiai folyamvölgyekben elterülő gazdag területen vezet minket. A pátriárkák (Ábrahám, fia Izsák, unokája Jákob és az ő 12 fia) története következik, az elbeszélés Jákob és fiai Egyiptomba kerülésével ér véget.

József halála után az új fáraó rabszolgasorba süllyesztette az izraelitákat. A téglavetéssel foglalkozó izraelitákat arra kötelezték, hogy újszülöttjeiket öljék meg, azonban Isten Mózest vezetőnek választotta ki, így az ő sorsa másként alakult. Mózes Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Három hónap vándorlás után az Isten a Sínai-hegy lábánál szövetséget kötött Izrael népével, kijelentette, hogy ők lesznek a kiválasztott nép, az ő népe, akiknek hallgatniuk kell Isten szavára (tízparancsolat, istentisztelet rendje). A vándorlók kémeket küldtek Kánaán földjére, akik azzal tértek vissza, hogy az ország gazdag és termékeny, de erős falak védik, óriások lakják. Ezt hallva az izraeliták megtagadták Istennek az engedelmességet, így további 40 évi pusztai vándorlás várt rájuk. Mózes a vándorlás során meghalt, Isten utódjául Józsuét választotta.

Izrael népét Józsue vezette be az Ígéret földjére (Kánaán). A népet a bírák kormányozták (Bárák és Debóra, Gedeon, Jefte, Sámson). A Bírák korának végét Sámuel születése jelzi.

Sámuel prófétaként Isten igazságát hirdette. Isten nem akarta, hogy a választott nép fölött király uralkodjék, de az izraeliták nem hallgattak rá, így áttértek a királyság államformájára, Saul lett a király, aki egy idő után nem hallgatott Isten szavára. Saul után Dávid uralkodott, kinek csatái megalapozták a békét és jólétet. Dávid után, fia, Salamon lett a király, aki a jeruzsálemi templomot építtette, amely 350 évig állt. Salamont bölcsessége tette híressé, 3000 példabeszédet írt, halála után az ország kettészakadt, az északi ország neve lett Izráel, Szamaria fővárossal, a déli országrész neve Júda, Jeruzsálem fővárossal. Az északi országrészt Kr. e. 722-721-ben az asszírok foglalták el, a déli országrészt Kr. e. 605-ben a babiloniak hadiadó fizetésére kötelezték és túszokat is szedtek, majd Kr. e. 597-ben elpusztították Jeruzsálemet és a templomot.

A babiloni fogság Kr. e. 587-538-ig tartott, amikor is a perzsa Círus (Kürosz) egyesítette Babiloniától keletre a méd és perzsa birodalmat, majd 539-ben bevette Babilont. Círus Kr. e. 538-ban rendeletet adott ki, hogy a zsidók visszatérhessenek Jeruzsálembe és újra felépítsék templomukat. Pénzt és minden támogatást megadott, visszaadta az arany- és ezüst edényeket, kegytárgyakat, melyek a templomból kerültek elhurcolásra.

A babiloni fogság után, nagy nehézségek árán sikerült újra felépíteni a jeruzsálemi templomot, majd Nehémiás helytartó szervezésében a városfalat. A város perzsa fennhatóság alatt állt, amíg Nagy Sándor le nem győzte a perzsákat. A görög nyelv és kultúra ekkor terjed el az ókori Keleten. A hellenista utódállamban egy idő után üldözni kezdték a zsidó vallást, ezért felkelés robbant ki Makkabeus Júdás vezetésével, aki kivívta az ország függetlenségét. Később az ország római fennhatóság alá került, királyok, majd helytartók kormányozták. Ebben az időben egyre erősebbé vált a Messiás várása, a kumráni közösség tagjai az életüket szentelték a várakozásnak, a holt-tengeri tekercsek tőlük maradtak ránk.

A KIÁLLÍTÁS

Magyarország első olyan időszaki kiállítása, amely 150 kölcsönzött műtárgyon keresztül, átfogóan mutatja be az ókori Mezopotámia anyagi és szellemi kultúráját.

A kiállítás a Kr. e. I. évezred első felének mezopotámiai világába, az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom korába vezeti el a látogatót.

A német Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey 17 éven át folyó feltárásának köszönhetően ismerjük a Kr. e. VII-VI. századi Babilont. "Az ásatások során általában nem hatoltak mélyebbre, mint 2-3, legfeljebb 6 méter, Koldeweynek viszont 12, esetenként 20 méterig kellett leásnia. Első célkitűzése a Hérodotosz által leírt városfal megtalálása volt.... A városfalat két, téglából készült, párhuzamos fal alkotta, amelyeknek vastagsága több mint hét méter volt. A közöttük lévő 12 méter széles folyosót teljes magasságában földdel töltötték fel. Ötven méterenként egy-egy őrtorony emelkedett, s Koldewey kiszámította, hogy a falat egész hosszában mintegy háromszázötven ilyen bástya védte."

Koldewey azt is megállapította, hogy az Etemenanki zikkurratu hétszintes toronyépítmény volt, és tetején, 90 méteres magasságban templom emelkedett, kiszámította, hogy összesen 85 millió téglát használtak fel a gigantikus épülethez. 

Babilon főistene, Bel-Marduk számára épült a zikkurratu, tömörarany szobrát Xerxész elvitette a templomból és aranypénzt veretett belőle.

A kiállításon megcsodálhatjuk az asszír palotákból származó domborműveket, a Babilonban feltárt régészeti leleteket, Bábel tornya történetét németalföldi festményeken keresztül.

"A kiállítás az ókori Mezopotámia isten- és démonvilágát mutatja be az újasszír és újbabiloni korszakból származó írott, képi és tárgyi emlékeken keresztül. E két világ természetfeletti lényei megkerülhetetlenül jelen voltak Asszíria és Babilónia, az időszak két nagy államalakulatának működésében, a királyok tevékenységében, valamint a mindennapi emberek világában is. Ugyanakkor az asszír és babiloni kultúrában, művészetben és tudományokban is elsődleges szerep jutott az isteneknek és a hozzájuk kötődő természeti és természetfeletti erőknek. Mezopotámia lakóinak hétköznapjait áthatotta az istenekbe és démonokba vetett hit, az emberek életében állandóan jelen voltak a természetfeletti lények, akik befolyásolták és alakították a halandók életét."

A kiállítás bejáratánál Pazuzu asszír démon fogadott bennünket (Párizs, Louvre).

Fején gyűrű alakú függesztő található, valószínűleg ennél fogva tartották a démonűző szertartások alatt.

Az asszír palotákat kizárólag domborművek díszítették.

Asszír palotadombormű Assur-Bán-Apli (Kr. e. 668-631 körül) Ninivei északi palotájából

Lépő oroszlán a babiloni Felvonulási útról, II. Nabú-kudurrí-uszur, a bibliai Nabukodonozor (Kr. e. 605-562) uralkodási ideje, mázas tégla (Bécs - Kunsthistorisches Museum)

Ez az oroszlán egyike a százhuszonötnek, amely a Felvonulási út elejét díszítette. Ez az út átszelte Babilont az Istár-kaputól a nagy zikkurratuig. A fehér, vörös és sárga színű, kitátott szájú oroszlánfigurák magassága a két métert is meghaladja.

"II. Nabú-kudurrí-uszur babiloni építkezései során fokozatosan ékesítették az Istár-kapu épületét és a hozzá vezető Felvonulási utat, amelyeket végül, az utolsó építési fázisában, sárkánykígyókat, vad bikákat és oroszlánokat ábrázoló, pompás színű és reliefes kiképzésű, mázas téglákkal díszítettek. A Felvonulási utat oldalanként körülbelül 60 oroszlán szegélyezte. Feltételezve, hogy az elülső kaput és a főkaput is reliefes bikák és sárkánykígyók borították, összesen legalább 557 lény lehetett a falakon. E teremtmények nem csupán díszek voltak, hanem mélyen gyökerező szimbolikus jelentőséggel bírtak. Isteneket jelenítettek meg és bajelhárító kapuőrzőkként szolgáltak Mezopotámiában ekkor már évszázadok óta."

Sárkánykígyót ábrázoló mázas tégla dombormű a babiloni Istár-kapuról (Kr. e. 604-562)

Bél-Ahhé-Eríba, Babilon kormányzójának sztélé alakú kudurruja

Agyaghenger II. Nabú-Kudurrí-Uszur (Kr. e. 605-562) építési feliratával Babilonból

"A pecséthengerek Kr. e. 3300 körül jelentek meg a dél-mezopotámiai térségben - amelynek legfontosabb városa Uruk volt -, és közel háromezer éven át készítették őket. Az ókori mezopotámiai anyagi kultúra talán leggazdagabb tárgycsoportját képező pecséthengerek különböző kövekből készültek, a felületükre figurális jeleneteket véstek, amelyeket néha feliratokkal is kiegészítettek. Ezek az ábrázolások a negatív képet tartalmazzák: a pecséthengert a sík agyagfelületen végig-görgetve kapták meg a pecsétlenyomatot, azaz a pozitív reliefet. A pecséteket dokumentumok hitelesítésére, illetve tárolásra és szállításra használt hordozók vagy helyiségek lezárására alkalmazták. A pecséthengerek rang vagy beosztás jelölésére, utasítások vagy megbízások elvégzésére is szolgáltak, továbbá tulajdonosaik amulettként, ékszerként is viselték őket, leggyakrabban csuklóra kötve vagy nyakba akasztva." 

"A jáspis (színű) alsó égre, ami a csillagoké, (Marduk) az istenek csillagképeit rá felrajzolta."

Sztélé a bika hátán álló, villámkötegeket tartó Adad istennel

Palotadombormű stilizált fa mellett álló emberfejű Apkallut ábrázoló rituális jelenettel, Északnyugati palota, Kalhu, Koppenhága - National Museum of Denmark

Palotadombormű ragadozómadár-fejű Apkallu ábrázolásával, Északnyugati palota, Kalhu, Skulpturensammlung Dresden

Emberfejű oroszlánok a szúzai palotából (Párizs, Louvre). Szúza városa Elám ősi fővárosa, a Perzsa Birodalom téli fővárosa volt.

Az emberfejű oroszlánok fölött a szárnyas napkorong, Ahuramazda jelképe ragyog. A két bejárat között elhelyezett szfinxek arcukat az őrizetükre bízott ajtók felé fordítják. Ez a relief is az Akhaimenida-kori mázas téglából készült.

"Tasritu hónap tizennegyedik napján... Alexandrosz, a világ királya átlépte Babilon határát." (Babyloni asztronómiai naptár)

"Nagy Sándor Türosz városából indult Babilonba, Libanon hegyei alatt, Asszíria fennsíkjain keresztül, majd dél felé, a Tigris és az Eufrátesz folyó mentén. Az Eufrátesz folyó Örményország hegyeiben ered és a keletre húzódó Tigris folyóval párhuzamosan haladva ömlik a Perzsa-öbölbe. Az Eufrátesz és a Tigris között elterülő földet a görögök Mezopotámiának (folyóköznek) nevezték."

Nagy Sándor átkelt a Tigris folyón, majd az asszír főváros, Ninive irányába fordult. A gaugamelai csatában legyőzte Dareioszt.

"A Tigris folyó mentén a sereg olyan mezőkön haladt keresztül, amelyet már évezredekkel korábban a mezopotámiaiak megműveltek. Olyan ősi városok mentén haladtak, ahol az írást feltalálták és a csillagok járásának szabályait megfejtették, az ég térképét megrajzolták." A bugyborékoló aszfalttavakból származó nyersolajat és bitument a hajók vízhatlanná tételére és építkezéseknél kötőanyagként használták.

"Babilon több mint kétezer éves, hatalmas város volt, amikor Alexandrosz a falai alá ért. A legenda szerint a távoli múltban Szemirámisz királynő alapította, aki hatalmas gátakat emeltetett, hogy az Eufrátesz felől, északról érkező áradásoknak útját állja." Nagy Sándor tudatosan tiszteletet mutatott a babiloni vallási szokások iránt és katonáit nem engedte fosztogatni, sőt Bel-Marduk templomát felkereste és kijavíttatta a perzsák által okozott károkat, megtekintette a függőkerteket. Felkereste a káldeusok által lakott negyedet, mivel "ezen pap-filozófusok pontosan ismerték a csillagok járását, matematikájuk a hatvanas számrendszeren alapult, így mérték az időt és a teret, ma is ezért áll 60 percből egy óra, 60 másodpercből egy perc és ezért 360 fok egy teljes fordulat. Tudták hogyan kell többszörösen emeletes törtekkel számolni, másodfokú egyenleteket megoldani, ismerték az összefüggést, amelyet majd Pitagorasz-tételként ismer meg a világ."

Megalosz Alexandrosz harmincharmadik születésnapja előtt hunyt el Babilonban, ő volt minden idők legnagyobb hadvezére.

A kiállítás nagyon nagy ismeretanyagot ölel fel, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Források:

Középiskolai történelmi atlasz/ Bibliai történelmi atlasz

Biblia

Székely János: Bibliaismeret

Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító

A művészet története: A művészet kezdetei

A Magas-Tátra (Vysoké Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, a hegység szlovákiai része 550 km2, lengyelországi része 236 km2. A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) felügyelete alá tartozik, ahol csaknem 600 km turistautat vehetünk igénybe. Az utak karbantartása, kitáblázása példaértékű.

Poprad (Poprad-Tatry)

A Tátra kapujának is szokták nevezni, mivel a városból csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tátrára, hiszen annak lábánál fekszik. Poprád idegenforgalmi központ, nevét a Poprád folyóról kapta, mely a Dunajec jobb parti mellékfolyója. A várost és a hegységet is többfajta közlekedési eszközzel megközelíthetjük. Én a Flixbus varsói járatát vettem igénybe, melynek egyik megállója Poprád, majd a tátrai villamossal utaztam tovább szálláshelyemre, mivel már tudtam előző látogatásaim tapasztalatai alapján, hogy a villamos panoráma ablakai lehetővé teszik út közben, a Magas-Tátrában való gyönyörködést.

Štrbské Pleso (Csorbató) a legmagasabban fekvő tátrai település, turisztikai központ.

 Csorba-tó (Štrbské Pleso) a Tátra második legnagyobb tengerszeme, 20 méter mély.

Szálláshelyem a Turistická Ubitovná SHB, Štrbské Pleso volt.

A szálláshely kiváló helyen fekszik. Közel a TEZ (Tatranské Elekrtrické Železnice), a Štrbské Pleso, a túraútvonalak, pár perc sétával elérhető a bolt, szupermarket, éttermek. A konyha mindennel felszerelt, a fürdőszoba felújított, habfürdő, kézmosó, törölköző rendelkezésre áll, nagyon jó, hogy a közös WC-nél fertőtlenítő folyadék van, - ahogy mindenhol a Magas-Tátrában - és tisztaság, rend, a szemetet szelektíven gyűjtik. Estére befűtöttek, így az egész napi túrázás után jó meleg volt és meg tudtak száradni a ruháink. A személyzet kedves és szolgálatkész. Az egész épületben működik a WIFI, így az időjárás előrejelzést minden esetben figyelemmel tudtuk kísérni. A szálláshelyet mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a természetet és túrázni érkezik a Magas-Tátrába.

Első napomon a Csorbatótól induló Tatranská magistrála azon szakaszát vettem igénybe, amely a Poprádi-tóhoz vezet. Korán reggel 4 spanyol turistával együtt fordultam rá az autóútról a piros színű jelzésre, s út közben is csak szlovák turistákkal találkoztam. Nagyon eltökéltek voltunk, mivel egész nap esett az eső, de ez minket nem tántorított el, hiszen megfelelő felszereléssel rendelkeztünk.

A Tatranská magistrála (Felső-turistaút) a leghosszabb turistaút (46,25 km), amely keresztben átszeli a Magas-Tátra déli lejtőit.

Az eső ellenére, lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé, a Poprádi-tó felé vezető úton. 1.355 méter tengerszint feletti magasságról kaptattunk felfelé 1.494 méterre.

Mint ismeretes, 2023. novemberében, a Tarajkáról a Rainer kunyhó felé vezető ösvény egyik 200 méteres szakaszán földcsuszamlás történt, majd 14-én hatalmas sziklatömbök zuhantak a Felső-turistaút földcsuszamlással érintett szakaszára, ezért 16-án a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) lezárta a Tatranská magistrála Hrebienok – Rainerová chata közötti szakaszát. A kerülőút a zöld jelzésű turistaút volt. Ma ismét megtapasztalhattam a saját szememmel a természet erejét, immár ismét a piros jelzésen.

Az úton mi voltunk és a természet, meg a hegyek, semmi nem zavarta meg ezt a harmóniát. Fenyők, törpefenyők, kőomlások, lezúduló vízesések, bakancsunk alatt sziklák, a fenyők gyökerei, sok helyen erodált talaj, majd egyszer csak teljes pompájában megpillantottuk az Oszterva (Ostrva) sziklafalát. Mindenkiből kitört a saját nyelvén, hát ez „krásny/gyönyörű/hermoso”.

És elértük a Poprádi tavat, mely egy gyöngyszem a Menguszfalvi-völgy alsó részében. Körbesétáltam a fenyvesekkel koszorúzott tavat, melynek területe 6,88 hektár, legmélyebb pontja 17,6 méter. A tónak mindig gyönyörű smaragdzöld színe van, ezen az évszak és az eső sem változtatott. A víztükörben a környező hegyek tükörképét láttuk, s az Omladékvölgyi-Jeges-patak zúgását hallottuk. A tóból a Krupa-patak (Krupá) vezeti le a vizet, hogy később egyesülhessen a völgyön keresztülfolyó Hincó-patakkal (Hincov potok), s innentől kezdve a folyó neve Poprád.

A tó északi partján áll a Poprádi-tavi menedékház (Chata Popradské Pleso), sokan itt megpihenve vágnak neki a Tengerszem-csúcsnak (Rysy 2.499 m), spanyol alkalmi túratársaim is így tettek, én a sárga jelzést választottam, mely a Szimbólikus temetőhöz (Symbolický cintorín) vezetett.

A temetőt a Magas-Tátrában, vagy más magashegységben balesetett szenvedett és elhunyt hegymászók emlékére, 1934-ben létesítették, s 1940-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A temetőt az Oszterva nyugati lejtői alatt, egy cirbolyafenyő-ligetben hozták létre. Kősziklákon elhelyezett emléktáblákat és fakereszteket láthatunk, a fakereszteket nagyrészt Jozef Fekiač-Šumný gyetvai népművész faragta. A kápolnát 1936 nyarán építette Michal Orolin, Ján Orolin és Ján Svitaň kőműves és Jozef Kačuč asztalos, melyet elkészültekor felszenteltek és nemrég ismét felújítottak. A kápolna oltárképén egy faragott táblán egy halott hegymászó lehozatalát láthatjuk az alábbi felirattal: „A hegyek áldozatainak”. A kápolna harangján az alábbi felirat olvasható: „A holtaknak emlékül, az élőknek figyelmeztetésül”. Minden év október utolsó előtti hétvégéjén ökumenikus szertartással emlékeznek meg a hegyek áldozatairól.

A Szimbólikus temető megtekintése után visszatértem a Poprádi-tóhoz és a zöld jelzésen elindultam visszafelé Csorbató irányába, ahol is a Hincó-patak látványa és zúgása kísérte utamat, mígnem ismételten találkozott a zöld és a piros turistaút a Trigan hosszú erdős gerincén. A Trigan egy morénadomb, melyet egy gleccser hagyott hátra. Rátérve a magistrála ösvényére, folyamatosan ereszkedve, Csorbató településen lépdeltem megint.

Csodálatos napom volt, hiszen ismét a természet része lehettem.

Starý Smokovec (Ótátrafüred)

A Magas-Tátra legrégebbi települése, Csáky István grófnak köszönheti alapítását, felvirágoztatását pedig Rainer János Györgynek, aki bérbe vette a települést és üdülőtelepet hozott létre megfelelő infrastruktúrával, az első menedékház, a Rainer-kunyhó az ő nevét őrzi. 1873. augusztus 10-én ezen a településen alakult meg az első magyar turistaszervezet, a Magyarországi Kárpátalja Egyesület. A Grandhotel 1904-ben, a Tarajkához (Hrebienok) közlekedő sikló 1908-ban, a Sport Hotel 1930-ban épült.

Másnap a tátrai villamossal Ótátrafüredre utaztam. A siklóval 1.010 méterről 1.285 méterre emelkedtem. Itt megkezdtem túrámat, most már jobb időben, de még mindig vizes talajon, csúszós köveken. Tarajka (Hrebienok, 1.284 m) után a zöld jelzésen elértem a Bíliková chatát (1.285 m), majd a zöld jelzést elhagyva jobbra, a sárga jelzésen lementem a Dlhý vodopádhoz (Hosszú vízesés, 1.153 m). Utamat folytatva megpillantottam a Vodopády Studeného potoka/ Tarpataki vízesések, Velký vodopádot (Nagy vízesés,1.226 m), a sárga jelzés idáig vezet és itt találkozik a kék jelzéssel.

A zöld és a kék jelzésű úton elértem a Rainerová chatát (1.290 m), melyet Tátrafüred bérlője, Rainer János György épített 1863-ban, s ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. A házat 1997 és 1998 között Peter Petras késmárki középiskolai tanár önerőből állította helyre, bérli az államtól és gondnoka a chatának. A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeit láthatjuk.

Utamat a zöld úton folytatva, becsatlakozott a magistrála piros jelzése is, s a turistaút keresztezte a Velký Studený potokot (Nagy-Tar-patak). Ezután már egyenletesen felfelé emelkedett az út, s megérkeztem az Obrovský vodopádhoz (Óriás-vízesés, 1.350 m), mely a Malý Studený potok (Kis-Tar-patak) vízesése. A Kis- és a Nagy-Tar-patak a Rainer-kunyhóval szemközti völgyben egyesül és innentől kezdve a neve Studený potok, vagyis Tarpatak.

Emelkedés közben valamennyien gyönyörködtünk a szemünk elé táruló tájban és az egyre kisebbnek látszó Rainer-kunyhó körvonalaiban. A Zamkovszkého chatához (1.475 m) vezető piros és zöld jelzés továbbra is együtt haladt csodálatos környezetben, hatalmas kövekkel kirakott úton.

Felérve a menedékházhoz, mindenki megpihent egy kicsit, majd vagy folytatta útját a Téryho chatáig (2.015 m), vagy visszafordult és az ismert úton tovább élvezte a természet nyújtotta szépségeket, én ez utóbbit választottam.

A Zamkovszky menedékházat Zamkovszky István neves lőcsei hegymászó, hegyi vezető, fényképész saját kezűleg építette, s 1943-ban nyitották meg a turisták előtt, a II. világháború idején az üldözöttek menedékévé is vált. 1948-ban a menedékházat államosították, s a családnak el kellett hagynia. 1951-ben a házat Nálepka kapitány menedékházra keresztelték át, eredeti nevét 1991-ben kapta vissza, a chata tulajdonjoga csak 1993-ban került újra a Zamkovszky családhoz.

Harmadik napomat, amikor is végre kisütött a nap, Csorbató településnek, a Csorba-tónak és a Soliskonak szenteltem.

Buszos túránk Budapestről indult, gondos idegenvezetőnk Békefi György építész úr volt, aki hasznos előadásaival tágította ismereteinket az út során.

Az Etyeki-borvidéken élénk savú borok készülnek, mint a chardonnay, a pinot blanc és a szürkebarát, s ezen szőlőtőkék adják a Törley-pezsgő alapanyagát is.

Etyek Korda Filmpark (35 ha.)

Idegenvezetőnktől már a buszon megtudtuk, hogy hazánk kedvelt célpontja a nemzetközi filmgyártásnak, mivel képzett szakmai háttérrel rendelkezünk. A létesítményben közel 15.000 magyar dolgozik, elsősorban amerikai és brit szuperprodukciókban, többek között itt készült a Borgiák-sorozat, a Marco Polo, az Inferno és az Utolsó királyság is.

A filmparkot 2007-ben alapították és Korda Sándor magyar származású filmrendezőről nevezték el, aki Kellner Sándorként született és aki a magyar és az angol filmgyártás kiemelkedő alakja volt. Ő volt az első rendező, akit lovaggá ütöttek, s akit Sir Alexander Korda néven ismer az egész világ.

Animátorunk segítségével a filmgyártás élménytúrán bepillantást nyertünk a magyar és nemzetközi filmgyártás kulisszatitkaiba, kellékeket próbálhattunk ki, hang- és fényeffektusokkal ismerkedhettünk, makett forgatási helyszíneket láthattunk, s a nyakunkba akasztott látogatói kártyából megtudhattuk, hogy a stáb tagjai közül milyen szerepet szántak nekünk a filmstúdióban, végül elnyertük az Oscart és azt meg is örökíthettük.

Ezután következett a séta a külső díszletvárosban. A díszletváros életnagyságú, fából, fémből és hungarocellből épült.

A mintegy 2 órás filmparki ismerkedés után ismét buszra szálltunk és folytattuk utunkat a Vértes-hegység lankáinak ölelésében.

A Móri-árok mentén már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, melyet a betelepülő magyarok és svábok is folytattak.  A pincék és présházak a Vértes hegység mészkövéből épültek.

15 óra után értünk a móri késő barokk stílusú Lamberg-kastély Kulturális Központhoz. Az Intézményvezető tolmácsolásában megtudtuk, hogy a kastély Fellner Jakab tervei alapján valósult meg 1762-1766 között, gróf Lamberg Ferenc Antal megbízása alapján, s a család nyári rezidenciájául szolgált. 1763-ban és 1810-ben a településen földrengés volt, az első akadályozta az építkezést, a második károkat tett a kastélyban.

A birtokot az 1930-as években a Lamberg családtól a Szécsen család örökölte, akik 1945-ig lakták az épületet. 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták Mórt, Szécsen Miklóst és feleségét Esterházy Alice grófnőt kivégezték, gyermekeik, Alice és Miklós életben maradtak. Az 1945 után gazdátlanul maradt épületet kirabolták, a bútoroknak és a több ezer kötetes könyvtárnak nyoma veszett. Ezután a kastélyban szociális otthon és óvoda működött. A kastélyt az 1970-es években teljesen felújították. 1978-ban a Radó Antal Könyvtár költözött az emeletre, a földszinten pedig a Művelődési Központ irodái kaptak helyet.

A jelenlegi olvasóterem volt az egykori díszterem. A mai felnőtt könyvtár helyiségeit a nők, a gyermekkönyvtár helyiségeit pedig a férfiak használták, a női lakrészből csigalépcső vezetett a gyermekszobába.

A földszintes oldalszárnyakban volt a konyha és a gazdasági helyiségek, valamint a személyzeti lakhelyek.

A kastély helyiségeit falképek borították, melynek néhány töredékét ma is láthatjuk a női szalon falán és a barokk enteriőrt bemutató kiállítóhelyiségben, ahol a restaurátorok már visszaállították az eredeti falképeket.

A kastélyban helytörténeti kiállítás mutatja be Mór múltját, régészeti leleteit, a földrengések emlékeit, bányászati tárgyakat, s az 1848. december 30-ai móri csata makettjét.

Szintén az épületben kapott helyet a Wekerle Sándor (az ország első polgári származású, Móri születésű miniszterelnöke, édesapja a Lamberg család tiszttartója volt) kiállítás, a Dr. Zimmermann Ágoston (biológus, állatorvos, bölcsészdoktor, egyetemi tanár) emlékszoba, a Vasarely-szoba, ahol a művész szerigráfiái (31) tekinthetők meg, valamint az „Ezerjó” Pince-galéria.

A kastély parkját 1990 óta a Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány gondozza.

A sváb tájházban az 1697 és 1720 között Mórra telepített német lakosság életébe pillanthattunk bele.

A kastély kiállításainak megtekintése után átsétáltunk az Öreg Prés Étterembe, amely a sváb származású Möllmann család tulajdonában van. Az egyik tulajdonos mesélt a fogadó múltjáról, a sváb hagyományokról, a Sommelier a borvidék borairól, Volenter István chef gondoskodott a kulináris élvezetekről.

Felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza, mindenkinek csak ajánlani tudom ezen programot.

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én, egy szombati napon született a toszkánai Vinciben, Ser Piero da Vinci nótárius és Caterina Lippi, egy fiatal, 16 éves, elárvult parasztlány gyermekeként. Vinci Firenzétől 28 kilométerre fekszik. Ser Piero 1451 táján települt Firenzébe, számos kolostor és szerzetesrend jegyzője volt, s ő lett a zsidó közösség nótáriusa is. A csecsemőt születése másnapján, vasárnap, keresztelték meg Vinciben a Plébániatemplomban.

Leonardot apja soha nem ismerte el törvényes gyermekeként, ennek ellenére a fiú jó és sokoldalú nevelést kapott apjának családja körében. A gyermek 5 éves kora táján került apja szülői házába, Antonio da Vinci nagyapa és felesége gondozásába, s nagybátyja, Francesco is velük élt.  A fiú tanult irodalmat, zenét, képzőművészetet, matematikát. A gyermek 12 éves koráig, nagyapja haláláig, nevelkedett a nagyszülőkkel, 1464-től Firenzében élt, apja házában, majd Ser Piero közbenjárására, 14 évesen Andrea del Verrocchio firenzei műhelyébe került festőtanoncnak. Egészen 1476-ig Verrocchio műhelyében tanult, ahol nemcsak társaira, de mesterére is hatással voltak meglátásai, szemlélete. Leonardo tanulmányait a könyvnyomtatás (1452. - Johannes Gutenberg) megjelenése is segítette.

1472 körül festette meg az Angyali üdvözletet, amely a San Bartolomeo-templom dísze volt, majd megalkotta a Szegfűs- és a Benois Madonnát. 3 évvel később együtt dolgozott mesterével a Jézus megkeresztelkedése című festményen. 20 évesen már a Szent Lukács céh tagja volt. 1478 körül megfestette Ginevra de’ Benci képmását. 1481-ben megbízást kapott a Szent Donát-kolostortól A királyok imádása megfestésére.

1482-ben Milánóba költözött és elkezdte vezetni jegyzetfüzeteit. Walter Isaacson könyve, ezen 7.200 oldalnyi jegyzet-, vázlat- és rajzanyagon alapszik, amely valószínűleg csak egynegyed része a Leonardo által rögzítetteknek. Leonardo rajzos hagyatéka 4.000 lapot tesz ki, egy részüket maga gyűjtötte kódexekbe. Leonardo elhunytakor összes jegyzetét Francesco Melzire hagyta. A kéziratban minden megtalálható: festészet, szobrászat, építészet, ünnepi alkalmakra készített szerkezetek, katonai műszaki eszközök, térképészet, helyszínrajz, számtan, mértan, ábrázoló (távlatszerkesztő) és élettani optika, gépezetekre alkalmazott mechanika és tiszta mechanika, vizek mozgása, szelek járása, természeti jelenségek, ember-, állat-, növény anatómia, élettan, földtan. Sajnos a gyűjtemény a világ összes részére szétszóródott, s különböző kódexeket alkot, de egy összefüggő anyag. Kódexek találhatók Firenzében, Milánóban, Torinóban, Velencében, Madridban, Párizsban, Londonban, Windsorban, Seattlben. Leonardonak rendkívüli érzéke volt művészet és tudomány ötvözésére. Értekezést állított össze a festészetről (Trattato della Pittura), amely egy festészeti regulagyűjtemény, s melyet már Verrocchio mester műhelyében kezdett el írni.

Leonardo 1483-ban a Predis fivérekkel közösen megbízást kapott a Sziklás madonna megfestésére. 1489-ben építészetet kezdett tanulni. 1490-ben megrajzolta a Vitruvius-tanulmányt, mely a vitruvius ember a kör és a négyzet keretébe foglalva, s a tökéletes emberi testarányokat hivatott megjeleníteni. Tudományos tevékenysége gazdagította művészetét, az általa végzett ember-, állat-, növény boncolások tapasztalata, tudása visszatükröződik alkotásain pl. Mona Lisa mosolya (az ajkakat mozgató izmok ismerete). Fénytan: Utolsó vacsora (perspektíva). Festményein megjelenő fény/árnyék/perspektíva. Rajzaiban láthatjuk a levegő cirkulálását, a vizek őrvényeit, a göndör haj csigáit.

1493-ban megfestette a Hölgy hermelinnel című festményt és elkészítette a tervezett lovasszobor agyagmodelljét. 1495-ben elkezdte festeni az Utolsó vacsorát a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában. 1496-ban rajzokat készített Pacioli De Divina Proportione munkájához. 1498-ban először kísérletezett repülő szerkezettel. 1499-ben elhagyta Milánót. 1502-ben Leonardo hadmérnökként Cesare Borgia szolgálatába állt. 1503-ban visszatért Firenzébe, belekezdett a Mona Lisa megfestésébe, amelyen élete végéig dolgozott. 1505-ben a madarak röptét tanulmányozva ismét repülő szerkezettel kísérletezett, s megbízást kapott az Anghiari csata megfestésére, amelyet soha nem fejezett be. 1506-ban visszatért Milánóba. 1507-től festőként és mérnökként XII. Lajos szolgálatába állt, ahol a király helytartója, Charles d’Amboise vette őt pártfogásába. A mester egyesek szerint részt vett a Milánóban ma is álló Santa Maria Alla Fontana templom építésében, vízrendészeti kutatásokat folytatott, terveket készített, s tovább folytatta az emberi test tanulmányozását. Fellelhetők azok a rajzai is, amelyeket Gian Giacomo Trivulzio, Franciaország marsallja lovasszobrához és mauzóleumához készített. 1508 körül megfestette a második Sziklás madonnát. 1509-ben folytatta anatómiai és hidraulikai tanulmányait. 1513-ban Rómába ment, 1514-ben Pármába és Firenzébe utazott, ekkor készítette el a Pontini-mocsarak lecsapolási terveit. 1516-ban a franciaországi Amboise-ba költözött I. Ferenc király meghívására. Leonardo az Amboise környéki Cloux-ban halt meg 1519. május 2-án, s az amboise-i Saint Florentin-templom kolostorában temették el.

Leonardo a természetet a jelenségek és erők folytonos mozgásban lévő rendszerének tekintette, amelyben az ember értelme irányításával ennek a rendszernek a részese, mozgatója. A polihisztor mester életében folytonosan jelen volt a művészet és a tudomány kapcsolata. Gondolkodott, érzékelt, gondosan megfigyelt, tapasztalt párhuzamosan. Kutatóként végzett optikai és légkörfizikai megfigyeléseket, a színeknek és a körvonalak élességének a növekvő távolságot követő változásait vizsgálva jutott el a levegőtávlat felismeréséhez. Botanikai, geológiai, anatómia kutatásokat végzett, kísérletezett, repülni vágyott, fegyvereket, gépeket tervezett, városokat térképezett fel. Tanulmányozta a fény útját, a változó perspektívát, az áramló víz természetét, a haditechnikát, mindenről a saját szemével, eszével, kísérletek útján akart meggyőződni. Kíváncsisága szenvedélyes volt, s hatalmas tudást halmozott fel jegyzetfüzeteiben.

A könyv bemutatja Leonardo tudományos munkásságát és művészi zsenialitását egyaránt, nehéz olvasmány, de érdemes nekiveselkedni.

Források:

A művészet története – A korai reneszánsz/Marco Rosci – Leonardo da Vinci

Walter Isaacson – Leonardo da Vinci – A zseni közelről

A 2024-es év a mezőgazdasági termelők, a gazdák demonstrálásával indult, mely még a mai napig is tart. A gazdatüntetések felhívják a mezőgazdaságban dolgozók nehézségeire, az általuk megtermelt élelmiszer nélkülözhetetlenségére a figyelmet. Minden gondolkodó és egészségesen élő ember tudja, hogy az agrárágazat fontos része az életünknek.

Szeretném, ha ma emlékeznénk egy kicsit Váncsa Jenő miniszter úrra, aki agrármérnökként kicsiny országunk mezőgazdasági fejlődéséért tevékenykedett – felvirágoztatva azt -, s mint egyetemi tanár oktatta a jövő szakembereit.

Brassóban született 1928 októberében, s 2016 januárjában nyitotta ki szemét utoljára Agárdon.

Környén volt vetőmag agronómus, 2.500 hektáron üzemegység vezető, Agárdon főagronómus, igazgató-helyettes, majd 13.000 hektárért felelős igazgató, a Székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója. 1968-1975. között Fejér megye országgyűlési képviselője, 1973-1979. között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagja, az Országos Fajtaminősítő Tanács és a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke. 1972-től 8 éven át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszter-helyettese, majd 1980. június 27-től 1989. május 10-ig minisztere. Életében több kitüntetésben részesült, 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Ki ne ismerné Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér egykori ménesbirtokok nevét. Ki ne hallott volna a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezéséről, a háztáji gazdaságok létrehozásáról, melyek a nagyüzemi gazdálkodás részei lettek. Az Agárdon élőknek munkát és otthont teremtett. Megvalósult a szántóföldi termelés teljes gépesítése – Bábolna, Agárd, Enying IKR rendszer -, Holstein-fríz program, Agrokomplex – Agárd, Enying, Sárszentmihály -, takarmánytáp gyártás – Bábolna, Nádudvar (KITE), Agrokomplex-Central Soya, Agrober, KITE – John Deere, IKR – Class Dominator, biológiai alapok, élelmiszeripari trösztök, földtörvény, Egyetértés Vadásztársaság.

Váncsa úr munkásságával hozzájárult a mezőgazdaságban dolgozók megbecsüléséhez, a magyar mezőgazdaság anyagi- és erkölcsi elismeréséhez országos és nemzetközi szinten.

Családom 30 évig élvezhette barátságát, sok építő jellegű beszélgetést folytathattunk vele, s kirándultunk együtt a szlovák Magas-Tátrában.

Az életünk szegényebb lett volna a csángó Miniszter Úr nélkül!

Idézet a könyvéből, mely a Magyar Mezőgazdasági Múzeum támogatásában jelent meg:

„Kedves Olvasóm!

Szeretném biztosítani arról, hogy életem – a rázúduló megpróbáltatásokkal együtt – valóban szép élet volt.

A hivatás, amit választottam, a haza és határainkon túl sok millió ember élelmiszeréről gondoskodik.

De jó is lenne, ha a világ népeiből egy sem nélkülözné a mindennapi kenyerét! Nincs szívszorítóbb látvány, mint éhező gyermekeket látni, annak tudatában, hogyha jól rendeznénk dolgainkat, a világ egyetlen népe sem éhezne. A Föld, amelyen élünk, megadja számunkra ezt a lehetőséget, csak élnünk kellene vele.”

Váncsa Jenő

Úgy vélem, aki veszi a fáradságot és elolvassa az Öt évtized a mezőgazdaság szolgálatában című könyvet, az meg fogja becsülni az asztalára kerülő ételt, ahogy a mögötte lévő munkát és a mezőgazdaságban dolgozó embert is.

A könyv megvásárolható a Magyar Mezőgazdasági Múzeum pénztárában.

1896-ban, a millenniumi ünnepségek kapcsán törvény született, amely célul tűzte ki a Szépművészeti Múzeum megalapítását. 1906-ban nyílt meg a múzeum a mai Hősök terén, itt helyezték el az Országos Képtár, a Nemzeti Képcsarnok anyagait és 1912-ben a Pálffy-gyűjteményt. A múzeum, 1957-ig gyűjtötte a magyar vonatkozású műveket, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria vett át. A Szépművészeti Múzeum feladata ezután az egyetemes művészet emlékeinek bemutatása lett. A mai látogatót az alábbi gyűjtemények várják: Egyiptomi, Antik, Régi szobor, Régi képtár, Régi magyar, Grafikai. A múzeum könyvtára gyűjti a művészet hazai és nemzetközi szakirodalmát.

Az impresszionista mozgalom kiemelkedő művészének, Pierre-Auguste Renoir-nak, 70 alkotását láthatjuk a tárlaton, a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie együttműködésének köszönhetően.

Önarckép

A XIX. század a festészeti forradalmak időszaka. Delacroix ecsetkezelése és lángoló színei, Corot, Millet és a barbizoni iskola tájképfestői, Courbet valóságfestése rést üt a megcsontosodott hagyománytiszteleten. 1860 körül – botrányok közepette – Courbet és Manet munkásságával egy új szakasz nyílik a festészet történetében. Édouard Manet kitűnő társalgó, zenerajongó, irodalmárok barátja, művelt fiatalember, aki az új festészet vezéregyénisége lesz.

Az impresszionizmus a képzőművészetben a modern festészet egyik legnagyobb hatású irányzata. A XIX. század második felében és a XX. század elején virágzott.

Feladatának tekintette a pillanatnyi vizuális élmény visszaadását. A megformálás eleme a valőr, a színek megvilágításbeli fokozatainak visszaadása. Érzékelteti a szabad levegő vibrálását, így feloldja a természeti formák, alakok körvonalait. A kompozíció veszít jelentőségéből. (Édouard Manet, Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Camille Pissarro, Alfred Sisly)

William Sisly (Alfred Sisly apja), 1864

Pierre-Auguste Renoir (1841 - 1919) egy népes, szerény körülmények között élő családban született negyedik gyermekként, Limoges-ban. A család 1845-ben Párizsba költözik a jobb megélhetés reményében. A fiúcska már 13 éves korában munkát vállal, egy porcelánműteremben dolgozik, porcelántárgyak fehér alapjára, elszórtan apró virágcsokrokat fest. A manufaktúrában végzett munkát a gépesítés következtében, 17 éves korában elveszíti, ezt követően legyezőket, kirakatponyvákat fest.

Megtakarított pénzéből 1862-1864 között az École des Beaux-Art növendéke lesz, ahol Charles Gleyre akadémikus óráira jár, itt ismerkedik meg többek között Claude Monet-val, akivel barátságot köt és akivel együtt járnak Barbizon közelébe, a fontenaibleau-i erdőbe festeni, valamint gyakran látogatják a Louvre-t a festményeket tanulmányozni és másolni. Mélyen hat rá Daubigny és Díaz de la Pena, 1866-tól Coubert hatása uralkodik el alkotásain. 1867-től Manet vezérletével, Monet és a fiatal művészek, közöttük Renoir is, a Café Guerbois-ban találkoznak péntekenként, ahol vitáznak, eszmét cserélnek. Az impresszionista technika Renoir és Monet kísérletezéseinek eredménye, mely a tiszta tónusokból egymás mellé húzott ecsetvonásokon alapul, s ezen új irányzat motorja Claude Monet. Renoir első sikerét „Lise napernyővel” című festményével aratja. 1870-től Bordeaux-ban katona. 1872-től arcképeket és meghitt jeleneteket fest, 1873-tól már tájképeket is. 1876-ban több olyan képet is alkot, amelyek impresszionista korszakának legjobb alkotásai, 1879-ig az impresszionisták valamennyi kiállításán részt vesz. 1880-tól eltávolodik az impresszionizmus technikájától, hatással van rá Itáliai utazása, majd 1883-ban a színeket a rajznak rendeli alá. 1881-ben Algériába, 1882-ben Itáliába utazik, 1882 és 1889 között háromszor hosszabb ideig Provence-ban tartózkodik Pissarronál. 1891-ben és 1892-ben Spanyolországba látogat, ahol Velázquez női arcképeit tanulmányozza. 1893 körül kezdődik „gyöngyházfényű” festészete, különösen az aktokon és a meghitt családi jeleneteken.

Gabrielle, a festő feleségének rokona, aki nevelőnő a családban, és Jean Renoir, 1895-1896

Kislányok a zongoránál, 1892 körül

Jean Renoir varrás közben, 1898

Claude Renoir bohóc jelmezben, 1909

Két leány portréja

Leány mellképe, 1895 körül

Alphonsine Fournaise, 1879

Madame Charpentier

Kalaptűzés, 1898 körül

 Gyermeket szoptató nő, 1893-1894

Hölgy napernyővel a kertben, 1875

1899-től reumatikus bántalmak kínozzák, ezért Dél-Franciaországba, Cagnes-sur-Mer-be jár, majd itt is telepszik le. Utolsó éveiben csendéleteket és pirosas színű női aktokat fest.

Fürdőző kiengedett szőke hajjal, 1903 körül

Gabrielle, 1907

Gabrielle rózsával, 1911

Renoir közel négyezer festményt hagyott hátra, derűs egyéniség jellemezte.

A Renoir - A festő és modelljei kiállítás 2024. január 7-ig várja a nagyközönséget.

Forrás:

Kossuth Kiadó/Magyar Nemzeti Galéria: XIX. századi magyar művészet

Corvina: A Művészet története: A rokokótól 1900-ig

A park központi részét a történelmi Magyarországon állt középkori várak anyaghű makettjei alkotják, s a 2 hektáros terület részét képezi a skanzen is.

A Várpark megálmodója és kivitelezője Alekszi Zoltán volt, aki kőből, téglából, fából és földből építette meg a várak kicsinyített másolatát. A várpark anyagával az építő 2018-2021-ig (4 éven keresztül) bekerült a Guinness rekorderek közé.

A középkor a Római Birodalom bukásától (476) Amerika felfedezéséig (1492), illetve a reformáció (1517) kezdetéig tartott.

A középkori háborúkat a védelmi rendszer fontossága jellemzi.

A várfalakat azért kezdték építeni az emberek a házaik, településeik köré, hogy megvédjék magukat a rabló és fosztogató bandáktól, gyújtogatásaiktól. A fosztogatás egészen 1949-ig engedélyezett tevékenység volt, mintegy zsoldkiegészítés a besorozottak számára. A fallal körülvett házakban lakók egy nyugodtabb élet reményében tevékenykedtek. Eleinte szögletes kialakítású falakat emeltek, mert csak a kiéheztetés stratégiáját alkalmazhatták a támadók, hiszen a magas falak megmászása, elfoglalása rengeteg véráldozattal járt.

Lőpor

Kínában a feketelőport már az I. században használták az alkimisták. A IX. században már rakétákat és tűzijátékot is készítettek belőle.

A XIV. század elején az oszmán sereg már használja a lőport, 1326-ban Bordeaux-ban, majd 1340-ben Augsburgban létesül lőporgyár.

A feketelőport a bányászatban először hazánk alkalmazta leválasztásra, 1627-ben Selmecbányán.

A lőpor feltalálásából következően, a XIV. században már kő-, majd vasgolyókkal is támadták a várfalakat. A várvédők később tapasztalat alapján rájöttek, hogy az ellenséges golyók a lekerekített falakban nem tesznek annyi kárt, ezért ezután így építkeztek, s földtöltéssel támasztották meg a várfalakat, majd vizesárokkal is körülvették a várat, amely az idők folyamán egyre mélyebb, szélesebb lett, hiszen a várvédők is felfegyverkeztek. A várak azonban, a történelem által bizonyítottan, mind bevehetők voltak, ha a védők nem kaptak utánpótlást, vagy a felszabadításukra igyekvő sereget leverték. Sok várat ezért úgy építettek, hogy egy titkos, csak a várvédők által ismert, földbe ásott folyosón keresztül el tudták látni élelmiszer-, víz-, lőpor- és ember utánpótlással, azonban a vár földrajzi fekvésétől és az időjárástól is függött egy-egy vár ostromának időtartama.

A XV. században a tűzfegyverek fejlődése megváltoztatta a háború szabályait, a nyílvesszőket és lovagokat felváltották a puskák és az ágyúkkal felszerelt seregek, így a támadás fontosabb lett, mint a védekezés. Milánóban fegyverkészítő központ működött, ahol páncélokat, kardokat, lándzsákat, alabárdokat gyártottak, itt is áttértek ágyúk és nehézpuskák készítésére. A katonai építészet is átalakult, új védelmi módszereket dolgoztak ki, a várfalak alacsonyabbak lettek, hogy ne omoljanak a védőkre, a tornyok lekerekedtek, hogy kisebb felületet érjen a lövedékek becsapódása. A várfalakon lőréseket alakítottak ki, a falakat fal- és sáncárok, majd vizesárok is védte.

Dinnyésen a skanzenben egy Árpád-kori település épületeivel találkozhatunk, betérhetünk a fatemplomba és a veremházakba, a kőfaragó, a fazekas, a bőrmíves, a nemezkészítő műhelyébe és a halász otthonába, valamint a Kárpát-medencében készült fazekas edények kiállítását is megtekinthetjük. A skanzen területén kézművesek bemutatóját is élvezhetjük, kedvünk szerint be is kapcsolódhatunk.

A fatemplomban láthatjuk Szent István, Szent László és az összes Árpád-házi szent szobrát, valamint Szűz Máriát.

A parkban egy honfoglalás-kori szekérvár és palánkvár is megtekinthető.

A parkban, igény szerint, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak gyermekek részére.

A parkot a szentek fala öleli körül 300 méter hosszan, 614 szentet felsorakoztatva.

A Magyar Nemzeti Galériát 1957-ben alapították, ekkor a Kossuth téren álló Kúria épületében kapott helyet. 1959-ben kormányhatározat jelölte ki az intézmény végleges helyét, a volt uralkodói rezidencia épületét a budai Várban, melynek felújítását követően, 1972-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A 6.000 festmény, 2.100 szobor, 3.100 érem, 11.000 rajz, 5.000 sokszorosított grafika mellett itt kapott helyet a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Gyűjteménye, s a kortárs műveket is itt kezdték gyűjteni, így ma már mintegy százezer műtárgyat őriznek az intézményben.

„A rajz mestere” tárlat 125 alkotást mutat be, közöttük olyan műveket is, amelyeket még soha nem láthattunk, tisztelegve Barabás Miklós elhunytának 125. évfordulója előtt (1898. február 12.).

A mester korai ceruzarajzai mellett láthatjuk Itáliában készült akvarelljeit, a korabeli fürdőéletet bemutató grafikáit, litografált arcképeket (arcképkőrajz). Barabás már korán kezdte az erre alkalmas arcképeket kőre rajzolni, hiszen a litografálás titkait Nagyszebenben leste el. A képmáslitográfiának társadalmi vonatkozása is volt, hiszen nemcsak a folyóiratok mellékleteiként terjedtek el, de kaphatók voltak könyv- és papírkereskedésekben, nagyobb vásárokon, így ismertté tettek nagyon sok embert.

Barabás Miklós 1810. február 22-én született Márkosfalván, Erdélyben, Háromszéken. Édesapja Barabás János „jobb birtokú” nemes, az I. Napóleoni háborúk idején főhadnagyként szolgált, édesanyja dálnoki Gaál Therézia. Az édesapa könnyelmű életmódja a házaspár válásához vezet, az anya visszatér édesapja házába a kisgyermek Miklóssal.

Márkosfalvi kúria

A fiúcska háromévesen már a dálnoki falusi iskolába jár, majd hat és fél évesen Nagyenyeden folytatja tanulmányait, ekkor kezd el rajzolgatni. Gyermekkora csupa nyomor, rokonai, tanulótársai, a kollégium kegyelemkenyerén él, időnként köszöntőlevelekre virágkoszorút fest. 1823-ban, 13 évesen rajzolja meg első portréját, Császár Zsigmond kollégiumi tanár képmását. Ettől kezdődően már rajzolással keres egy-két pengőt, hogy meleg étel is jusson a gyomrába. 

1825-ben Nagyszebenbe megy, ahol a Neuhauserek kezében van a rajzoktatás. A 15 éves fiú ifjabb Neuhauser Ferencnél tanul, aki a szebeni polgárság körében kap képmásmegrendeléseket, de sok időt tölt a báró Brukenthal által alapított képtárban is. A tanuló fiú fekete krétával kezd arcképeket rajzolni, majd az 1826/1827-es tanévtől elefántcsontra fest arcképminiatűröket. Fest, rajzol Nagyenyeden, Nagyszebenben, Kolozsvárott, így tartja fenn magát.

1828-ban abbahagyja tanulmányait, arcképfestéssel foglalkozik, művészi tanulmányútra gyűjt. Kolozsvárott Gentiluomónál látja, hogyan kell az olajfestékkel bánni, azonnal hasznosítja új tudományát.

Barabás Miklós 1929-ben jelenik meg először a fiatal magyar festők bécsi körében. Érdemleges oktatást valójában senkitől sem kapott, mégis jelentős készséget mutat, amely meglepi környezetét az akadémián. Eszes, kitartó, becsületes, szorgalmasan tanul Gsellhofernél és Endernél, de csak rövid ideig marad Bécsben, mert a pénze fogytán van. Beniczky Lajostól 1930-ban tanulja meg a gouache-festés technikáját, majd Kolozsvárra utazik.

1831-1833-ig Bukaresten él és munkálkodik, ahol rengeteg megrendelést kap, mintegy 700 darab aranyat gyűjt össze.

Kisseleff bukaresti altábornagy, 1832

Filipescu bukaresti rendőrfőnök, 1887

1834 tavaszán Bécsen keresztül itáliai tanulmányútra indul (Trieszt, Velence, Róma), majd visszatérve Bécs érintésével, 1835 őszén végleg Pest-Budán telepedik le, ahol rögtön a legnagyobb elismerésben részesítik, 1835 novemberében a Nemzeti Kaszinóban kiállítják a szép Európa elrablását, amelyet velencei tartózkodása alatt másolt. Megrendelésekkel halmozzák el, se szeri, se száma az arcképeknek, szolid elismerés veszi körül, harmonikus életet él. A pesti városi bizottság, majd 26 évesen, a Tudományos Akadémia tagja lesz (1836.).

Gabonaszállító hajó

A velencei lido kikötője, 1834

Velence alkonyatkor, 1834

Palota a Canal Grandén, 1834

Ponte Rialto, 1834

Róma környéki táj, 1834

Laokoón-szoborcsoport, 1834

Gräfenberg alakokkal, 1839

„És, hogy csodálják késő unokák: Megfestéd korod arcképcsarnokát.” (Reviczky Gyula költő, író)

1841-ben házasodik meg, felesége Bois de Chesne Susette, aki tájéképeket és csendéleteket is fest. Házasságából négy gyermek születik, Henrietta, Ilona, Alice, Elemér. Barabás Henrietta számos gyümölcscsendélet szerzője (ebben az időben a csendélet kedvelt dísze ebédlőknek, szalonoknak), aki Petőfiről is készített festményt. Barabás Ilona édesapjától tanult festeni, az ő stílusában festett portrékat, később akvarellekkel is foglalkozott.

Barabás gyermekei, 1856

Városmajori villája, 1853

Barabás Miklós a táblabíró világ (1800-1850) és a nemzeti romantika (1850-1867) korának művésze, az egész korszak legkeresettebb képmásfestője, legdrágábbak voltak miniatűr képmásai, olajfestésű arcképei. Barabás képei szolid polgári munkák, aprólékos kidolgozással, melyek a táblabíró világ jegyében születtek. Lyka Károly művészettörténész ezt írja: „Stílusát jellemzi az omlós, lágy, tónusos rajz, a jó jellemzés, amelyet tetéz, kivált a női arcképeknél, a tetszetősségnek érdekében tett némi kedveskedő engedmény.”

Bittó Istvánné arcképe, 1874

A portrék mellett, életképeket is fest, ahol az átélt kép jelenik meg:

Enyelgés (Szalagfű), 1841

Galambposta, 1843

Vásárra induló román család, 1843-1844

A meny érkezése, 1856

Ezekben az időkben a magyar művészek élete nagyon nehéz volt, sok festőnk már gyermekkorában megtapasztalja a nyomort, fejlődésük félbemarad, ha eljutnak Bécsbe az akadémiára, sokszor koplalnak, nyomorognak, pedig a festés mellett, rajzoktatással, épület díszítéssel is foglalkoznak.

Barabás Miklós az egyetlen magyar festőművész, aki kitartó és művészi értékű munkájával, az 1800-as évek második felében vagyont szerez.

Más országokban mecénás az udvar, az egyház, a főnemesség, a nemesség és a városi polgárság, Magyarországon azonban nem volt udvari élet, mivel az uralkodó Bécsben lakott, így művészeti igénye is itt csapódott le, néha tett csak rövid látogatást Pozsonyban (országgyűlés) és Budán (diéta). Magyarországon a király képviselője József nádor, aki egyszerű életmódot folytat. A magyar főnemesség szintén az év nagy részében Bécsben él, s nemcsak bécsi palotáikat, de hazai kastélyaikat is ott élő építészekkel terveztetik, s minden művészeti igényeiket bécsi mesterek elégítik ki, magyar pénzért. A főnemességet semmi nem köti össze magyar művészeinkkel, kivételt egyetlen esemény képez, a Festetics György által Keszthelyen szervezett Helikon ünnepek, ahol a magyar szellemi élet képviselői is megjelennek.

Magyarországon egyedül a katolikus egyház képviselői, a főpapság viseltetik pártfogóan a magyar művészek irányába. Nekik köszönhető a Hild József által tervezett esztergomi- és egri bazilika, valamint a pest-lipótvárosi templom, mely 1808-ban megsérült és lebontásra került. Szintén a főpapság művészeti kultúrájának köszönhető, főképpen Szily János és Somogyi Lipót püspököknek a XVIII. században elkezdett székesegyház befejezése Szombathelyen.

Barabás 1842-ben Egerben megfesti Pyrker László érsek arcképét. 1862-ben, Borosjenő település felkérésére, fest egy Szent István, egy Szent József és egy Mária mennybemenetele festményt, annak ellenére, hogy ő nem minősíthető oltárképfestőnek.

1842-ben megörökíti a Lánchíd alapkőletételét:

A mai Lánchíd

Tekintettel arra, hogy az ország közlekedése is elmaradott volt, ezért városaink a művelődés szempontjából is elszigeteltek voltak. Az iskolákban latinul folyt az oktatás, csak 1844-ben mondta ki az országgyűlés, hogy a közoktatás nyelve a magyar, a főiskolákon azonban erre egészen 1848-ig nem volt lehetőség.

Barabás barátságot ápolt a kor költőivel, íróival, együtt dolgozott velük a magyar művelődésért, a magyarságért. Ezt a munkát azonban a szabadságharc katasztrófája egy időre visszavetette, azonban a táblabíró világ művészei az alapokat megteremtették, a nemzeti romantika kora ezen alapokra épülve bontakozhatott ki.

A Barabás Miklós - A rajz mestere kiállítás 2024. január 14-ig várja a látogatókat.

Forrás:

Kossuth Kiadó/Magyar Nemzeti Galéria: XIX. századi magyar művészet

Lyka Károly: A táblabíró világ művészete

Lyka Károly: Nemzeti romantika

Gödöllő fénykorát Grassalkovich Antal idején élte, aki Mária Terézia királynő kancelláriaminisztere volt, ő építtette a kastélyt és uradalma mintagazdasága alapozta meg a mai agrártudományi egyetem és kutatóközpont létrejöttét.

A Gödöllői Királyi Kastély a magyar barokk építészet (Mayerhoffer András, 1744-1750) egyik legjelentősebb alkotása, mai végső formáját Ybl Miklós tervei alapján kapta. A kastély történelmi és műemléki szempontból is kiemelkedő értéke hazánknak.

A kastélyt és az uradalmat a magyar állam 1867-ben megvásárolta és koronázási ajándékként, június 8-án, Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta. A kastélyhoz közeli vasútállomás királyi várótermét szintén Ybl Miklós tervezte.

1920-tól Horthy Miklós kormányzó nyári rezidenciája volt. A II. világháború után szovjet laktanyaként szolgált és szociális otthon is működött benne, mely az épület amortizációjához vezetett.

A kastély-együttes felújítása az 1990-es évek elején kezdődött és 1996 óta fogad látogatókat. A múzeum állandó kiállítása bemutatja a barokk időszak értékeit, a királyi család gödöllői tartózkodását, széleskörű pedagógiai kínálata van, s rendezvények és zenei előadások helyszíneként is szolgál. Erzsébet királynő titkos társalgó szalonjában és verandáján ma kávézó működik.

Az Erzsébet-parkot az erdészet kezdte 1898-ban telepíteni, védelem alatt áll. Az Erzsébet királyné szobra mögötti dombot 63 megye földjéből emelték jelképként és Szent István szobrának talapzatául. A parkban a barokk Kálvária üreges belseje víztározót rejt.

A kastély parkja.

Egy kis séta a parkban.

A premontrei rend neobarokk gimnáziumába költözött a Szent István Egyetem - korábbi nevén Gödöllői Agrártudományi Egyetem.

Ízelítő a múzeumi gyűjteményből.

Gróf Rhédey Klára díszruhája (selyem), családi ereklye.

A kápolna.

Északi szárny, királyi lakosztályok (I. Ferenc József szobái).

Díszterem.

A Díszteremtől délre, királyi lakosztályok (Erzsébet királyné szobái).

A budapesti Örökimádás templom számára készült szobor kicsinyített másolata. A szobrot báró Nopcsa Ferenc, gróf Festetics Mária és Ferenczy Ida állíttatta. A fehér márvány szobrot a templom főbejárata melletti oldalkápolnában helyezték el, azonban az ma már nem látható, mivel a háborúban elpusztult. Az Örökimádás templom az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus imádására épült, Aigner Sándor tervei alapján, neogótikus stílusban, 1908-ban adták át. Ha az Üllői úton járnak, térjenek be egy kis elcsendesedésre, imára!