1951. március 2-a, Ernő utca 15. földszint 6. számú lakás, egy fiatalasszony vajúdik, ő nem más, mint Kmethy Terézia. Egy hang sem hagyja el az ajkát, csak homloka gyöngyözik, tudja, hogy ezen a napon éli meg életének legnehezebb és legszebb napját, hiszen édesanya lesz. A gyermek órák múltán kiszabadul az anyai méhből, a köldökzsinór még összeköti a fiatal nőt és csecsemőjét, amikor mosoly terül szét a fiatalasszony és az édesapa dr. Balázs Ferenc arcán, fiúk született, magukhoz ölelik a gyermeket, életük legnagyobb boldogságát. Ekkor még nem sejtik, hogy egy isteni tehetséget tartanak a kezükben, ezt még csak az égiek tudják.
Az élet azonban közbeszól, mindössze négy évig élvezhetik egymás társaságát, mert a gyönyörű nő, beteg lesz, és az örök vadászmezőkre távozik. A kisfiú élete gyökeresen megváltozik, életére, egyéniségére, munkásságára kihat ez a tragédia. Ettől a naptól kezdődően már nem az édesanyja olvas fel neki esténként, puszilgatja, takargatja be szeretettel. Reggel már nem ő keltegeti, nem ő fogja a kezét óvodába menet, - pedig milyen jó móka volt anyuval együtt nevetgélve, énekelve, a pajtásokkal teli udvar felé lépegetni. Már nem a fiatal anyuka süti meg az általa kedvelt süteményeket, készíti el kedvenc ételeit, már nem ő játszik vele a körfolyosós ház udvarán, nem ő megy vele ki az Orczy-kertbe labdázni, békát kergetni, szaladgálni, hanem apai nagymamája és édesapja. A szeretet megmarad a családtagok között, de a fiatalasszony hiánya mégis érezhető, a fiúcska ezután beteges lesz, fülét sokszor felszúrják, mely nagy fájdalommal jár.
A IX. kerületi ház udvarán vasárnaponként, ebédidőben vándormuzsikusok jelennek meg, akik felkeltik a kisfiú érdeklődését a zene iránt, ezért édesapja egy tangóharmonikával lepi meg őt. A fiúcska nagyon szereti a hangszert, a hallás után megtanult dallamokat próbálgatja, amikor is egy napon nem jelenik meg a várva várt vándormuzsikus. Veszi a bátorságot és maga áll ki a körfolyosós ház udvarára zenélni, el sem hiszi, hogy produkciója után ugyanúgy záporoznak az újságpapírba csomagolt petákok, mintha az eredeti muzsikus játszott volna, ez az első sikere, ami jó érzéssel tölti el. A házban lakik egy zongoratanárnő, aki felfigyel a gyermek tehetségére, s megszeretteti vele a zongorát, ezért a második osztályos fiú már a zenei tagozatú Bakáts téri iskolában koptatja a padot.
Édesapja úgy véli, a gyermeknek meg kell erősödnie, ezért beíratja őt a Statisztika kölyökcsapatába. Tehetséges a kis fickó, szereti is a focit, ezért a csapattársai a „kis Flóri” becenevet ragasztják rá. Iskola és a zongoraleckék után, gyakran ledobja táskáját és az osztálytársaival rúgja a bőrt a Bakáts téren. Közel laknak a Fradi pályához, így a gyermek sokszor figyelemmel kíséri a felnőttek felkészülését az Üllői úton. A kisfiú, egy edzés kezdetekor, odamegy az öltözőből kilépő „Flóri”hoz, hogy segítse őt bejutni a Fradi kölyökcsapatába. Albert beváltja a gyermeknek tett ígéretét, aki ezután büszkén viseli a zöld-fehér mezt. A focinak egy baleset vet véget, a Vásárvárosok Kupája (VVK) visszavágó előmérkőzésen, a 15. percben a fiúcska elesik és eltöri a bal csuklóját, ezután az édesapa és a gyermek a zongora mellett dönt. A Fradi iránti rajongás és az „Aranylabdás Császár (1967.)” barátsága azonban egy életen át végigkíséri a gyermeket.
Varga Erzsébet, a nagymama, az általános iskolás fiút magával viszi vasárnaponként az istentiszteletre az Örökimádás Oltáriszentség templomba, az Üllői útra. Az érzékeny gyermeket itt is magával ragadja a művészet szelleme, a neogótikus, háromhajós templom égbe törő tornyai, a gyönyörű ólomüveg ablakok látványa, az éneklő és zenélő angyalok szobrai, de legjobban az épület akusztikája, s a kétmanuálos, 28 regiszteres orgona hangja fogja meg.
A Bakáts téri általános iskola ének-zene tanára Eördögh Gézáné, Margó néni nagyon megszereti a tehetséges, csöndes gyermeket, aki a legjobb hallású tanítványai közé tartozik, és akinek biztos a hangszertudása, ezért megbízza őt az általános iskola és a református gimnázium diákjaiból álló közös kórus zongorakíséretével, melyet az ifjú, fantasztikus érzékkel hajt végre. Ez a vékonydongájú fiú azonban 13-14 éves korában már hajlamos a csínytevésekre is. A szünetekben az osztálytársai megemelik a lelakatolt pianínó fedelét, ő a billentyűs hangszer elé térdel, becsúsztatja vékony ujjait és felcsendülnek a Beatles és a Rolling Stones szerzeményei az osztályteremben. Az egyik alkalommal, hogy a lányoknak imponáljon, még a 20 cm-es ablakpárkányra is kimászik és végigmegy rajta egyik ablaktól a másikig. Sokszor elszabadul a fantáziája, nagyon érdekes történeteket mesél, melyet az osztálytársai lélegzet visszafojtva hallgatnak. A fiú tanulmányait ezután a Budapesti Zenei Gimnáziumban, majd jogutódjában a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában folytatja.
Kedves olvasóm, talán már rájöttél, hogy ki a főszereplő ebben a történetben, igen, jól gondolod! Balázs Ferenc (Fecó) zeneszerző, énekes, billentyűs, a lírikus rock megteremtője, aki nem másolja a valóságot, hanem megteremti azt, és nem is akárhogyan.
Elgondolkodtál már azon, hogy miért maradnak meg az ő általa komponált melódiák a füledben és a fejedben? Hát én igen. Tudod, hogy a muzsika lényege a dallam? A dallam pedig nem más, mint a hangok egymásutánja, melyet belső feszültség mozgat. Fizikailag a hang egy felfelé és egy lefelé törekvő erő, Fecó ezeket az erőket kordában tudja tartani, így harmóniát teremt, ezért egyedi dallamokat komponál, mely klasszikus zenei tudásán alapszik, azonban sikereihez az Ő egyénisége is hozzájárul. Emlékszel, hogy ott fentebb mit írtam! Hullottak a petákok az udvar kövezetére, az osztálytársak, a kórus az ő zongorajátékára énekelt, sokat mesélt? Voltál már valaha Balázs Fecó koncerten, melyek mindig teltházasak? Ez sem véletlen, az életben semmi nem történik véletlenül. Tudod, hogy a koncertjeit több generációs kulturált közönség látogatja? Ez a fiú egy szerény ember mindaddig, amíg a színpad mellett, vagy a Back Stage-ben várakozik, de, amint fellép a színpadra, megváltozik. Lassanként kinyílik, mint a rózsa szirmai a napfény és az eső hatására, számára ez a napfény mi, a közönsége vagyunk. Tudatossá válik, már ő a zenekarvezető, bizonyítani akar, megérinti a zongora billentyűit, improvizál, közben elkezd mesélni a régi időkről, majd felcsendülnek a „Kell, hogy várj” dallamai. Egy bensőséges hangulat uralkodik el a nézőtéren, s a dal felénél a közönség már vele énekel, ezt csak ő tudja, mindegy, hogy egy szál zongorájával áll a színpadon, vagy több billentyűs hangszerén (Hammond, Kurzweil, Korg) felváltva játszik nagyzenekarral, folyik a muzsika az ujjaiból, s elbűvöli a közönségét. Fecó elégeti magát a színpadon, akár egy főnixmadár, elhullik a koncert végére, mint Hamlet dán királyfi, de csak azért, hogy a következő koncertjén újraéledhessen. Mindene a zene és szüksége van a közönség szeretetére, amelyért mindent meg is tesz. Fecó saját bevallása szerint is 100 %-on ég egy-egy koncertjén, vagy sehogy. Tudja, hogy azok az emberek, akik bejönnek a nevére, s megfizetik a jegy árát, azok őt akarják látni, hallani, aznap akár rosszul játszik, akár jól játszik, ezek az emberek vele akarnak emlékezni a dalokon keresztül a közös emlékekre, vele akarnak énekelni, úgy a 80 éves Magdi néni, mint saját korosztálya, vagy azok a családok, akik már gyermeküket is magukkal hozzák a fellépéseire. Hallottál már Johann Sebastian Bachról? Igen-igen őrá gondolok, aki a lipcsei Tamás templom karnagya is volt, s aki sokat tanult bátyjától, Christophtól. A tanító ezeket a szavakat intézte öccséhez: *„Egy mű csak akkor mehet jól, ha ömlik az ujjaid hegyéből, minden erőlködés nélkül, ha már az idegeid tudják, meg az izmaid, csak akkor. Ha oda sem kell figyelned, ha rá sem kell gondolnod, amikor játszod, csak úgy megy magától, mint a szíved dobogása. Ha így megy valami, akkor örülhetsz játék közben, akkor élvezheted a muzsikát, mert az, az igazi, amikor az ember örül annak, hogy játszik, amikor saját maga élvezi legjobban! Akkor örül neki és élvezi az is, aki hallgatja.” Fecó tudja ezt, „örömzenél” a koncertjein, így muzsikája a lelkünkig hatol, sokan könnyünket hullatjuk, vele énekelünk, és mindannyian feltöltődve hagyjuk el a koncert helyszínét. S tudod, miért történik mindez, mert **„a dallam az ember érzelmi életének oly rejtekeibe visz, ahová semmilyen más művészet nem tud behatolni, és oly közvetlenül tud érzelmeinkre hatni, sőt egész valónkat megrázni, hogy e hatás utórezgései sokszor hosszú ideig is mélyen bennünk élnek.”
Balázs Ferenc szerzeményeit a „nagy históriás” Horváth Attila dalszövegei teszik tökéletessé. Egy-egy koncerten ezért tudunk a zeneszerzővel együtt énekelni. Ezekből a szövegekből tudjuk meg, hogy egy-egy dallam milyen indíttatásból készült, a két szerzőt, a zeneszerzőt és a dalszövegírót abban az élethelyzetben, társadalmi, gazdasági környezetben milyen gondolatok foglalkoztatták, milyen érzelmek vezérelték, lehet, hogy nincsenek mindig egy véleményen, de egyazon korosztályhoz tartoznak. Gondold csak át, mit is mondanak ezek a dalok! „Anyám, vigasztalj engem, A lány, akire szerelemmel nézhetek, A kőfalak leomlanak, Amit nem mondhattam el, Maradj velem, Kevés voltam neked, Kergesd el a felhőt a házamról, Kölykök a hátsó udvarból, Hazafelé, Gyertyák a téren, Átok van velünk, Hétfő esti blues, Túl az első éjszakán, Ha két rossz van, melyik a jobb? Tolvajok bálja, Évszakok, Szökj el, Ez a csönd éve volt, Vörös tér koktél, Hétfői hold, Számíts rám, Öreg vagyok már, hogy összetörj, Ártatlan világ, Új név a régi ház falán”, és végül az „Érints meg” Fecó legkedvesebb nótája. Egy alkotó munkához mindig kell valami indíttatás, pozitív, vagy negatív élmények, Fecó szokta mondani: „olyan dolgok, ami vagy megtörtént, vagy megtörténhetett volna velünk, vagy mással, ezért hiteles. Nagyon nehéz azért megtalálni a giccs és a lírai szerzemények között a középutat.” A dalok úgy készülnek, hogy először Fecó megkomponálja a zenét és Attila utána írja meg hozzá a szöveget, aztán ketten együtt harmóniába hozzák azt. Fecó mindig nagyra értékelte Attila munkáját, ő hívta fel először a színpadra, mint szerzőtársát, mint zenekarának tagját, s barátja vele tarthatott tengerentúli koncertkörútjaira is.
Kedves Olvasóm, ma már ismered Sitke nevét, miért is, talán mert 1985-ben a Korál zenekar Sárváron lépett fel. Aztán 1986-ban elindult egy nagy társadalmi összefogás, mindenki az ügy mellé állt társadalmi és politikai hovatartozástól függetlenül. Fecó mozgósította a zenei szakmát, a zenekarok ingyen léptek fel a kálvária kápolna felújításának érdekében. Minden évben augusztus utolsó szombatján, Sitkén Fesztivál van, ezért a kápolna folyamatosan megújulhat, folyamatosan egy gyönyörű színpadkép. De ez az ügy nemcsak a koncertekről szól, hanem arról is, hogy Balázs Ferenc és Kovács Ferenc kitartó munkájukkal jobbá tették, megváltoztatták az ott élő emberek életét. Közösséget kovácsoltak a község lakóiból, az egy cél felé orientálták őket. Az azóta eltelt 34 év alatt 32 évben volt Sitkén fesztivál, ahol 120 zenekar lépett fel, a látogatók száma 320.000 fő volt. A Sitkei Kápolnáért Kulturális és Sport Egyesület 1988. február 17-e óta működik, 50 év használati engedélyt kaptak és a kálvária kápolna ma már műemlék, míg egészségi állapota engedte, addig Balázs Ferenc volt az elnök, de ma is tiszteletbeli elnök. Az alapítvány támogatása által kulturális események, kiállítások, sportélet, nyugdíjas klub, szakkörök stb. valósulnak meg mind a mai napig.
Zeneszerzőnk 2016 szeptemberéig rendszeresen tartotta a kapcsolatot a világ minden táján élő szórvány magyarsággal, koncertezett a magyar házakban, közvetítette a zenei kultúrát az anyaország és a határainkon túl élő magyarság között.
Mind a mai napig felkéri az állam, hogy nemzeti ünnepnapjainkon, kiemelt rendezvényeiken tartson előadást, de az önkormányzatok is szívesen hívják helyi megmozdulásaikra.
***A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Tom-Tom Stúdióban folyó munkálatok által meg tud valósulni egy dupla zenei CD, mely Balázs Ferenc szerzeményeit szimfonikus zenei feldolgozásban mutatja be, s melynek része lesz a 2018. május 5-i Korál koncert DVD-je is.
Zeneszerzőnk nagyon szereti a francia filmművészetet, főleg Francois Roland Truffaut és Jean-Luc Godard alkotásait. Ha hangulata úgy hozza, beül Fűzy Gábor bárzongoristához, de szívesen húzatja kedvenc nótáit zenésztársaival, ha mulatni akar.
A zene mellett legnagyobb boldogsága, ha a családja körében lehet. A fellépések után szívesen pihen meg egy-egy magyarországi tó, folyó partján, ahol lehetősége nyílik pecázni, a halakat megfigyelni és élvezni a csendet, de bedobta már a horgot Florida partjainál is.
A Korál zenekar Frontembere először tőlünk, a közönségétől kapott díjat, elismerést, hiszen 1979-től 1984-ig, mintegy 6 évig ő volt „Az év billentyűse”, de több magas állami és szakmai kitüntetéssel rendelkezik, s nem egy önkormányzat is elismerte munkásságát.
Balázs Ferencet 42 éve ismerem a koncertjeiről. Egész életemet elkísérte zenei munkássága, számomra nemcsak lírikus rock szerzeményei, de klasszikus zenei alkotásai is fontosak, az életem részei, ahogyan a gyermekem, a családom és a barátaim. Szerzeményei ott vannak velem a jó és a rossz időkben, mindig nagy élményt jelentenek a koncertjei, de ott vannak velem akkor is, amikor a Szlovák Paradicsomban leülök a Tamásfalvi-kilátónál és a fenyvesek suhogását hallgatom, a Magas-Tátrában a Csorba-tó egyik kövén üldögélve a bérceket bámulom, vagy a Tar-patak csörgedezését hallgatom, harmonizálnak, szinkronban vannak a természettel.
Kívánom Neked kedves olvasó, hogy így érezd a zenét, így élvezd a koncerten való létet és gazdagabb lesz az életed!
Fecó, „Boldog mindenféle napot, a naptár nem számít, azt tudod!”
Kati
Balázs Ferenc 2020. november 26-án 23 órakor, a vuhani orvosok által is tapasztalt, 18,5 napi életért való küzdelem után, visszaadta lelkét a Teremtőnek, a színpadon szeretett volna lenni, amikor ez megtörténik, ott mindig muzsika és szeretet vette körül.
1996-óta küzdött a szívbetegségével, de orvosainak, élni akarásának, a zene szeretetének köszönhetően, mindig talpra tudott állni, ez egyszer nem sikerült, ez a láthatatlan ellenség erősebb volt nála.
2020. november 29-én, Sitkén, a katolikus templomban lett volna komolyzenei műveiből koncertje, melyre nagyon készült, ezt az írásomat ott szerettem volna neki átadni, amikor dedikál, de Isten másként rendezte dolgainkat. Remélem, azóta szabadon szárnyal a lelke és a Taurus zenekar, a felhők fölött, egész nap muzsikál.
Hálás vagyok Dr. Székely János megyéspüspök úrnak, hogy Sitkén, 2020. december 11. napján 14 órakor – az Óbudai temetőben zajló szertartással azonos időben - méltóan és szeretettel búcsúztatta az elhunytat és lehetővé tette a Sárvári Televízió és a Kovács család közreműködésével, hogy Balázs Ferenc tisztelői és barátai a világ összes országában láthassák az általa celebrált szentmisét.
* Láng György: A tamás templom karnagya
** Dr. Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek
*** Balázs Fecó és a Korál – Legszebb dalaink, 2021. április 29-én megjelent
