Az Anima Travel szervezésében egy nagyon szép napot töltöttünk Niederösterreich tartományban, a Bécsi Alpokban.

Idegenvezetőnk Sára, holland szakon végzett hallgató, szíve csücske a németalföldi festészet és a holland kultúra, melyet én is nagyon szeretek. A túrák alatt segítőtársai Artúr és Barnabás voltak, hogy a szurdokban, az erdőben és a hegytetőn senki ne érezze magát elveszve. A társaság nagyon jó volt, vidám emberek jöttek össze, utunk során sokat beszélgettünk.

Buszunkat Attila és Sándor vezette felváltva, Sopronnál léptük át a határt és Würflach városa felé vettük az irányt, mert elsőként Johannesbachklamm szurdokát kívántuk megtekinteni. A 60 méter mély szurdokot 1902-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, hossza kb. 1 km.

A szurdokban fa- pallókon, hidakon és fém létrákon lépkedtünk, hatalmas fák tornyosultak fölénk gyökerüket a sziklákba vájva, a szurdok alsó szakaszán nem folydogált a patak, a nagy hőség, a légköri aszály itt is megtette hatását.

A szurdok felső szakaszán már mutatkozott víz, a helyi lakosság itt hűsölt a nagy hőségben, a gyerekek a patakban állva, lepkehálóval próbálták begyűjteni a szebbnél szebb pillangókat.

1,9 km megtétele után, a szurdokból kiérve, egy zárva tartó menedékháznál pihenőt tartottunk, a csoport egyik fele innét folytatta a további 3 km-es túrát, a többiek visszafordultak (a szurdok két irányú, így van erre lehetőség) és Würflachban vártak be bennünket.

Mi, akik tovább haladtunk egy rövid emelkedő után a tarvágásnál jobbra fordultunk és az erdei ösvényen tovább haladva, nem sokkal később, újból Würflach városának járdáit koptattuk.

Ezután sofőrjeink Puchberg am Schneeberg felé indultak, ahol újabb kalandok vártak ránk.

Megérkezve a városkába megcsodáltuk a fogaskerekű vasút történetét bemutató kiállítást és az indulópályaudvar környékét. Idegenvezetőnk addig beszerezte a Szalamandra vasútra szóló jegyeinket.

A fogaskerekű vasút (Zahnradbahn), mintegy 9,5 km tesz meg, 1.218 méteres szintkülönbséget gyűr le, 577 méterről emelkedik 1.795 méterre, mintegy 40 perc alatt. A kilátás csodálatos, alpesi rétek és hatalmas fenyveserdők között haladunk, nyomon követhetjük a turistaútak nyomvonalát, gyönyörködhetünk az alpesi tájra jellemző növényekben, Puchberg település látképében.

Egyidőben 3 Szalamandra vasút közlekedik, hegymenetben a kitérőnél bevártuk a lejtmenetben közlekedő Szalamandrát, majd utunkat folytatva a Baumgartner megállónál létesített Schutzhüttében beszereztük a Schneeberg buktákat és fogaskerekű vasutunk elindult Hochschneeberg hegyállomás felé. Mielőtt elértük volna a hegytetőn lévő végállomást, mindenki örömére 2 alagúton is áthaladtunk. A hegytetőn illatos alpesi virágok, mohaszőnyeg és törpefenyő csoportok fogadtak bennünket, a körülöttünk lévő táj lélekemelően csodálatos volt.

A Schneeberg 2.075 méteres magasságával Alsó-Ausztria legmagasabb hegyének számít, a Szalamandra vasút felső állomása, Hochschneeberg hegyállomás, 1.796 tengerszint feletti magasságával, Ausztria legmagasabban fekvő állomása.

A Schneebergbahn 1897 óta közlekedik, keskeny nyomtávú, gőzvontatású fogaskerekű vasút volt, még jelenleg is 5 db nosztalgiagőzössel rendelkeznek, melyből 2 db van használatban.

1999-ben vezették be a Szalamandra típusú dízel motorkocsikat, melyek hegymenetben Szalamandra bébi áruszállító kocsit tolnak maguk előtt, lejtmenetben pedig húzzák. A dízelmotor füstgázait egy katalizátor vezeti el és tisztítja. Minden motorvonat légrugózással és három egymástól független fékrendszerrel van ellátva.

A Szalamandra fogaskerekű vasútról, a Hochschneeberg végállomáson kiszállva, először is a látványos fából készült állomásépület lekerekített formáiban, majd az állomásépületből kilépve a csodálatos panorámában gyönyörködtünk.

Később az Erzsébet királyné emlékkápolna felé indultunk, melyet már Puchberg városából is láttunk a magaslaton, hiszen szép időnk volt.

Eredetileg a Schneeberg baráti klub egy tisztelgő emlékművet szeretett volna építeni a fogaskerekű vasút építője, Leo Arnoldi tiszteletére a Hochschneebergen. Erzsébet királyné 1898. szeptember 10-én történt meggyilkolása után született meg az a terv, hogy a megboldogult királyné emlékére építsenek emlékművet. Az eredeti terv szerint egy obszervatórium lett volna, kilátótoronnyal és fogadalmi teremmel, de a túl magas költségek miatt ezt elvetették.

1899 tavaszán kezdték meg a kápolna építését, Rudolf Goebl bécsi építész tervei alapján. A kápolnát 1901. szeptember 5-én szentelte fel Dr. Marschall címzetes bécsi püspök, melyet a királyné, valamint védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet emlékének szenteltek. 1902. június 18-án Ferenc József császár és király látogatást tett Puchbergben és a Hochschneebergen, ahol imádkozott a kápolnában.

A templom belsejében oltárt találunk, az oltár felett az alábbi felirat olvasható: „Ihr Berge und Huegel Lobet den Herrn!” („Ti hegyek és dombok, dicsérjétek az Urat!”)

Az oltár márványból készült, Isten anyját ábrázolja, mellette két angyallal. Vele szemben a bejárat bal oldali falán Szent Lipót, Alsó-Ausztria védőszentjének szobrát, a jobb oldali falán Szent Erzsébet szobrát láthatjuk. A félköralakú ablakokon jeleneteket láthatunk Assisi Szent Ferenc és Szent Erzsébet életéből.

A kápolna megtekintése után a vasúti síneken átkelve, elhaladtunk a Szalamandra-játszótér mellett és a murvás úton, valamint a lezúduló csapadék által kivájt úton tovább haladva, élveztük az alpesi panorámát, az alpesi növények gazdag illatát és az oxigénben dús alpesi levegőt, a hűsítő fuvallatokat. A fiatalabbak megmászták az 1.888 méteren magasodó kereszthez vezető utat is.

Ereszkedés közben, a távolban, egy nagyon szép természeti jelenség szemtanúi lehettünk, amikor is az ég megnyitotta csatornáit és a messzeségben, a hegyek fölött, hűsítő csapadék zúdult az erdőkre.

Később a Szalamandra fogaskerekűvel ereszkedtünk tovább Puchberg állomásra, ahol buszra szálltunk és késő éjszaka érkeztünk Budapestre.

Élményekkel gazdagodva, jókedvűen tértünk haza otthonunkba, a hőség sem szeghette kedvünket.

J. Ferenc családi barátunk meghívásának köszönhetően, 2025. november 29. napján, az Anima Travel szervezésében, Békefi György idegenvezető kíséretében, részt vettünk az „Ünnepvárás Klosterneuburgban” című úton.

Békefi György idegenvezetőnk, kimeríthetetlen tudástárából merítve, már a busz-út során felkészített bennünket a reánk váró csodákra. Felvázolta a történelmi, vallási, művészettörténeti hátteret.

Megtudhattuk tőle, már az 1108-as dokumentumok említik, hogy Neuburgban egy Mária-oltárt emeltek, III. Leopold (Lipót) Babenberg őrgróf adományozásának köszönhetően.

A fátyol-legenda szerint, melyet először a 14. században írtak le, III. Leopold vadászni indult a mai kolostor területén, s Szűz Mária megjelent a gyermekkel együtt az őrgrófnak, és elvezette arra a helyre, ahol megtalálta teljes épségben felesége esküvői, szép bizánci szövet fátylát, melyet kilenc évvel korábban ragadott el a szél az ara fejéről.

III. Leopold Babenberg őrgróf és felesége, Agnes alapították a kolostort, váruk közvetlen közelében.

A kollégiumi templom alapkőletétele 1114. június 12-én volt, a templomot 1136. szeptember 29. napján szentelte fel Salzburg érseke, Konrad.

1133-ban III. Leopold Babenberg őrgróf, Hartmann prépost vezetésével, Ágoston rendi kanonokokat telepített Klosterneuburgba és az Ágoston Rendnek adományozta a kolostort. Abban az időben a katolikus egyház legmodernebb rendje volt az Ágoston Rend. A kolostorban ma is 35 fő kanonok él, akik 28 plébánián szolgálnak, kórházi lelki szolgálatot adnak, kulturális feladatokat látnak el, tudományos kutatást végeznek.

A kolostorban látható 7-ágú bronz gyertyatartó Veronából származik, 1136-ban ajándékozta azt Agnes von Babenberg, az őrgróf lánya, a kanonokoknak.

1136. november 15-én III. Leopold Babenberg őrgróf meghal (valószínűleg vadászbalesetben), a kolostorban temetik el, koponyáját ereklyetartóban őrzik. Az őrgróf élete során apátságokat alapított Heiligenkreuzban, Kleinmariazellben és Seitenstettenben, így egyházépítő tevékenységének elismeréseképpen, Hunyadi Mátyás anyagi segítségével, szentté avatta VIII. Ince pápa, 1485. január 6-án, Rómában.

1730 és 1740 között VI. Károly megrendelésére új barokk épület épült, Donato Felice d’Allio építész tervei szerint, a spanyol Escorial Madrid mintájára. VI. Károly halálával a munkálatokat beszüntették. 1834 és 1842 között fejeződött be Joseph Kornhäusel építész irányításával a komplexum negyede.

1782. április 20-án VI. Piusz pápa meglátogatta a Klosterneuburgi Apátságot.

1796-ban Filozófiai-teológiai iskolát hoztak létre.

1805. december 20-án Napóleon látogatta meg a Klosterneuburgi Apátságot. (Ekkor francia megszállás alatt van a terület.)

1860-ban Szőlőgazdálkodási Iskolát alapítottak.

1910-ben létrehozták a Császári és Királyi Zene- és Előadóművészeti Akadémia Egyházi Zenei Tanszékét.

Az idők folyamán a Klosterneuburgi Apátság és Kolostor Alsó-Ausztria vallási, társadalmi és kulturális központja lett.

Az épületegyüttest 1969. május 7-én II. Erzsébet Anglia királynője is meglátogatta, látogatása végén a Dürsteni Ifjúsági Fúvószenekar, hagyományos népviseletben, koncertet adott a tiszteletére.

2005. évben restaurálás folyt a kolostorban, az állagmegóvás és a középkori értékes művészeti kincsek megőrzése és bemutathatósága céljából.

A Stift Klosterneuburg gazdasági vállalkozás teremti meg a létesítmény működésének és fenntartásának gazdasági alapját. A bevétel nagy részét építési és felújítási munkálatokra, valamint társadalmi célokra fordítják. A Klosterneuburgi Apátság nemcsak vallási, társadalmi és kulturális feladatokat lát el, hanem kereskedelmi vállalkozásai 200 embert foglalkoztatnak és évente kb. 50 millió dolláros forgalmat generálnak. Fő üzleti területeik a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, az ingatlankezelés, a kultúra és turizmus.

Megérkezésünk után a földalatti parkolóban hagytuk buszunkat és felsétáltunk az épületegyütteshez.

Fényoszlop a Stiftplatzon (1381-ben állították)

Sala terrena

Sétánkat a Sala terrenaban (kertház) kezdtük, mivel ez a látogatói központ bejárata 2006. év óta. Itt található a pénztár, itt várt bennünket helyi idegenvezetőnk D. Anna, valamint az ajándékbolt is itt kapott helyet, vallási és borászati kínálattal. Itt a befejezetlen épületrészben (vakolatlan falak), Lorenzo Mattielli udvari szobrász nyolc teherhordó atlasza tornyosult fölénk.

A Klosterneuburgi Apátság borboltja különleges látványosságot nyújt minden borrajongó számára, az érdeklődők megtalálják úgy a fiatal, mint az idősebb évjáratú, valamint a pezsgő borokat, sőt 100 %-os gyümölcslevekkel, gyümölcslekvárokkal, valamint többfajta csokoládéval is találkozhatnak. Minden termék gasztronómiai élvezetet nyújt, melyben ötvöződik a talaj minősége, a kézműves szőlőtermesztés és a hagyomány.

A Stift Klosterneuburg Borászata

Szőlőbirtokok, szőlőtermesztés, borászat és pincészet

A Klosterneuburgi Apátság 1114-es alapítása óta készít bort, így Ausztria legrégebbi, ma is működő pincészete, első karbonsemleges, legismertebb borászata. Sétánk során betekintést nyerhettünk a szőlőművelés és borkészítés mesterségébe, nyomon követhettük a borkészítés útját a szőlőtőkétől a présházon át a pincében folyó munkálatokig. A szőlőtermesztők és borászok több évszázados tapasztalata által minden évben kiváló borok születnek a borászatban.

Az Apátság szőlőültetvényei Klosterneuburg és Bécs legtermékenyebb területén és Alsó-Ausztria un. termálforrásos régiójában találhatók, Gumpoldskirchen és Tattendorf legjobb helyein, 110 hektáron. A mikroklimatikus viszonyok lehetővé teszik, hogy kiváló borok készüljenek. A szőlőültetvények élő ökoszisztémák, számos állat- és növényfajnak adnak otthont. A szőlőültetvények biodiverzitását szándékosan támogatják, saját komposzttal trágyáznak, visszaadják a talajnak a szükséges tápanyagokat. A szőlőgazdálkodás a természettel összhangban folyik, főként kézi munka biztosítja, hogy a levelek és a szőlő optimális mértékben kapjanak napsütést. A leszüretelt termés teljes érettséggel és intenzív illatokkal rendelkezik, díjnyertes borokat produkál, a barokk kolostor alatti pincékben is érnek belőlük. A hét méter vastag falak egész évben állandó hőmérsékletet, a legjobb érési feltételeket biztosítják. A présház és a pince korszerű, biztosítja a hagyományt, a borászatban használt hordók ma is a kolostor saját erdőjéből származó tölgyfákból készülnek, ma már barrique hordókat is alkalmaznak.

Kerengő

Fűszerkert

A Kollégiumi Egyház

A kollégiumi templom alapvetően román stílusú, 1114. és 1136. között építették, háromhajós bazilikaként, kereszthajóval és keresztezőtoronnyal. A templom 1643. és 1645. között barokk elemekkel egészült ki, belül a középkori karakter teljesen elveszett. A háromhajós bazilika csarnoktemplommá vált, oldalkápolnákkal.

A templom a Szent Jakab zarándokút része.

A kollégiumi templom barokk ünnepi orgonáját a passaui Johannes Freundt mester készítette 1636 és 1642 között a már a templomban meglévő két orgonából. A barokk ünnepi orgonát főként szólóban szólaltatják meg, kóruskíséretre a kórusorgonát használják, mely a császári oratóriummal szemben található, eredeti 1780-as homlokzattal, modern belsővel.

A barokk ünnepi orgonát 1983/85-ben a svájci Kuhn cég újította fel, a fújtatók rekonstrukciója 1990-re maradt. A Klosterneuburgi ünnepi orgona az egyik legfontosabb európai emlékműorgona.

Szent Leopold ünnepén, november 15-én, a császár és családja is mindig jelen volt az éves ünnepségeken, külön, védett helyen, a császári oratóriumban.

A templom fafaragásai 1723-1724-ben készültek Matthias Steinl (Steindl, Staindl) tervei alapján, ő a bécsi udvarhoz tartozott 40 éven keresztül, a császári család építésze, szobrásza, fesztiváldekorátora volt. A kollégiumi templom főoltárát is az ő tervei szerint alakították át 1720-ban.

Szintén ő tervezte a barokk fátyolmonsteraszt is.

1997-ben a kollégiumi templom tíz évig tartó teljes belső és külső felújításban részesült. Az elektromos rendszert kicserélték, számítógéppel vezérelt légkondicionáló rendszerrel szerelték fel a páratartalom szabályozására. Restaurátori csapat tisztította meg a falakat és a mennyezeti freskókat, ahol kellett javítást eszközöltek. A templom homlokzatát megtisztították, a hiányzó homlokzati részeket pótolták, az egész templom tetejét kicserélték. A templomtornyokban időkapszulát találtak, benne a templomra vonatkozó műszaki leírásokkal, adatokkal 1887-re vonatkozóan, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A felújítás során két új időkapszulát helyeztek el a tornyokban.

A kollégiumi templomban a kanonokok minden nap háromszor imádkoznak, énekelnek. Szent Ágoston rajongott az egyházi zenéért, s a II. Vatikáni Zsinat is kimondta, hogy „maga az egyházi zene a liturgiát képviseli…”.

Leopold kápolna

III. Leopold a kolostor ezen termét saját maga és családja temetkezési helyeként jelölte ki. III. Leopold szentté avatása után (1485) alakítják át kápolnává, 1677 és 1680 között kapja meg barokk berendezését. III. Leopold és felesége, Agnes sírja az oltár alatt található.

A Leopold kápolna mennyezeti freskóit Johann Christoph Prandtl festette 1677 és 1680 között. A mezők a Szent Leopoldról szóló erényeket és csodákat ábrázolják.

1980 körül két nagy 18. századi freskót tártak fel, ezek III. Leopold vadászatra indulását és a kollégiumi templom építését ábrázolják.

Ez a kovácsoltvas rács emlékeztet arra a helyre, ahol III. Leopold ezüst ereklyetartója állt, melyet 1810-ben beolvasztottak az állam rossz anyagi helyzete miatt.

Verduni oltárkép

A verduni oltárkép a kolostor legértékesebb műtárgya. Klosterneuburgban készült, mintegy 10 éven át, s Verduni Miklós alkotása, melyet a művész 1181-ben fejezte be. Eredetileg ez volt a kollégiumi templom szószéki korlátjának díszítése, azonban az 1330. szeptember 13-i nagy tűzvész után a művet szárnyas oltárrá alakították. A tűzvész napján, amikor a tűz elérte a kollégiumi templomot, már nem állt rendelkezésre oltóvíz, így a klosterneuburgi emberek a drága zománctáblákat borral átitatott rongyokba tekerték és így menekítették meg. Ma az oltár a Leopold-kápolnában látható, 51 zománc részből áll, technikai remekmű.

Kincstár

Osztrák főhercegi kalap, „Ausztria szent koronája”, melyet 1616. november 15-én adományozott Maximilian főherceg, s a kolostor kincstárában őrzik. A kalapot rubintok, smaragdok, zafírok és gyöngyök díszítik.

Liturgikus öltözékek

Stiftsrestaurant Leopold

Az étterem egy 17. századi épületben található, történelmi hangulatot idéz, tágas terasszal is rendelkezik, gyönyörű kilátással a környékre.

Csoportunk itt fogyasztotta el finom ebédjét, mely marhahúsleves és a tradícionális knédli sertéshússal és káposztával volt, valamint tiroli almásrétes, természetesen kímélő menü rendelésére is volt lehetőség.

Az étterem konyhája a farm-to-table elvet követi, így minden friss és ízletes, az alapanyagok a régióból származnak, figyelembe veszik a szezonális alapanyagokat, a fűszereket a kolostor saját kertjében termesztik és szedik.

Délután karácsonyi koncerten vettünk részt az Augustinussaal dísztermében, majd megtekintettük a jótékonysági karácsonyi vásárt, végül betértünk ismét a Kollégiumi templomba gyertyát gyújtani és meghallgatni az éppen próbáló művészeket.

Kora este indultunk vissza Budapestre, élményekkel feltöltődve, szép napunk volt. Az Anima Travel soha nem okoz csalódást családias légkörű útjaival, elkötelezett munkatársaival.

Feri! Nagyon szépen köszönöm!

Még egy kis ízelítő, így a végén:

Backstage @ Klosterneuburg Abbey - YouTube

A Hagyományok Házában október végéig láthatjuk a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum Folk Fashion – Divat a folklór időszaki kiállítását.

A tárlaton gyönyörű ruhákat és kiegészítőket tekinthetünk meg a 19. századtól egészen napjainkig. Felfedezhetjük hogyan él tovább a magyar népművészet és hagyomány a kortárs divatban, hogyan inspirálta a népi kultúra formavilága és motívumkincse a divattervezőket.

A hagyományos népviselet egy közösség, vagy ismeretlen alkotók egyéni munkája, egyetlen területhez kötődik és az állandóság jellemzi.

A divatban az 1910-es évek elejétől jelennek meg olyan ötletek, motívumok, amelyek forrása a népművészet.

Kalocsai stílusú estélyi ruha:

A Kallós Zoltán kiállítótérben nemcsak magyar, de nemzetközi szinten is megismerkedhetünk a ruhákon megjelenő kulturális értékekkel és divattervezőkkel.

Olvashatunk az 1960-as évek elején az Egyesült Állomokból indult Hippimozgalomról és a Virághatalomról (Flower Power), mely a békét és a szeretet hirdette, így vált a virágmotívum ruháik legnépszerűbb mintájává.

Kalotaszegi férfi bujka:

Láthatjuk a MALÉV egyes repülőin, egyenruháin, ajándéktárgyain hogyan jelent meg a nemzeti jelleg, népművészet.

Gergely Marianne MALÉV formaruhája:

Sebestyén Márta fellépőruhája, melyet 1993-ban viselt, amikor II. Erzsébet angol királynő előtt énekelt:

Ruha kalotaszegi hímzés elemeit idéző rátétekkel:

Matyó viseletfeldolgozás:

A londoni olimpiai csapat formaruhái:

Hevesi szőttes inspirálta viseletfeldolgozások:

Kalotaszegi női viseletfeldolgozás:

Benes Anita, Daalarna Folk kollekció:

Katti Zoób Divatház pelerin:

A kiállítást mindenkinek csak ajánlani tudom.

Tata a Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál fekszik. A „vizek városát” minden évszakban érdemes felkeresni és felfedezni.

Mi sétánkat az Öreg-tó partján, a „vízivárnál” (épült: XV. század eleje) kezdtük.

A tatai vár sziklán épült, szabályos alaprajzú (négyszögű), belsőtornyos vár. Valamikor a négy sarkában egy-egy tornya volt, ma már csak a keleti saroktorony áll. A síkságra telepített várak – ha nem vízpartra épültek – minden irányból egyforma védelmet igényeltek. A várat a XVI. század folyamán bővítették rondellával, mivel a várharcban egyre nagyobb szerepet kapott az ágyú, így a védtüzérség elhelyezésére szolgált. Az idő előrehaladtával a rondellát követte a sokszögű bástya, majd az ötszögű olaszbástya. A tatai vár ó-olasz rendszerű bástyás vár. A belsővár és a mai vizesárok között valamikor még egy árok volt, a vár északnyugati és délnyugati falain belül. A ma is meglévő külső ostromárok vízzel telített és a haltenyésztést szolgálja. A magas várfalak és a torony szép megjelenést kölcsönöznek az építménynek. Az épen maradt várrészben kapott helyet a Kuny Domonkos Múzeum.

Az Öreg-tó mellett haladva, pár perces sétával jutunk el az Esterházy-kastélyhoz, mely a család fraknói grófi ágának vidéki rezidenciája volt és a pihenést szolgálta (vadászat, játékok, olvasás, zeneélvezet).

A fürdőszobát kézzel festett, holland Delfti kék csempével burkolták.

Mi a kastély megtekintése után az Öreg-tavat sétáltuk körül, mely természetvédelmi terület, s ligetes sétányait mindenki kedveli. A tó körül városnéző kisvonat is jár.

A Cseke-tó mentén angolpark stílusú kertet, faritkaságokat, műromokat és pihenésre csábító padokat találunk, valamint az Olimpiai edzőtábor is itt kapott helyet.

Az Által ér mellett sétálva, mintegy 50 perc alatt érkeztünk a Fényes Fürdő és Kemping bejáratához, itt jegyet váltva, érhető el a Fényes Tanösvény. A bejáratnál Wass Albert versének kőbe vésett idézete fogad: „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”

A Fényes Tanösvény, természetvédelmi területen, egy 1.350 méteres cölöpsétány, 18 állomással. Bemutatja a forrástavak, láprétek és láperdők növény- és állatvilágát, a víz energiáját. Karsztforrásai enyhén szénsavasak, 20-22 Celsius hőmérsékletű víz tör fel, a vízben mézgás égererdő áll. A Nagy-Égeresben az Erdei-forrás közelében egy kilátót is építettek, itt megfigyelhetjük a napon sütkérező mocsári teknősöket, s a napon szárítkozó kárókatonákat. Láthatjuk, amint a gyorsan emelkedő vízállás miatt kipusztultak égerfák, melyek puha törzsében odút vájtak harkályok. Az égerfa áltoboz termései magvakat tartalmaznak, melyet telente a csízcsapatok fogyasztanak el. A langyos forrásvizek különleges mikroklímát biztosítanak, így több, mint 300 növényfaj él itt, melyből 30 védett, fokozottan védett, illetve Vörös Könyves faj.

A pallóúton lépkedve, vízben kidőlt fatörzseket, halakat, vízi madarakat figyelhetünk meg, de felfedezhetünk csigákat is.

A cölöpsétány vége felé közeledve, a tündérrózsákkal borított tavon átkelhetünk, kipróbálhatjuk magunkat egy kézi erővel működtethető kompon és egy függőhídon.

Késő délután, a kukoricatáblák mellett haladva, majd balra ráfordulva egy kis fahídra, a Gesztenye fasoron lépdelve, értük el 30 perc alatt a vasútállomás épületét. Nyáron és ősszel sem keltünk útra hiába, mindkétszer szép napunk volt és még az időjárás is kegyes volt velünk.

Forrás:

Gerő László: Magyar várak

Vendég Váró Útikönyvek: Látnivalók Magyarországon

Az idén nekifogtunk saját könyvtárunk írók és témakörök szerinti rendezéséhez, valamint kiválogattuk, mely könyveinket ajándékozzuk el. Az eredmény nemcsak az lett, hogy rendet raktunk, örömet szereztünk, hanem az is, hogy május végéig elolvastam 5.312 oldalt. Erre akkor döbbentem rá, amikor látva a Libri „Év olvasása” kihívását, én is összeadtam az általam január óta olvasott könyvek oldalszámát és csatlakoztam.

A Libri-Bookline Zrt. már 2015-ben is azt hirdette „Minden könyv hozzánk tesz valamit”. Ezzel a jelmondattal én maximálisan egyetértek, mindent befogadó ugyan nem vagyok, de az igazán jó könyveket, az általam kedvelt témakörök vonatkozásában, szívesen forgatom.

Ha Te is szeretsz olvasni, tarts velem egy kis kalandozásra János atya könyvei körül!

Először is tisztázzuk ki is az Író, akinek a könyveit ajánlom!

Isten kegyelméből mindig is hívő volt. Már ötéves korában ministrált, szolgált az oltár körül, hét évesen már tudta, hogy pap lesz. 14 évesen, a nyári szünidőben, néhány hét alatt kiolvasta a teljes Ószövetséget, ferences gimnáziumi osztálytársainak szívesen olvasott fel a Bibliából. Katona volt Marcaliban. Érdeklődése, tudásvágya kiapadhatatlan. Tartott lelki gyakorlatokat, kispapokat oktatott, a cigánysoron családokat látogatott, a börtönökben vígaszt nyújtott, ült már haldokló ágya mellett, látta Afrika nyomorát, Bissau-Guinea-ban ivóvíz kutakat ásott, missziós tevékenységet végzett, hallotta a szenvedők jajkiáltását, s mindig felkarolja az elesetteket. Misézik, tanít, kutat, műsora van a Mária Rádióban, zarándoklatokat vezet, kirándul, nyári táborokat látogat, könyveket ír, irányítja egyházmegyéje életét. Püspök atya nagyon sok jót tesz a környezetében, ami pozitív változást hoz az emberek életében.

Édesapja a Ganz Villamossági Művek fejlesztési főmérnöke volt, édesanyja zongoratanár. Szülei szeretetben nevelték, két bátyja (András és László) és egy húga (Mária) a testvérei.

Ő nem más, mint Dr. Székely János, akit Ferenc pápa nevezett ki 2017. június 18-án szombathelyi megyéspüspökké. Beiktatására 2017. július 8-án került sor a szombathelyi Székesegyházban.

Püspöki jelmondata: "Mindenki Őérte él!" (Lk 20,38)

Püspöki címerében a jászol és a kereszt látható, két megrendítő szimbóluma Isten szeretetének, alázatának és önfeláldozásának.

Székely János **„1964. június 7-én született Budapesten. Az érettségi után az Esztergomi Hittudományi Főiskola, majd Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatója, majd 1987 és 1991 között a Cremisan-Betlehem-i Saint Paul's Theological College növendéke. 1995-ben licenciátusi fokozatot szerzett Rómában a Pápai Biblikus Intézetben, majd elkezdte a doktori kurzust. 1997-ben szerzett PhD fokozatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.

1990-ben szentelték diakónussá Jeruzsálemben, majd ugyanebben az évben részesült a papszentelésben. 1991 és 1993 között káplán Érsekvadkerten. Római tanulmányai után 1996 és 1998 között Budapesten a Rózsák terén plébánoshelyettes. 1998 és 2001 között plébános Budapest-Széphalmon, 1999-től Hidegkúton is. 2001 és 2005 között spirituális a budapesti Központi Papnevelő Intézetben. 2005 és 2006 között a budapesti Örökimádás templom igazgatója. 2006 és 2007 között plébános Esztergomban, a Szent Anna plébánián. 2006-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. 

2007. november 14-től az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Püspökké szentelése 2008. január 5-én volt Esztergomban.”

**„A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, és a Caritas in Veritate Bizottság elnöke, valamint tagja az Oktatási, a Hivatásgondozó és a Felnőttképzési Bizottságnak. Elnöke a Boldog Ceferino Intézetnek és a Keresztény Zsidó Tanács Egyesületnek.”

2025. szeptember 3-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Dobszay János – „Mindenki érte él” című könyvét olvasva, - mely a Martinus Kiadó gondozásában jelent meg -, Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök úr életét, gyermekkorát, tanulmányait, külföldi tanulmányútjait, munkásságát ismerhetjük meg, családi fotókkal kiegészítve. A beszélgetős könyv lapjain egy nagytudású ember, példamutató élete tárul elénk, melyet a katolikus hit, a papi pálya iránti elköteleződés és a szeretet jellemez. Minden embernek csak ajánlani tudom, felekezeti hovatartozástól függetlenül. János atya élete, munkássága példaértékű, sok ilyen vezetőre lenne szükségünk a mai világban. Aki kezében forgatja e könyvet, az boldogabban fogja megélni földi életét, mert a sorok olvasása közben rá fog jönni életünk valódi értékeire.

S most térjünk rá János atya könyveire!

Minden könyvét tudatosan vásároltam a Szent István Könyvkiadó könyvesboltjában, a Szent István Könyvhéten a Martinus Kiadó munkatársaitól a Ferenciek terén, illetőleg a Bookline könyvesboltjában. Az összes könyvét szerettem volna elolvasni, minden könyve hozzám tett valamit, mert Püspök atya minden tudását megosztja velünk, csak nyitottnak kell rá legyünk.

Püspök úr könyveiből tudom, hogy lehetősége nyílt tanulmányozni eredeti nyelven a bibliát és az egyéb eredeti szent iratokat, ezért biztosan birtokában van az arám, a héber, a latin, a görög nyelv ismeretének. Gyermekként már beszélt németül és valószínűleg bírja az olasz és az angol nyelvet is. Minden könyvében összefüggéseiben mutatja be a dolgokat, történéseket, ezért is sokkal több tudásanyagot nyújt az olvasónak, gondolatot ébreszt.

A Könyvek Könyve és a Bibliaismeret tulajdonképpen hittankönyv, az egyiket az 5., a másikat a 9. osztályba járó tanulóknak szánták, azonban a felnőtteknek is hasznos olvasmányok, s jó, ha mindenki forgatja mellé a Bibliai történelmi atlaszt is.

A Könyvek Könyve a biblia magyarázatát tartalmazza, bevezet az Ó- és Újszövetségbe, ismerteti a Biblia világát, történelmi, irodalmi, kultúrtörténeti hátterét, a bibliai elbeszélések erkölcsi és hittani vonatkozásait, s a feladatok akár a szülőket is bevonják a tankönyv anyagának megismerésébe.

Idézet a könyvből:

„Egy hatalmas Úr vendégei vagyunk itt a Földön. Tőle jöttünk, hozzá térünk haza. Az életünk nem a semmiből a semmibe fut. Az életünknek van oka és célja. Ha valaki tudja ezt, akkor az életét derűsebben, csillogó szemekkel tudja élni.”

A Bibliaismeret anyaga a Könyvek Könyve hittankönyvre épül, megismerteti a tanulókkal a teljes Ó- és Újszövetség történeti összefüggéseit, a szent könyvek keletkezéstörténetét, mindezt olvasmányos stílusban, művészettörténeti érdekességekkel megfűszerezve.

Mindkét könyvből kitűnik, hogy itt az író egy nagy tudással rendelkező ember, mindkettő páratlan kiadvány, gyermekeink örülhetnek, hogy ilyen kincset tarthatnak a kezükben.

A HIT kapuja (Meghívás a kapun való belépésre) a középiskolás korosztálynak és felnőtt fiataloknak szól. Aki elolvassa ezt a könyvet, valószínűleg utat nyit életében a hit felé, de a nemhívők számára is hasznos. A könyv felkelti az érdeklődést a katolikus hit iránt, döntést eredményez annak elfogadása mellett.

Idézet a könyvből:

„Ez a kis könyv olyan embereknek szól…….., Akik ámulva nézik a világ szépségét, és megkérdezik: ez a sok szépség honnan van és mire való? Akik megkérdezik: Miért élek? Kinek kellenek az én fájdalmaim? Mit kell tennem? Mit remélhetek?”

Cigány népismeret – Te del o Del Baxt! – „Adjon neked Isten szerencsét!”

Egy könyv a cigányság múltjáról, értékeiről, hibáiról, szenvedéseiről. Egy könyv, mely üzen Jézus örömhíréről, a hitről!

Leszállt közénk a Szent Isten! – Jézus örömhíre roma fiataloknak

Tankönyv, amely bemutatja a keresztény, katolikus hit legfontosabb igazságait, tanítását.  Minden témakör mellett válogatás van a régi cigány népi hagyományokból, szokásokból, köszöntőkből, mai roma költők verseiből.

A könyv imádságokat is tartalmaz romani nyelven (lovari, kárpáti cigány és cerhari dialektusban), valamint beás nyelven.

„Én vagyok az út” – Lelkigyakorlatos elmélkedések

A kötetben olvasható elmélkedések lelkigyakorlatokon hangzottak el. Vannak házaspároknak szólók, vannak papoknak, szerzeteseknek szólók, vannak házasságra készülőknek szólók és vannak az Isten-kereső ember számára hasznosak.

Correth Mária Terézia – Az aranyszívű feleség

Boldog Batthyány László a feleségét gyakran aranyszívűnek nevezte. A könyv rövid életrajzot tartalmaz és a család életébe is bevezet, egyúttal jellemrajz is, s családi visszaemlékezéseket is olvashatunk benne. Boldog Batthyány László nagyszerű feleségének köszönhette azt, hogy elindult az életszentség útján.

Az ötödik evangélium

***„A Szentföldet évszázadok óta nagyon sokan (pl. VI. Pál pápa, de a hagyomány szerint már Szent Jeromos is) nevezték így: "ötödik evangélium". Valóban, ez az a hely, ahol a végtelen, teremtő Isten belépett az időbe, ahol megszólalt a próféták által, ahol testet öltött. Olyan hely, ahol az ég és a föld összeér. Aki a Szentföldön nyitott szívvel jár, megérzi ezt az egészen rendkívüli jelenlétet.”

A könyv a Szentföldre ellátogató zarándokoknak szól, de bárki olvashatja, aki szeretne belemélyedni a Biblia világába gondolatban, vagy lépdelve, megismerni a Szentföld konkrét helyeit, földrajzi környezetét, kultúráját, ahol Isten belépett a történelembe. A könyv nem egyszerű útikönyv, sokkal több, mivel János atya három és fél évig a Szentföldön, Betlehem mellett élhetett.

A könyv végigvezet a szent helyeken, térképeket, fényképeket, régészeti leírásokat tartalmaz, bemutatja az adott hely történetét, a látnivalókat, a templomokat. Külön kiemelve tartalmazza a könyv a bibliai események magyarázatát, s dőlt betűvel olvashatjuk az egyes helyekhez kapcsolódó bibliai idézeteket.

A könyv a Misszió Tours Utazási Iroda gondozásában jelent meg, s hatalmas tudásanyagot tartalmaz.

Írásomat Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök úr szavaival zárom: „Isten világa tiszta, hibátlan, mint egy gyönyörű szimfónia”.

Forrás: *Dobszay János: „Mindenki érte él” Beszélgetés Székely János püspökkel

             **A Szombathelyi Egyházmegye honlapja (www.martinus.hu)

             ***Székely János: Az ötödik evangélium

Fotó:    www.martinus.hu

Mielőtt a kiállítás anyagára térnénk egy kis kronológia Elő-Ázsia tekintetében:

Kr. e. IV. évezred: Az újkőkor utolsó szakasza, a fazekasság és a rézöntés megismerése.

Kr. e. IV-III. évezred: Sumer városok kialakulása (Ur, Uruk, Umma, Lagas, Kis).

Kr. e. 2350 körül: Létrejön az egész Mezopotámiára kiterjedő akkád állam.

Kr. e. 2150 körül: A sumer városállamok másodvirágzása.

Kr. e. 1800 körül: Asszíria első virágkora.

Kr. e. 1792-1750: Hammurápi, az Óbabiloni Birodalom megalapítójának uralkodása.

Kr. e. 1300 körül: A zsidók kivonulása Egyiptomból.

Kr. e. 1250 körül: A trójai háború.

Kr. e. 1112: Asszíria újabb felemelkedésének kezdete.

Kr. e. 1010: Dávid (Kr. e. 970) egyesíti a zsidó törzseket és megszervezi a zsidó államot, a főváros Jeruzsálem.

Kr. e. 970 - Kr. e. 931: Salamon uralkodása, a zsidó állam fénykora. Halála után az állam Izráelre és Júdára esik szét.

Kr. e. 625: Asszíria hanyatlását követően megalakul az Újbabiloni Birodalom.

Kr. e. 605 - Kr. e. 562: II. Nabukodonozor, az Újbabiloni Birodalom uralkodója.

Kr. e. 587 - Kr. e. 538: A zsidók "hetven éves" babiloni fogsága.

Kr. e. 550 körül: Kürosz uralkodása alatt, megkezdődik a Perzsa birodalom felemelkedése.

Kr. e. 521: Dareiosz lép a perzsa trónra, uralkodása Kr. e. 486-ig tart.

Kr. e. 486 - Kr. e. 465: Xerxész uralkodik a Perzsa Birodalomban.

Kr. e. 331: Nagy Sándor döntő vereséget mér a perzsákra, megszűnik a Perzsa Birodalom.

Kr. e. 323: Nagy Sándor meghal Babilonban.

Tekintettel arra, hogy a kiállítás anyaga érinti a Szentírásban foglaltakat, ezért álljon itt egy kis Bibliaismeret is az Ószövetség tekintetében:

Az elbeszéléseket eleinte szájhagyomány útján adták tovább az emberek, majd később le is írták azokat. A Szentírás az Istentől sugalmazott könyvek gyűjteménye, hiszen Isten maga gondoskodott arról, hogy a szerző az igazságot írja le. A sugalmazás a Szentháromság harmadik személyéhez, a Szentlélekhez tartozik. Az Ószövetségi szentírás (Kr. e. 800-50) azon könyvek gyűjteménye (45), amelyeket a Mózes révén megkötött szövetség idején írtak. Az egyes könyvek keletkezési idejét nagyon nehéz pontosan megállapítani, azonban a bibliatudósok munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy Ámosz, Ozeás, Izajás és Jeremiás könyvének központi része a Kr. e. VIII-V.  században keletkezett, míg Mózes öt könyve a babiloni fogság alatt és után, Dániel könyve a Makkabeus-felkelés idején, a Bölcsesség könyve pedig Kr. e. 50 körül íródott. Az Ószövetség nagy része héberül, kisebb része arámul és görögül íródott.

Isten nem a világ része, Ő egy önálló személy, aki szabadon, szeretetből teremtette a világot és az embert.

Az Ószövetség magában foglalja a Teremtéstörténetet, Ádám és Éva történetét, a bűn terjedését szemlélteti gyermekeik Káin és Ábel, a Noé és a vízözön és Bábel tornya történéseinek leírásával.

A Gilgames-eposz, amely a mezopotámiai vízözön leírását tartalmazza 1500 éven át alakult, bővült (kb. Kr. e. 2100-tól Kr. e. 650-ig). Gilgames Uruk városának királya volt, barátja Enkidu meghalt és ezért elindult az örök élet forrását megkeresni. Út közben eljutott Utnapistimhez, aki túlélte a nagy özönvizet és aki elmesélte neki a vízözön történetét.

Bábel tornya

Idézet Dr. Székely János megyéspüspök úr Bibliaismeret (2011.) című könyvéből:

"Bábel Babilon városát jelenti. Babilon városában állt egy hatalmas toronytemplom, az Etemenanki. A babiloniak úgy képzelték, hogy a torony teteje az égig ér, az istenek leszállnak a toronytemplom tetejére, hogy ott beszéljenek az emberrel. Ezért az Etemenanki tetején egy gyönyörű, díszesen berendezett szoba volt."..."Újév napján, a babiloniak legnagyobb ünnepén, a király felment a toronytemplom tetejére, és belépett ebbe a szobába. Úgy tartották, hogy az istenség ilyenkor leszáll, beszél a királlyal, tudtára adja, hogy mit kell tennie a következő évben."...Bábel tornya szimbóluma a babiloniak gőgjének. Azt gondolták, hogy ők szinte felérnek az istenek világáig. Úgy vélték, hogy őket arra rendelték az istenek, hogy uralkodjanak a világon, leigázzák a többi népet.

A Biblia összeköti a babiloni toronytemplom bemutatását a nyelvek összezavarásával. Ennek két oka is van. A Babiloni Birodalom rengeteg népet leigázott, és aztán a meghódított országok lakosságát elhurcolta, oda pedig más népeket telepített....Babilon környékén valóban bábeli zűrzavar volt, az emberek nem értették egymás nyelvét. A történetnek azonban van egy mélyebb üzenete is. Ha az egyik  nép a többi fölé emeli magát, ha azt gondolja, hogy ő jogosult uralkodni egy másik nép fölött, akkor a népek többet nem értik meg egymás nyelvét, és jönnek a háborúk."

"Mezopotámia északi részén, Mari és Nuzi városában a régészek agyagtáblák sokaságára bukkantak. A táblákon nomád törzsek (főként amoriták) házassági vagy adásvételi szerződései, egyéb okiratai olvashatóak. A szövegek a Kr. e. 2. évezredből, a pátriárkák idejéből valók."

A Szentírás ezután az üdvösség történetét mutatja be, ahol már Isten is belép a történelembe és megszólítja az embert. Ábrahám Ur városából indul el Isten hívására Kánaán földjére. Az ősatyák története az egyiptomi és mezopotámiai folyamvölgyekben elterülő gazdag területen vezet minket. A pátriárkák (Ábrahám, fia Izsák, unokája Jákob és az ő 12 fia) története következik, az elbeszélés Jákob és fiai Egyiptomba kerülésével ér véget.

József halála után az új fáraó rabszolgasorba süllyesztette az izraelitákat. A téglavetéssel foglalkozó izraelitákat arra kötelezték, hogy újszülöttjeiket öljék meg, azonban Isten Mózest vezetőnek választotta ki, így az ő sorsa másként alakult. Mózes Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Három hónap vándorlás után az Isten a Sínai-hegy lábánál szövetséget kötött Izrael népével, kijelentette, hogy ők lesznek a kiválasztott nép, az ő népe, akiknek hallgatniuk kell Isten szavára (tízparancsolat, istentisztelet rendje). A vándorlók kémeket küldtek Kánaán földjére, akik azzal tértek vissza, hogy az ország gazdag és termékeny, de erős falak védik, óriások lakják. Ezt hallva az izraeliták megtagadták Istennek az engedelmességet, így további 40 évi pusztai vándorlás várt rájuk. Mózes a vándorlás során meghalt, Isten utódjául Józsuét választotta.

Izrael népét Józsue vezette be az Ígéret földjére (Kánaán). A népet a bírák kormányozták (Bárák és Debóra, Gedeon, Jefte, Sámson). A Bírák korának végét Sámuel születése jelzi.

Sámuel prófétaként Isten igazságát hirdette. Isten nem akarta, hogy a választott nép fölött király uralkodjék, de az izraeliták nem hallgattak rá, így áttértek a királyság államformájára, Saul lett a király, aki egy idő után nem hallgatott Isten szavára. Saul után Dávid uralkodott, kinek csatái megalapozták a békét és jólétet. Dávid után, fia, Salamon lett a király, aki a jeruzsálemi templomot építtette, amely 350 évig állt. Salamont bölcsessége tette híressé, 3000 példabeszédet írt, halála után az ország kettészakadt, az északi ország neve lett Izráel, Szamaria fővárossal, a déli országrész neve Júda, Jeruzsálem fővárossal. Az északi országrészt Kr. e. 722-721-ben az asszírok foglalták el, a déli országrészt Kr. e. 605-ben a babiloniak hadiadó fizetésére kötelezték és túszokat is szedtek, majd Kr. e. 597-ben elpusztították Jeruzsálemet és a templomot.

A babiloni fogság Kr. e. 587-538-ig tartott, amikor is a perzsa Círus (Kürosz) egyesítette Babiloniától keletre a méd és perzsa birodalmat, majd 539-ben bevette Babilont. Círus Kr. e. 538-ban rendeletet adott ki, hogy a zsidók visszatérhessenek Jeruzsálembe és újra felépítsék templomukat. Pénzt és minden támogatást megadott, visszaadta az arany- és ezüst edényeket, kegytárgyakat, melyek a templomból kerültek elhurcolásra.

A babiloni fogság után, nagy nehézségek árán sikerült újra felépíteni a jeruzsálemi templomot, majd Nehémiás helytartó szervezésében a városfalat. A város perzsa fennhatóság alatt állt, amíg Nagy Sándor le nem győzte a perzsákat. A görög nyelv és kultúra ekkor terjed el az ókori Keleten. A hellenista utódállamban egy idő után üldözni kezdték a zsidó vallást, ezért felkelés robbant ki Makkabeus Júdás vezetésével, aki kivívta az ország függetlenségét. Később az ország római fennhatóság alá került, királyok, majd helytartók kormányozták. Ebben az időben egyre erősebbé vált a Messiás várása, a kumráni közösség tagjai az életüket szentelték a várakozásnak, a holt-tengeri tekercsek tőlük maradtak ránk.

A KIÁLLÍTÁS

Magyarország első olyan időszaki kiállítása, amely 150 kölcsönzött műtárgyon keresztül, átfogóan mutatja be az ókori Mezopotámia anyagi és szellemi kultúráját.

A kiállítás a Kr. e. I. évezred első felének mezopotámiai világába, az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom korába vezeti el a látogatót.

A német Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey 17 éven át folyó feltárásának köszönhetően ismerjük a Kr. e. VII-VI. századi Babilont. "Az ásatások során általában nem hatoltak mélyebbre, mint 2-3, legfeljebb 6 méter, Koldeweynek viszont 12, esetenként 20 méterig kellett leásnia. Első célkitűzése a Hérodotosz által leírt városfal megtalálása volt.... A városfalat két, téglából készült, párhuzamos fal alkotta, amelyeknek vastagsága több mint hét méter volt. A közöttük lévő 12 méter széles folyosót teljes magasságában földdel töltötték fel. Ötven méterenként egy-egy őrtorony emelkedett, s Koldewey kiszámította, hogy a falat egész hosszában mintegy háromszázötven ilyen bástya védte."

Koldewey azt is megállapította, hogy az Etemenanki zikkurratu hétszintes toronyépítmény volt, és tetején, 90 méteres magasságban templom emelkedett, kiszámította, hogy összesen 85 millió téglát használtak fel a gigantikus épülethez. 

Babilon főistene, Bel-Marduk számára épült a zikkurratu, tömörarany szobrát Xerxész elvitette a templomból és aranypénzt veretett belőle.

A kiállításon megcsodálhatjuk az asszír palotákból származó domborműveket, a Babilonban feltárt régészeti leleteket, Bábel tornya történetét németalföldi festményeken keresztül.

"A kiállítás az ókori Mezopotámia isten- és démonvilágát mutatja be az újasszír és újbabiloni korszakból származó írott, képi és tárgyi emlékeken keresztül. E két világ természetfeletti lényei megkerülhetetlenül jelen voltak Asszíria és Babilónia, az időszak két nagy államalakulatának működésében, a királyok tevékenységében, valamint a mindennapi emberek világában is. Ugyanakkor az asszír és babiloni kultúrában, művészetben és tudományokban is elsődleges szerep jutott az isteneknek és a hozzájuk kötődő természeti és természetfeletti erőknek. Mezopotámia lakóinak hétköznapjait áthatotta az istenekbe és démonokba vetett hit, az emberek életében állandóan jelen voltak a természetfeletti lények, akik befolyásolták és alakították a halandók életét."

A kiállítás bejáratánál Pazuzu asszír démon fogadott bennünket (Párizs, Louvre).

Fején gyűrű alakú függesztő található, valószínűleg ennél fogva tartották a démonűző szertartások alatt.

Az asszír palotákat kizárólag domborművek díszítették.

Asszír palotadombormű Assur-Bán-Apli (Kr. e. 668-631 körül) Ninivei északi palotájából

Lépő oroszlán a babiloni Felvonulási útról, II. Nabú-kudurrí-uszur, a bibliai Nabukodonozor (Kr. e. 605-562) uralkodási ideje, mázas tégla (Bécs - Kunsthistorisches Museum)

Ez az oroszlán egyike a százhuszonötnek, amely a Felvonulási út elejét díszítette. Ez az út átszelte Babilont az Istár-kaputól a nagy zikkurratuig. A fehér, vörös és sárga színű, kitátott szájú oroszlánfigurák magassága a két métert is meghaladja.

"II. Nabú-kudurrí-uszur babiloni építkezései során fokozatosan ékesítették az Istár-kapu épületét és a hozzá vezető Felvonulási utat, amelyeket végül, az utolsó építési fázisában, sárkánykígyókat, vad bikákat és oroszlánokat ábrázoló, pompás színű és reliefes kiképzésű, mázas téglákkal díszítettek. A Felvonulási utat oldalanként körülbelül 60 oroszlán szegélyezte. Feltételezve, hogy az elülső kaput és a főkaput is reliefes bikák és sárkánykígyók borították, összesen legalább 557 lény lehetett a falakon. E teremtmények nem csupán díszek voltak, hanem mélyen gyökerező szimbolikus jelentőséggel bírtak. Isteneket jelenítettek meg és bajelhárító kapuőrzőkként szolgáltak Mezopotámiában ekkor már évszázadok óta."

Sárkánykígyót ábrázoló mázas tégla dombormű a babiloni Istár-kapuról (Kr. e. 604-562)

Bél-Ahhé-Eríba, Babilon kormányzójának sztélé alakú kudurruja

Agyaghenger II. Nabú-Kudurrí-Uszur (Kr. e. 605-562) építési feliratával Babilonból

"A pecséthengerek Kr. e. 3300 körül jelentek meg a dél-mezopotámiai térségben - amelynek legfontosabb városa Uruk volt -, és közel háromezer éven át készítették őket. Az ókori mezopotámiai anyagi kultúra talán leggazdagabb tárgycsoportját képező pecséthengerek különböző kövekből készültek, a felületükre figurális jeleneteket véstek, amelyeket néha feliratokkal is kiegészítettek. Ezek az ábrázolások a negatív képet tartalmazzák: a pecséthengert a sík agyagfelületen végig-görgetve kapták meg a pecsétlenyomatot, azaz a pozitív reliefet. A pecséteket dokumentumok hitelesítésére, illetve tárolásra és szállításra használt hordozók vagy helyiségek lezárására alkalmazták. A pecséthengerek rang vagy beosztás jelölésére, utasítások vagy megbízások elvégzésére is szolgáltak, továbbá tulajdonosaik amulettként, ékszerként is viselték őket, leggyakrabban csuklóra kötve vagy nyakba akasztva." 

"A jáspis (színű) alsó égre, ami a csillagoké, (Marduk) az istenek csillagképeit rá felrajzolta."

Sztélé a bika hátán álló, villámkötegeket tartó Adad istennel

Palotadombormű stilizált fa mellett álló emberfejű Apkallut ábrázoló rituális jelenettel, Északnyugati palota, Kalhu, Koppenhága - National Museum of Denmark

Palotadombormű ragadozómadár-fejű Apkallu ábrázolásával, Északnyugati palota, Kalhu, Skulpturensammlung Dresden

Emberfejű oroszlánok a szúzai palotából (Párizs, Louvre). Szúza városa Elám ősi fővárosa, a Perzsa Birodalom téli fővárosa volt.

Az emberfejű oroszlánok fölött a szárnyas napkorong, Ahuramazda jelképe ragyog. A két bejárat között elhelyezett szfinxek arcukat az őrizetükre bízott ajtók felé fordítják. Ez a relief is az Akhaimenida-kori mázas téglából készült.

"Tasritu hónap tizennegyedik napján... Alexandrosz, a világ királya átlépte Babilon határát." (Babyloni asztronómiai naptár)

"Nagy Sándor Türosz városából indult Babilonba, Libanon hegyei alatt, Asszíria fennsíkjain keresztül, majd dél felé, a Tigris és az Eufrátesz folyó mentén. Az Eufrátesz folyó Örményország hegyeiben ered és a keletre húzódó Tigris folyóval párhuzamosan haladva ömlik a Perzsa-öbölbe. Az Eufrátesz és a Tigris között elterülő földet a görögök Mezopotámiának (folyóköznek) nevezték."

Nagy Sándor átkelt a Tigris folyón, majd az asszír főváros, Ninive irányába fordult. A gaugamelai csatában legyőzte Dareioszt.

"A Tigris folyó mentén a sereg olyan mezőkön haladt keresztül, amelyet már évezredekkel korábban a mezopotámiaiak megműveltek. Olyan ősi városok mentén haladtak, ahol az írást feltalálták és a csillagok járásának szabályait megfejtették, az ég térképét megrajzolták." A bugyborékoló aszfalttavakból származó nyersolajat és bitument a hajók vízhatlanná tételére és építkezéseknél kötőanyagként használták.

"Babilon több mint kétezer éves, hatalmas város volt, amikor Alexandrosz a falai alá ért. A legenda szerint a távoli múltban Szemirámisz királynő alapította, aki hatalmas gátakat emeltetett, hogy az Eufrátesz felől, északról érkező áradásoknak útját állja." Nagy Sándor tudatosan tiszteletet mutatott a babiloni vallási szokások iránt és katonáit nem engedte fosztogatni, sőt Bel-Marduk templomát felkereste és kijavíttatta a perzsák által okozott károkat, megtekintette a függőkerteket. Felkereste a káldeusok által lakott negyedet, mivel "ezen pap-filozófusok pontosan ismerték a csillagok járását, matematikájuk a hatvanas számrendszeren alapult, így mérték az időt és a teret, ma is ezért áll 60 percből egy óra, 60 másodpercből egy perc és ezért 360 fok egy teljes fordulat. Tudták hogyan kell többszörösen emeletes törtekkel számolni, másodfokú egyenleteket megoldani, ismerték az összefüggést, amelyet majd Pitagorasz-tételként ismer meg a világ."

Megalosz Alexandrosz harmincharmadik születésnapja előtt hunyt el Babilonban, ő volt minden idők legnagyobb hadvezére.

A kiállítás nagyon nagy ismeretanyagot ölel fel, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Források:

Középiskolai történelmi atlasz/ Bibliai történelmi atlasz

Biblia

Székely János: Bibliaismeret

Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító

A művészet története: A művészet kezdetei

A Magas-Tátra (Vysoké Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, a hegység szlovákiai része 550 km2, lengyelországi része 236 km2. A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) felügyelete alá tartozik, ahol csaknem 600 km turistautat vehetünk igénybe. Az utak karbantartása, kitáblázása példaértékű.

Poprad (Poprad-Tatry)

A Tátra kapujának is szokták nevezni, mivel a városból csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tátrára, hiszen annak lábánál fekszik. Poprád idegenforgalmi központ, nevét a Poprád folyóról kapta, mely a Dunajec jobb parti mellékfolyója. A várost és a hegységet is többfajta közlekedési eszközzel megközelíthetjük. Én a Flixbus varsói járatát vettem igénybe, melynek egyik megállója Poprád, majd a tátrai villamossal utaztam tovább szálláshelyemre, mivel már tudtam előző látogatásaim tapasztalatai alapján, hogy a villamos panoráma ablakai lehetővé teszik út közben, a Magas-Tátrában való gyönyörködést.

Štrbské Pleso (Csorbató) a legmagasabban fekvő tátrai település, turisztikai központ.

 Csorba-tó (Štrbské Pleso) a Tátra második legnagyobb tengerszeme, 20 méter mély.

Szálláshelyem a Turistická Ubitovná SHB, Štrbské Pleso volt.

A szálláshely kiváló helyen fekszik. Közel a TEZ (Tatranské Elekrtrické Železnice), a Štrbské Pleso, a túraútvonalak, pár perc sétával elérhető a bolt, szupermarket, éttermek. A konyha mindennel felszerelt, a fürdőszoba felújított, habfürdő, kézmosó, törölköző rendelkezésre áll, nagyon jó, hogy a közös WC-nél fertőtlenítő folyadék van, - ahogy mindenhol a Magas-Tátrában - és tisztaság, rend, a szemetet szelektíven gyűjtik. Estére befűtöttek, így az egész napi túrázás után jó meleg volt és meg tudtak száradni a ruháink. A személyzet kedves és szolgálatkész. Az egész épületben működik a WIFI, így az időjárás előrejelzést minden esetben figyelemmel tudtuk kísérni. A szálláshelyet mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a természetet és túrázni érkezik a Magas-Tátrába.

Első napomon a Csorbatótól induló Tatranská magistrála azon szakaszát vettem igénybe, amely a Poprádi-tóhoz vezet. Korán reggel 4 spanyol turistával együtt fordultam rá az autóútról a piros színű jelzésre, s út közben is csak szlovák turistákkal találkoztam. Nagyon eltökéltek voltunk, mivel egész nap esett az eső, de ez minket nem tántorított el, hiszen megfelelő felszereléssel rendelkeztünk.

A Tatranská magistrála (Felső-turistaút) a leghosszabb turistaút (46,25 km), amely keresztben átszeli a Magas-Tátra déli lejtőit.

Az eső ellenére, lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé, a Poprádi-tó felé vezető úton. 1.355 méter tengerszint feletti magasságról kaptattunk felfelé 1.494 méterre.

Mint ismeretes, 2023. novemberében, a Tarajkáról a Rainer kunyhó felé vezető ösvény egyik 200 méteres szakaszán földcsuszamlás történt, majd 14-én hatalmas sziklatömbök zuhantak a Felső-turistaút földcsuszamlással érintett szakaszára, ezért 16-án a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) lezárta a Tatranská magistrála Hrebienok – Rainerová chata közötti szakaszát. A kerülőút a zöld jelzésű turistaút volt. Ma ismét megtapasztalhattam a saját szememmel a természet erejét, immár ismét a piros jelzésen.

Az úton mi voltunk és a természet, meg a hegyek, semmi nem zavarta meg ezt a harmóniát. Fenyők, törpefenyők, kőomlások, lezúduló vízesések, bakancsunk alatt sziklák, a fenyők gyökerei, sok helyen erodált talaj, majd egyszer csak teljes pompájában megpillantottuk az Oszterva (Ostrva) sziklafalát. Mindenkiből kitört a saját nyelvén, hát ez „krásny/gyönyörű/hermoso”.

És elértük a Poprádi tavat, mely egy gyöngyszem a Menguszfalvi-völgy alsó részében. Körbesétáltam a fenyvesekkel koszorúzott tavat, melynek területe 6,88 hektár, legmélyebb pontja 17,6 méter. A tónak mindig gyönyörű smaragdzöld színe van, ezen az évszak és az eső sem változtatott. A víztükörben a környező hegyek tükörképét láttuk, s az Omladékvölgyi-Jeges-patak zúgását hallottuk. A tóból a Krupa-patak (Krupá) vezeti le a vizet, hogy később egyesülhessen a völgyön keresztülfolyó Hincó-patakkal (Hincov potok), s innentől kezdve a folyó neve Poprád.

A tó északi partján áll a Poprádi-tavi menedékház (Chata Popradské Pleso), sokan itt megpihenve vágnak neki a Tengerszem-csúcsnak (Rysy 2.499 m), spanyol alkalmi túratársaim is így tettek, én a sárga jelzést választottam, mely a Szimbólikus temetőhöz (Symbolický cintorín) vezetett.

A temetőt a Magas-Tátrában, vagy más magashegységben balesetett szenvedett és elhunyt hegymászók emlékére, 1934-ben létesítették, s 1940-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A temetőt az Oszterva nyugati lejtői alatt, egy cirbolyafenyő-ligetben hozták létre. Kősziklákon elhelyezett emléktáblákat és fakereszteket láthatunk, a fakereszteket nagyrészt Jozef Fekiač-Šumný gyetvai népművész faragta. A kápolnát 1936 nyarán építette Michal Orolin, Ján Orolin és Ján Svitaň kőműves és Jozef Kačuč asztalos, melyet elkészültekor felszenteltek és nemrég ismét felújítottak. A kápolna oltárképén egy faragott táblán egy halott hegymászó lehozatalát láthatjuk az alábbi felirattal: „A hegyek áldozatainak”. A kápolna harangján az alábbi felirat olvasható: „A holtaknak emlékül, az élőknek figyelmeztetésül”. Minden év október utolsó előtti hétvégéjén ökumenikus szertartással emlékeznek meg a hegyek áldozatairól.

A Szimbólikus temető megtekintése után visszatértem a Poprádi-tóhoz és a zöld jelzésen elindultam visszafelé Csorbató irányába, ahol is a Hincó-patak látványa és zúgása kísérte utamat, mígnem ismételten találkozott a zöld és a piros turistaút a Trigan hosszú erdős gerincén. A Trigan egy morénadomb, melyet egy gleccser hagyott hátra. Rátérve a magistrála ösvényére, folyamatosan ereszkedve, Csorbató településen lépdeltem megint.

Csodálatos napom volt, hiszen ismét a természet része lehettem.

Starý Smokovec (Ótátrafüred)

A Magas-Tátra legrégebbi települése, Csáky István grófnak köszönheti alapítását, felvirágoztatását pedig Rainer János Györgynek, aki bérbe vette a települést és üdülőtelepet hozott létre megfelelő infrastruktúrával, az első menedékház, a Rainer-kunyhó az ő nevét őrzi. 1873. augusztus 10-én ezen a településen alakult meg az első magyar turistaszervezet, a Magyarországi Kárpátalja Egyesület. A Grandhotel 1904-ben, a Tarajkához (Hrebienok) közlekedő sikló 1908-ban, a Sport Hotel 1930-ban épült.

Másnap a tátrai villamossal Ótátrafüredre utaztam. A siklóval 1.010 méterről 1.285 méterre emelkedtem. Itt megkezdtem túrámat, most már jobb időben, de még mindig vizes talajon, csúszós köveken. Tarajka (Hrebienok, 1.284 m) után a zöld jelzésen elértem a Bíliková chatát (1.285 m), majd a zöld jelzést elhagyva jobbra, a sárga jelzésen lementem a Dlhý vodopádhoz (Hosszú vízesés, 1.153 m). Utamat folytatva megpillantottam a Vodopády Studeného potoka/ Tarpataki vízesések, Velký vodopádot (Nagy vízesés,1.226 m), a sárga jelzés idáig vezet és itt találkozik a kék jelzéssel.

A zöld és a kék jelzésű úton elértem a Rainerová chatát (1.290 m), melyet Tátrafüred bérlője, Rainer János György épített 1863-ban, s ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. A házat 1997 és 1998 között Peter Petras késmárki középiskolai tanár önerőből állította helyre, bérli az államtól és gondnoka a chatának. A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeit láthatjuk.

Utamat a zöld úton folytatva, becsatlakozott a magistrála piros jelzése is, s a turistaút keresztezte a Velký Studený potokot (Nagy-Tar-patak). Ezután már egyenletesen felfelé emelkedett az út, s megérkeztem az Obrovský vodopádhoz (Óriás-vízesés, 1.350 m), mely a Malý Studený potok (Kis-Tar-patak) vízesése. A Kis- és a Nagy-Tar-patak a Rainer-kunyhóval szemközti völgyben egyesül és innentől kezdve a neve Studený potok, vagyis Tarpatak.

Emelkedés közben valamennyien gyönyörködtünk a szemünk elé táruló tájban és az egyre kisebbnek látszó Rainer-kunyhó körvonalaiban. A Zamkovszkého chatához (1.475 m) vezető piros és zöld jelzés továbbra is együtt haladt csodálatos környezetben, hatalmas kövekkel kirakott úton.

Felérve a menedékházhoz, mindenki megpihent egy kicsit, majd vagy folytatta útját a Téryho chatáig (2.015 m), vagy visszafordult és az ismert úton tovább élvezte a természet nyújtotta szépségeket, én ez utóbbit választottam.

A Zamkovszky menedékházat Zamkovszky István neves lőcsei hegymászó, hegyi vezető, fényképész saját kezűleg építette, s 1943-ban nyitották meg a turisták előtt, a II. világháború idején az üldözöttek menedékévé is vált. 1948-ban a menedékházat államosították, s a családnak el kellett hagynia. 1951-ben a házat Nálepka kapitány menedékházra keresztelték át, eredeti nevét 1991-ben kapta vissza, a chata tulajdonjoga csak 1993-ban került újra a Zamkovszky családhoz.

Harmadik napomat, amikor is végre kisütött a nap, Csorbató településnek, a Csorba-tónak és a Soliskonak szenteltem.

Buszos túránk Budapestről indult, gondos idegenvezetőnk Békefi György építész úr volt, aki hasznos előadásaival tágította ismereteinket az út során.

Az Etyeki-borvidéken élénk savú borok készülnek, mint a chardonnay, a pinot blanc és a szürkebarát, s ezen szőlőtőkék adják a Törley-pezsgő alapanyagát is.

Etyek Korda Filmpark (35 ha.)

Idegenvezetőnktől már a buszon megtudtuk, hogy hazánk kedvelt célpontja a nemzetközi filmgyártásnak, mivel képzett szakmai háttérrel rendelkezünk. A létesítményben közel 15.000 magyar dolgozik, elsősorban amerikai és brit szuperprodukciókban, többek között itt készült a Borgiák-sorozat, a Marco Polo, az Inferno és az Utolsó királyság is.

A filmparkot 2007-ben alapították és Korda Sándor magyar származású filmrendezőről nevezték el, aki Kellner Sándorként született és aki a magyar és az angol filmgyártás kiemelkedő alakja volt. Ő volt az első rendező, akit lovaggá ütöttek, s akit Sir Alexander Korda néven ismer az egész világ.

Animátorunk segítségével a filmgyártás élménytúrán bepillantást nyertünk a magyar és nemzetközi filmgyártás kulisszatitkaiba, kellékeket próbálhattunk ki, hang- és fényeffektusokkal ismerkedhettünk, makett forgatási helyszíneket láthattunk, s a nyakunkba akasztott látogatói kártyából megtudhattuk, hogy a stáb tagjai közül milyen szerepet szántak nekünk a filmstúdióban, végül elnyertük az Oscart és azt meg is örökíthettük.

Ezután következett a séta a külső díszletvárosban. A díszletváros életnagyságú, fából, fémből és hungarocellből épült.

A mintegy 2 órás filmparki ismerkedés után ismét buszra szálltunk és folytattuk utunkat a Vértes-hegység lankáinak ölelésében.

A Móri-árok mentén már a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, melyet a betelepülő magyarok és svábok is folytattak.  A pincék és présházak a Vértes hegység mészkövéből épültek.

15 óra után értünk a móri késő barokk stílusú Lamberg-kastély Kulturális Központhoz. Az Intézményvezető tolmácsolásában megtudtuk, hogy a kastély Fellner Jakab tervei alapján valósult meg 1762-1766 között, gróf Lamberg Ferenc Antal megbízása alapján, s a család nyári rezidenciájául szolgált. 1763-ban és 1810-ben a településen földrengés volt, az első akadályozta az építkezést, a második károkat tett a kastélyban.

A birtokot az 1930-as években a Lamberg családtól a Szécsen család örökölte, akik 1945-ig lakták az épületet. 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták Mórt, Szécsen Miklóst és feleségét Esterházy Alice grófnőt kivégezték, gyermekeik, Alice és Miklós életben maradtak. Az 1945 után gazdátlanul maradt épületet kirabolták, a bútoroknak és a több ezer kötetes könyvtárnak nyoma veszett. Ezután a kastélyban szociális otthon és óvoda működött. A kastélyt az 1970-es években teljesen felújították. 1978-ban a Radó Antal Könyvtár költözött az emeletre, a földszinten pedig a Művelődési Központ irodái kaptak helyet.

A jelenlegi olvasóterem volt az egykori díszterem. A mai felnőtt könyvtár helyiségeit a nők, a gyermekkönyvtár helyiségeit pedig a férfiak használták, a női lakrészből csigalépcső vezetett a gyermekszobába.

A földszintes oldalszárnyakban volt a konyha és a gazdasági helyiségek, valamint a személyzeti lakhelyek.

A kastély helyiségeit falképek borították, melynek néhány töredékét ma is láthatjuk a női szalon falán és a barokk enteriőrt bemutató kiállítóhelyiségben, ahol a restaurátorok már visszaállították az eredeti falképeket.

A kastélyban helytörténeti kiállítás mutatja be Mór múltját, régészeti leleteit, a földrengések emlékeit, bányászati tárgyakat, s az 1848. december 30-ai móri csata makettjét.

Szintén az épületben kapott helyet a Wekerle Sándor (az ország első polgári származású, Móri születésű miniszterelnöke, édesapja a Lamberg család tiszttartója volt) kiállítás, a Dr. Zimmermann Ágoston (biológus, állatorvos, bölcsészdoktor, egyetemi tanár) emlékszoba, a Vasarely-szoba, ahol a művész szerigráfiái (31) tekinthetők meg, valamint az „Ezerjó” Pince-galéria.

A kastély parkját 1990 óta a Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány gondozza.

A sváb tájházban az 1697 és 1720 között Mórra telepített német lakosság életébe pillanthattunk bele.

A kastély kiállításainak megtekintése után átsétáltunk az Öreg Prés Étterembe, amely a sváb származású Möllmann család tulajdonában van. Az egyik tulajdonos mesélt a fogadó múltjáról, a sváb hagyományokról, a Sommelier a borvidék borairól, Volenter István chef gondoskodott a kulináris élvezetekről.

Felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza, mindenkinek csak ajánlani tudom ezen programot.

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én, egy szombati napon született a toszkánai Vinciben, Ser Piero da Vinci nótárius és Caterina Lippi, egy fiatal, 16 éves, elárvult parasztlány gyermekeként. Vinci Firenzétől 28 kilométerre fekszik. Ser Piero 1451 táján települt Firenzébe, számos kolostor és szerzetesrend jegyzője volt, s ő lett a zsidó közösség nótáriusa is. A csecsemőt születése másnapján, vasárnap, keresztelték meg Vinciben a Plébániatemplomban.

Leonardot apja soha nem ismerte el törvényes gyermekeként, ennek ellenére a fiú jó és sokoldalú nevelést kapott apjának családja körében. A gyermek 5 éves kora táján került apja szülői házába, Antonio da Vinci nagyapa és felesége gondozásába, s nagybátyja, Francesco is velük élt.  A fiú tanult irodalmat, zenét, képzőművészetet, matematikát. A gyermek 12 éves koráig, nagyapja haláláig, nevelkedett a nagyszülőkkel, 1464-től Firenzében élt, apja házában, majd Ser Piero közbenjárására, 14 évesen Andrea del Verrocchio firenzei műhelyébe került festőtanoncnak. Egészen 1476-ig Verrocchio műhelyében tanult, ahol nemcsak társaira, de mesterére is hatással voltak meglátásai, szemlélete. Leonardo tanulmányait a könyvnyomtatás (1452. - Johannes Gutenberg) megjelenése is segítette.

1472 körül festette meg az Angyali üdvözletet, amely a San Bartolomeo-templom dísze volt, majd megalkotta a Szegfűs- és a Benois Madonnát. 3 évvel később együtt dolgozott mesterével a Jézus megkeresztelkedése című festményen. 20 évesen már a Szent Lukács céh tagja volt. 1478 körül megfestette Ginevra de’ Benci képmását. 1481-ben megbízást kapott a Szent Donát-kolostortól A királyok imádása megfestésére.

1482-ben Milánóba költözött és elkezdte vezetni jegyzetfüzeteit. Walter Isaacson könyve, ezen 7.200 oldalnyi jegyzet-, vázlat- és rajzanyagon alapszik, amely valószínűleg csak egynegyed része a Leonardo által rögzítetteknek. Leonardo rajzos hagyatéka 4.000 lapot tesz ki, egy részüket maga gyűjtötte kódexekbe. Leonardo elhunytakor összes jegyzetét Francesco Melzire hagyta. A kéziratban minden megtalálható: festészet, szobrászat, építészet, ünnepi alkalmakra készített szerkezetek, katonai műszaki eszközök, térképészet, helyszínrajz, számtan, mértan, ábrázoló (távlatszerkesztő) és élettani optika, gépezetekre alkalmazott mechanika és tiszta mechanika, vizek mozgása, szelek járása, természeti jelenségek, ember-, állat-, növény anatómia, élettan, földtan. Sajnos a gyűjtemény a világ összes részére szétszóródott, s különböző kódexeket alkot, de egy összefüggő anyag. Kódexek találhatók Firenzében, Milánóban, Torinóban, Velencében, Madridban, Párizsban, Londonban, Windsorban, Seattlben. Leonardonak rendkívüli érzéke volt művészet és tudomány ötvözésére. Értekezést állított össze a festészetről (Trattato della Pittura), amely egy festészeti regulagyűjtemény, s melyet már Verrocchio mester műhelyében kezdett el írni.

Leonardo 1483-ban a Predis fivérekkel közösen megbízást kapott a Sziklás madonna megfestésére. 1489-ben építészetet kezdett tanulni. 1490-ben megrajzolta a Vitruvius-tanulmányt, mely a vitruvius ember a kör és a négyzet keretébe foglalva, s a tökéletes emberi testarányokat hivatott megjeleníteni. Tudományos tevékenysége gazdagította művészetét, az általa végzett ember-, állat-, növény boncolások tapasztalata, tudása visszatükröződik alkotásain pl. Mona Lisa mosolya (az ajkakat mozgató izmok ismerete). Fénytan: Utolsó vacsora (perspektíva). Festményein megjelenő fény/árnyék/perspektíva. Rajzaiban láthatjuk a levegő cirkulálását, a vizek őrvényeit, a göndör haj csigáit.

1493-ban megfestette a Hölgy hermelinnel című festményt és elkészítette a tervezett lovasszobor agyagmodelljét. 1495-ben elkezdte festeni az Utolsó vacsorát a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában. 1496-ban rajzokat készített Pacioli De Divina Proportione munkájához. 1498-ban először kísérletezett repülő szerkezettel. 1499-ben elhagyta Milánót. 1502-ben Leonardo hadmérnökként Cesare Borgia szolgálatába állt. 1503-ban visszatért Firenzébe, belekezdett a Mona Lisa megfestésébe, amelyen élete végéig dolgozott. 1505-ben a madarak röptét tanulmányozva ismét repülő szerkezettel kísérletezett, s megbízást kapott az Anghiari csata megfestésére, amelyet soha nem fejezett be. 1506-ban visszatért Milánóba. 1507-től festőként és mérnökként XII. Lajos szolgálatába állt, ahol a király helytartója, Charles d’Amboise vette őt pártfogásába. A mester egyesek szerint részt vett a Milánóban ma is álló Santa Maria Alla Fontana templom építésében, vízrendészeti kutatásokat folytatott, terveket készített, s tovább folytatta az emberi test tanulmányozását. Fellelhetők azok a rajzai is, amelyeket Gian Giacomo Trivulzio, Franciaország marsallja lovasszobrához és mauzóleumához készített. 1508 körül megfestette a második Sziklás madonnát. 1509-ben folytatta anatómiai és hidraulikai tanulmányait. 1513-ban Rómába ment, 1514-ben Pármába és Firenzébe utazott, ekkor készítette el a Pontini-mocsarak lecsapolási terveit. 1516-ban a franciaországi Amboise-ba költözött I. Ferenc király meghívására. Leonardo az Amboise környéki Cloux-ban halt meg 1519. május 2-án, s az amboise-i Saint Florentin-templom kolostorában temették el.

Leonardo a természetet a jelenségek és erők folytonos mozgásban lévő rendszerének tekintette, amelyben az ember értelme irányításával ennek a rendszernek a részese, mozgatója. A polihisztor mester életében folytonosan jelen volt a művészet és a tudomány kapcsolata. Gondolkodott, érzékelt, gondosan megfigyelt, tapasztalt párhuzamosan. Kutatóként végzett optikai és légkörfizikai megfigyeléseket, a színeknek és a körvonalak élességének a növekvő távolságot követő változásait vizsgálva jutott el a levegőtávlat felismeréséhez. Botanikai, geológiai, anatómia kutatásokat végzett, kísérletezett, repülni vágyott, fegyvereket, gépeket tervezett, városokat térképezett fel. Tanulmányozta a fény útját, a változó perspektívát, az áramló víz természetét, a haditechnikát, mindenről a saját szemével, eszével, kísérletek útján akart meggyőződni. Kíváncsisága szenvedélyes volt, s hatalmas tudást halmozott fel jegyzetfüzeteiben.

A könyv bemutatja Leonardo tudományos munkásságát és művészi zsenialitását egyaránt, nehéz olvasmány, de érdemes nekiveselkedni.

Források:

A művészet története – A korai reneszánsz/Marco Rosci – Leonardo da Vinci

Walter Isaacson – Leonardo da Vinci – A zseni közelről

A 2024-es év a mezőgazdasági termelők, a gazdák demonstrálásával indult, mely még a mai napig is tart. A gazdatüntetések felhívják a mezőgazdaságban dolgozók nehézségeire, az általuk megtermelt élelmiszer nélkülözhetetlenségére a figyelmet. Minden gondolkodó és egészségesen élő ember tudja, hogy az agrárágazat fontos része az életünknek.

Szeretném, ha ma emlékeznénk egy kicsit Váncsa Jenő miniszter úrra, aki agrármérnökként kicsiny országunk mezőgazdasági fejlődéséért tevékenykedett – felvirágoztatva azt -, s mint egyetemi tanár oktatta a jövő szakembereit.

Brassóban született 1928 októberében, s 2016 januárjában nyitotta ki szemét utoljára Agárdon.

Környén volt vetőmag agronómus, 2.500 hektáron üzemegység vezető, Agárdon főagronómus, igazgató-helyettes, majd 13.000 hektárért felelős igazgató, a Székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója. 1968-1975. között Fejér megye országgyűlési képviselője, 1973-1979. között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagja, az Országos Fajtaminősítő Tanács és a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke. 1972-től 8 éven át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszter-helyettese, majd 1980. június 27-től 1989. május 10-ig minisztere. Életében több kitüntetésben részesült, 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Ki ne ismerné Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér egykori ménesbirtokok nevét. Ki ne hallott volna a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezéséről, a háztáji gazdaságok létrehozásáról, melyek a nagyüzemi gazdálkodás részei lettek. Az Agárdon élőknek munkát és otthont teremtett. Megvalósult a szántóföldi termelés teljes gépesítése – Bábolna, Agárd, Enying IKR rendszer -, Holstein-fríz program, Agrokomplex – Agárd, Enying, Sárszentmihály -, takarmánytáp gyártás – Bábolna, Nádudvar (KITE), Agrokomplex-Central Soya, Agrober, KITE – John Deere, IKR – Class Dominator, biológiai alapok, élelmiszeripari trösztök, földtörvény, Egyetértés Vadásztársaság.

Váncsa úr munkásságával hozzájárult a mezőgazdaságban dolgozók megbecsüléséhez, a magyar mezőgazdaság anyagi- és erkölcsi elismeréséhez országos és nemzetközi szinten.

Családom 30 évig élvezhette barátságát, sok építő jellegű beszélgetést folytathattunk vele, s kirándultunk együtt a szlovák Magas-Tátrában.

Az életünk szegényebb lett volna a csángó Miniszter Úr nélkül!

Idézet a könyvéből, mely a Magyar Mezőgazdasági Múzeum támogatásában jelent meg:

„Kedves Olvasóm!

Szeretném biztosítani arról, hogy életem – a rázúduló megpróbáltatásokkal együtt – valóban szép élet volt.

A hivatás, amit választottam, a haza és határainkon túl sok millió ember élelmiszeréről gondoskodik.

De jó is lenne, ha a világ népeiből egy sem nélkülözné a mindennapi kenyerét! Nincs szívszorítóbb látvány, mint éhező gyermekeket látni, annak tudatában, hogyha jól rendeznénk dolgainkat, a világ egyetlen népe sem éhezne. A Föld, amelyen élünk, megadja számunkra ezt a lehetőséget, csak élnünk kellene vele.”

Váncsa Jenő

Úgy vélem, aki veszi a fáradságot és elolvassa az Öt évtized a mezőgazdaság szolgálatában című könyvet, az meg fogja becsülni az asztalára kerülő ételt, ahogy a mögötte lévő munkát és a mezőgazdaságban dolgozó embert is.

A könyv megvásárolható a Magyar Mezőgazdasági Múzeum pénztárában.