Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész, 1809. február 3-án született Hamburgban, a család 1811-ben a világcéggé fejlődött Mendelssohn-bankházzal együtt Berlinbe költözött. Felix irodalmi, zenei, festészeti és nyelvi képzésben részesült, vívni, lovagolni és úszni tanult. 1816-ban a család áttér a lutheránus vallásra és felveszi a Mendelssohn-Bartholdy nevet. A fiú 9 évesen lép fel először hangversenyen, 12 éves korától komponál, 20 éves korában európai körútra indul, majd Düsseldorfban zeneigazgató, később Lipcsében a Gewandhaus zenekarának vezetője, ő az első karmester, aki pálcával vezényel, Lipcsét európai jelentőségű zenei központtá emeli. Agyvérzések következtében, 1847. november 4-én hal meg Lipcsében.

Mendelssohn a tetőn, a regény Prágában játszódik a második világháború idején. A szerző az első lapokon elgurít egy billiárdgolyót, egy gondolatot, mely szerteágazik, találkozik, majd újra elválik, s általa cseh és német emberek életét, annak összefüggéseit ismerhetjük meg, igazi cseh humorral fűszerezve.

Julius Schlesinger SS-hivatalnok azt a parancsot kapja a Cseh-Morva Protektorátus helytartójától Reinhard Heydrichtől (1941-1942), hogy a Rudolfinum* mellvédjéről távolítsa el Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző szobrát, mivel a helytartó nem akar olyan épületben Mozartot és Beethovent hallgatni és szónokolni, amelynek tetején egy zsidó zeneszerző szobra ékeskedik.

Reinhard Heydrich SS katona, szereti a zenét, amely gyerekkorára emlékezteti és megnyugtatja, közben ő a holokauszt kitervelője, tömeggyilkos, ő indítja Terezínbe a sárga csillagos transzportokat. 1942. június 4-én délelőtt, amikor a Hradzsinba tart az Anthropoid londoni ejtőernyős-különítmény két tagja kézigránátot dob az őt szállító gépkocsira, s a kórházban belehal sérüléseibe, de előtte az aktatáskáját, melyben a további deportálások terve van, átadja munkatársának.

A náci elnyomás alatt a cseh zsidó vallású emberek rádöbbennek, hogy a napfény és a levegő sincs ingyen, az életükkel fizethetnek érte. Sokan bújtatnak zsidó gyerekeket, embereket, gyártanak hamis papírokat, szereznek élelmet feketén, jegyrendszer van. A gettóban szörnyű az élet, fáznak, éheznek, krumpli héj-, fa lopásáért akasztanak.

A történet több szálon folytatódik, így több ember életét mutatja be, időnként morbid cseh humorral. Két ember, Becvár és Stankovsky az, akit felküldenek a tetőre a parancsot végrehajtani, azonban nem tudják melyik Mendelssohn szobra. Majdnem Richard Wagner szobrát döntik le a Gestapótól való félelmükben, de felettesük, Krug felesége, még időben kideríti zenében jártas ismerőseitől, hogy melyik az igazi. A két segéd, az információ birtokában, késő éjjel, - gondolva a jövőre is -, óvatosan fekteti a tetőre Mendelssohn szobrát, így annak csak a keze sérül meg.

Jan Krulis és Rudolf Vorlitzer barátok, Rudolf kórházban fekszik bénán. Jan, barátja lány rokonait, Grétát és Adélát bújtatja a Javurek házaspárnál és látja el őket élelemmel. Jan kerül kapcsolatba Otó Pokornyval, aki újságíró igazolvánnyal rendelkező fényképész, de titokban mesterfokon dokumentumokat hamisít, élelmet szerez. Kemény az élet ezekben a vészterhes években, a két kislány nem léphet ki a lakásból, egyik éjjel a Javurek házaspárt elhurcolják a németek, a kislányoknak menekülniük kell, azonban út közben rendőrbe botlanak, aki az őrsre viszi őket, majd a parancsnok átadja a két kicsit a Gestapó embereinek, akik agyonverik őket vallatás közben.

A Zentralamt a hitközségbeli talpraesett emberek közbenjárására Doktor Rabinovicot bízza meg, egy zsidó múzeum létrehozásával, a felszámolt zsinagógák istentiszteleten használt tárgyaiból, mely kegytárgyakat berlini „becses látogatók” is megtekintenek Rubinovic doktor tárlatvezetése mellett. A nácik a múzeumot győzelmi emlékműnek szánják.

Richard Reisinger jó kötésű, erős ember, ezért portaszolgálatra osztják be, azonban az SS emberei megverik, ennek okán a hitközség másik munkára küldi. Ez a másik beosztás a Gestapo raktárába szól, ahol a zsidó elkobzott vagyonokat kezelik. A raktárt egy „Madam” irányítja, csencselés, újra értékesítés stb. folyik, egy nap az egyik családtól Justitia szobra kerül a raktárba. A Madam és a Gestapó emberei nem bírják látni az Igazságosság szobrát, ezért először értékesítik, majd mikor az újra visszakerül a raktárba, szétveretik azt Reisingerrel. Az élet milyen furcsa véletlent produkál, a szobor látványa idegesíti az elnyomókat!?

A regényből egyértelműen kiderül, hogy mindenki retteg a náciktól, sok a verés, a szenvedés, akik nekik dolgoznak sokszor vallásuk és hitvallásuk ellen tesznek, mert úgy gondolják, hogy így életben maradhatnak a családjukkal, azonban ez nem így van, túl sokat láttak, de erre csak akkor döbbennek rá, amikor őket is Keletre küldik.

Ami a regényben nem szerepel, hiszen más helyszínen játszódik, de tudnunk kell, hogy Reinhard Heydrich SS-vezető és Joseph Goebbels propagandaminiszter szervezi meg Németországban a kristályéjszakát (1938. november 9-10.), amikor is 200 zsinagógát gyújtanak fel, szétverik az összes zsidó üzletet, közel 100 zsidó embert ölnek meg és megközelítőleg 30.000 zsidó férfit hurcolnak koncentrációs táborokba. A nácik által okozott károkat a zsidókkal fizettették meg, a zsidó közösségre egy milliárd birodalmi márka összegű büntetést róttak ki. Ettől kezdődően egy zsidó embernek sem lehetett vállalkozása, nem lehetett kereskedő, nem vezethetett gépkocsit, nem látogathatta a könyvtárat, mozit, a zsidó gyermekek nem járhattak iskolába.

Sok háborús regényt olvastunk már fiammal és időnként beszélgetünk is róla, de nem tudjuk megérteni, hogy ezek az emberek miért nem menekültek el már akkor, amikor 1933. április 1-jétől kezdődően a boltjaikat bojkottálták, majd nem engedték kinyitni, a munkájukat nem hagyták végezni, így megélhetésüket veszélyeztették, folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve, miért vártak addig, amíg gettókba telepítették őket, mindenüket elkobozták, megvárták, hogy éhezzenek, fázzanak, kényszermunkára, kísérletekre, majd a legrosszabbra ítéltessenek. Mindig mindenki bízik a jóban, egy jobb jövőben, de, ha nincs jövő egy adott helyen, akkor igen is lépni kell, és ezt sokan meg is tették.

1939-ben Németországból 250.000 zsidó ember kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, Argentínába, Nagy Britanniába és egyéb országokba, egyedül a Palesztinába kitelepülők részére engedélyezték vagyonuk kivitelét, a többiekét mind elkobozták.

Az európai zsidóság kétharmada, mintegy 6.000.000 ember vesztette életét fajgyűlölet következtében.

Visszatérve a regény témájára, Lipcsében Mendelssohn halála után szobrot emeltek a tiszteletére, de a nácik 1933-ban felrobbantották, zenei örökségét elrejtették, műveit betiltották. Ma azonban ismét áll Mendelssohn emlékműve Lipcsében.

A minap egy másik könyv is a kezembe akadt hasonló témában, a Szent István Kiadó jelentette meg Matteo Salvini Napolitani írását, Budapest Igazai címmel. A könyv a zsidó és keresztény értékeket képviselve a Soá-ról szól, történelmi hitelességgel. Főszereplői Angelo Rotta** szentszéki diplomata és Genarro Verolino*** a nuncius asszisztense, akik a második világháború idején több ezer ember életét mentették meg, természetesen megszámlálhatatlan, jó ember segítségével. Mindkét férfiút a Yad Vashem az "Igaz a Nemzetek között" kitüntetésben részesítette.

Angelo Rotta és Genarro Verolino XII. Piusz pápa jóváhagyásával szólította fel a nyilas kormány vezetőit, hogy vessenek véget a deportálásoknak, amikor ez nem vezetett sikerre, akkor külföldi diplomaták és a Vöröskereszt segítségével védett házakat hoztak létre és vatikáni menleveleket juttattak el a veszélyben lévők részére.

Az előzőleg olvasott könyvek által megfogalmazódott kérdések nagy részére ez a könyv választ ad. Igen is létezett egy valódi diplomáciai háló, amelyen keresztül zsidókat mentettek meg, sokszor az utolsó pillanatban, a halálmenetekből kiemelve őket, saját életük kockáztatásával, hogy a náci és fasiszta tömeggyilkosok karmaiból megszabadítsák őket, s e történések azért nem kerültek dokumentálásra, hogy ne vezessenek újabb üldöztetésekhez. Nagyon sok tényre, a Verolino család által rendelkezésre bocsátott, Genarro Verolino által papírra vetett írásokból derült fény.

Nagyon elgondolkodtató mindkét könyv, az egyik egy cseh zsidó újságíró szemén keresztül, a másik vatikáni és egyéb történelmi dokumentumok áttanulmányozása után, egy professzor megvilágításában, aki az egyik olasz egyetem diplomácia és nemzetközi politika történetének professzora, s a Történettudományi Pápai Bizottság nemzetközi küldötte.

*Prága fontos építészeti műemléke, 1876-1884 között építették Josef Zítek és Josef Schulz építészek tervei alapján. A Moldva partján található neoreneszánsz épület 1885-ös megnyitása óta kapcsolódik a zenéhez és a művészethez. Ma a Cseh Filharmonikusok, valamint a Galerie Rudolfinum és a nemrég felújított Cafe Rudolfinum székhelye.

**Angelo Rotta 1930-1945-ig volt magyarországi apostoli nuncius. Budapesten a II. kerületben rakpartot neveztek el személyéről.

***Budapesten a XII. kerületben Genarro Verolino nevét viseli egy speciális oktatásra szakosodott óvoda, általános iskola, készségfejlesztő iskola, kollégium.