A Magyar Nemzeti Galériát 1957-ben alapították, ekkor a Kossuth téren álló Kúria épületében kapott helyet. 1959-ben kormányhatározat jelölte ki az intézmény végleges helyét, a volt uralkodói rezidencia épületét a budai Várban, melynek felújítását követően, 1972-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A 6.000 festmény, 2.100 szobor, 3.100 érem, 11.000 rajz, 5.000 sokszorosított grafika mellett itt kapott helyet a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Gyűjteménye, s a kortárs műveket is itt kezdték gyűjteni, így ma már mintegy százezer műtárgyat őriznek az intézményben.
„A rajz mestere” tárlat 125 alkotást mutat be, közöttük olyan műveket is, amelyeket még soha nem láthattunk, tisztelegve Barabás Miklós elhunytának 125. évfordulója előtt (1898. február 12.).
A mester korai ceruzarajzai mellett láthatjuk Itáliában készült akvarelljeit, a korabeli fürdőéletet bemutató grafikáit, litografált arcképeket (arcképkőrajz). Barabás már korán kezdte az erre alkalmas arcképeket kőre rajzolni, hiszen a litografálás titkait Nagyszebenben leste el. A képmáslitográfiának társadalmi vonatkozása is volt, hiszen nemcsak a folyóiratok mellékleteiként terjedtek el, de kaphatók voltak könyv- és papírkereskedésekben, nagyobb vásárokon, így ismertté tettek nagyon sok embert.
Barabás Miklós 1810. február 22-én született Márkosfalván, Erdélyben, Háromszéken. Édesapja Barabás János „jobb birtokú” nemes, az I. Napóleoni háborúk idején főhadnagyként szolgált, édesanyja dálnoki Gaál Therézia. Az édesapa könnyelmű életmódja a házaspár válásához vezet, az anya visszatér édesapja házába a kisgyermek Miklóssal.
Márkosfalvi kúria
A fiúcska háromévesen már a dálnoki falusi iskolába jár, majd hat és fél évesen Nagyenyeden folytatja tanulmányait, ekkor kezd el rajzolgatni. Gyermekkora csupa nyomor, rokonai, tanulótársai, a kollégium kegyelemkenyerén él, időnként köszöntőlevelekre virágkoszorút fest. 1823-ban, 13 évesen rajzolja meg első portréját, Császár Zsigmond kollégiumi tanár képmását. Ettől kezdődően már rajzolással keres egy-két pengőt, hogy meleg étel is jusson a gyomrába.
1825-ben Nagyszebenbe megy, ahol a Neuhauserek kezében van a rajzoktatás. A 15 éves fiú ifjabb Neuhauser Ferencnél tanul, aki a szebeni polgárság körében kap képmásmegrendeléseket, de sok időt tölt a báró Brukenthal által alapított képtárban is. A tanuló fiú fekete krétával kezd arcképeket rajzolni, majd az 1826/1827-es tanévtől elefántcsontra fest arcképminiatűröket. Fest, rajzol Nagyenyeden, Nagyszebenben, Kolozsvárott, így tartja fenn magát.
1828-ban abbahagyja tanulmányait, arcképfestéssel foglalkozik, művészi tanulmányútra gyűjt. Kolozsvárott Gentiluomónál látja, hogyan kell az olajfestékkel bánni, azonnal hasznosítja új tudományát.
Barabás Miklós 1929-ben jelenik meg először a fiatal magyar festők bécsi körében. Érdemleges oktatást valójában senkitől sem kapott, mégis jelentős készséget mutat, amely meglepi környezetét az akadémián. Eszes, kitartó, becsületes, szorgalmasan tanul Gsellhofernél és Endernél, de csak rövid ideig marad Bécsben, mert a pénze fogytán van. Beniczky Lajostól 1930-ban tanulja meg a gouache-festés technikáját, majd Kolozsvárra utazik.
1831-1833-ig Bukaresten él és munkálkodik, ahol rengeteg megrendelést kap, mintegy 700 darab aranyat gyűjt össze.
Kisseleff bukaresti altábornagy, 1832
Filipescu bukaresti rendőrfőnök, 1887
1834 tavaszán Bécsen keresztül itáliai tanulmányútra indul (Trieszt, Velence, Róma), majd visszatérve Bécs érintésével, 1835 őszén végleg Pest-Budán telepedik le, ahol rögtön a legnagyobb elismerésben részesítik, 1835 novemberében a Nemzeti Kaszinóban kiállítják a szép Európa elrablását, amelyet velencei tartózkodása alatt másolt. Megrendelésekkel halmozzák el, se szeri, se száma az arcképeknek, szolid elismerés veszi körül, harmonikus életet él. A pesti városi bizottság, majd 26 évesen, a Tudományos Akadémia tagja lesz (1836.).
Gabonaszállító hajó
A velencei lido kikötője, 1834
Velence alkonyatkor, 1834
Palota a Canal Grandén, 1834
Ponte Rialto, 1834
Róma környéki táj, 1834
Laokoón-szoborcsoport, 1834
Gräfenberg alakokkal, 1839
„És, hogy csodálják késő unokák: Megfestéd korod arcképcsarnokát.” (Reviczky Gyula költő, író)
1841-ben házasodik meg, felesége Bois de Chesne Susette, aki tájéképeket és csendéleteket is fest. Házasságából négy gyermek születik, Henrietta, Ilona, Alice, Elemér. Barabás Henrietta számos gyümölcscsendélet szerzője (ebben az időben a csendélet kedvelt dísze ebédlőknek, szalonoknak), aki Petőfiről is készített festményt. Barabás Ilona édesapjától tanult festeni, az ő stílusában festett portrékat, később akvarellekkel is foglalkozott.
Barabás gyermekei, 1856
Városmajori villája, 1853
Barabás Miklós a táblabíró világ (1800-1850) és a nemzeti romantika (1850-1867) korának művésze, az egész korszak legkeresettebb képmásfestője, legdrágábbak voltak miniatűr képmásai, olajfestésű arcképei. Barabás képei szolid polgári munkák, aprólékos kidolgozással, melyek a táblabíró világ jegyében születtek. Lyka Károly művészettörténész ezt írja: „Stílusát jellemzi az omlós, lágy, tónusos rajz, a jó jellemzés, amelyet tetéz, kivált a női arcképeknél, a tetszetősségnek érdekében tett némi kedveskedő engedmény.”
Bittó Istvánné arcképe, 1874
A portrék mellett, életképeket is fest, ahol az átélt kép jelenik meg:
Enyelgés (Szalagfű), 1841
Galambposta, 1843
Vásárra induló román család, 1843-1844
A meny érkezése, 1856
Ezekben az időkben a magyar művészek élete nagyon nehéz volt, sok festőnk már gyermekkorában megtapasztalja a nyomort, fejlődésük félbemarad, ha eljutnak Bécsbe az akadémiára, sokszor koplalnak, nyomorognak, pedig a festés mellett, rajzoktatással, épület díszítéssel is foglalkoznak.
Barabás Miklós az egyetlen magyar festőművész, aki kitartó és művészi értékű munkájával, az 1800-as évek második felében vagyont szerez.
Más országokban mecénás az udvar, az egyház, a főnemesség, a nemesség és a városi polgárság, Magyarországon azonban nem volt udvari élet, mivel az uralkodó Bécsben lakott, így művészeti igénye is itt csapódott le, néha tett csak rövid látogatást Pozsonyban (országgyűlés) és Budán (diéta). Magyarországon a király képviselője József nádor, aki egyszerű életmódot folytat. A magyar főnemesség szintén az év nagy részében Bécsben él, s nemcsak bécsi palotáikat, de hazai kastélyaikat is ott élő építészekkel terveztetik, s minden művészeti igényeiket bécsi mesterek elégítik ki, magyar pénzért. A főnemességet semmi nem köti össze magyar művészeinkkel, kivételt egyetlen esemény képez, a Festetics György által Keszthelyen szervezett Helikon ünnepek, ahol a magyar szellemi élet képviselői is megjelennek.
Magyarországon egyedül a katolikus egyház képviselői, a főpapság viseltetik pártfogóan a magyar művészek irányába. Nekik köszönhető a Hild József által tervezett esztergomi- és egri bazilika, valamint a pest-lipótvárosi templom, mely 1808-ban megsérült és lebontásra került. Szintén a főpapság művészeti kultúrájának köszönhető, főképpen Szily János és Somogyi Lipót püspököknek a XVIII. században elkezdett székesegyház befejezése Szombathelyen.
Barabás 1842-ben Egerben megfesti Pyrker László érsek arcképét. 1862-ben, Borosjenő település felkérésére, fest egy Szent István, egy Szent József és egy Mária mennybemenetele festményt, annak ellenére, hogy ő nem minősíthető oltárképfestőnek.
1842-ben megörökíti a Lánchíd alapkőletételét:
A mai Lánchíd
Tekintettel arra, hogy az ország közlekedése is elmaradott volt, ezért városaink a művelődés szempontjából is elszigeteltek voltak. Az iskolákban latinul folyt az oktatás, csak 1844-ben mondta ki az országgyűlés, hogy a közoktatás nyelve a magyar, a főiskolákon azonban erre egészen 1848-ig nem volt lehetőség.
Barabás barátságot ápolt a kor költőivel, íróival, együtt dolgozott velük a magyar művelődésért, a magyarságért. Ezt a munkát azonban a szabadságharc katasztrófája egy időre visszavetette, azonban a táblabíró világ művészei az alapokat megteremtették, a nemzeti romantika kora ezen alapokra épülve bontakozhatott ki.
A Barabás Miklós - A rajz mestere kiállítás 2024. január 14-ig várja a látogatókat.
Forrás:
Kossuth Kiadó/Magyar Nemzeti Galéria: XIX. századi magyar művészet
Lyka Károly: A táblabíró világ művészete
Lyka Károly: Nemzeti romantika
