A park központi részét a történelmi Magyarországon állt középkori várak anyaghű makettjei alkotják, s a 2 hektáros terület részét képezi a skanzen is.
A Várpark megálmodója és kivitelezője Alekszi Zoltán volt, aki kőből, téglából, fából és földből építette meg a várak kicsinyített másolatát. A várpark anyagával az építő 2018-2021-ig (4 éven keresztül) bekerült a Guinness rekorderek közé.
A középkor a Római Birodalom bukásától (476) Amerika felfedezéséig (1492), illetve a reformáció (1517) kezdetéig tartott.
A középkori háborúkat a védelmi rendszer fontossága jellemzi.
A várfalakat azért kezdték építeni az emberek a házaik, településeik köré, hogy megvédjék magukat a rabló és fosztogató bandáktól, gyújtogatásaiktól. A fosztogatás egészen 1949-ig engedélyezett tevékenység volt, mintegy zsoldkiegészítés a besorozottak számára. A fallal körülvett házakban lakók egy nyugodtabb élet reményében tevékenykedtek. Eleinte szögletes kialakítású falakat emeltek, mert csak a kiéheztetés stratégiáját alkalmazhatták a támadók, hiszen a magas falak megmászása, elfoglalása rengeteg véráldozattal járt.
Lőpor
Kínában a feketelőport már az I. században használták az alkimisták. A IX. században már rakétákat és tűzijátékot is készítettek belőle.
A XIV. század elején az oszmán sereg már használja a lőport, 1326-ban Bordeaux-ban, majd 1340-ben Augsburgban létesül lőporgyár.
A feketelőport a bányászatban először hazánk alkalmazta leválasztásra, 1627-ben Selmecbányán.
A lőpor feltalálásából következően, a XIV. században már kő-, majd vasgolyókkal is támadták a várfalakat. A várvédők később tapasztalat alapján rájöttek, hogy az ellenséges golyók a lekerekített falakban nem tesznek annyi kárt, ezért ezután így építkeztek, s földtöltéssel támasztották meg a várfalakat, majd vizesárokkal is körülvették a várat, amely az idők folyamán egyre mélyebb, szélesebb lett, hiszen a várvédők is felfegyverkeztek. A várak azonban, a történelem által bizonyítottan, mind bevehetők voltak, ha a védők nem kaptak utánpótlást, vagy a felszabadításukra igyekvő sereget leverték. Sok várat ezért úgy építettek, hogy egy titkos, csak a várvédők által ismert, földbe ásott folyosón keresztül el tudták látni élelmiszer-, víz-, lőpor- és ember utánpótlással, azonban a vár földrajzi fekvésétől és az időjárástól is függött egy-egy vár ostromának időtartama.
A XV. században a tűzfegyverek fejlődése megváltoztatta a háború szabályait, a nyílvesszőket és lovagokat felváltották a puskák és az ágyúkkal felszerelt seregek, így a támadás fontosabb lett, mint a védekezés. Milánóban fegyverkészítő központ működött, ahol páncélokat, kardokat, lándzsákat, alabárdokat gyártottak, itt is áttértek ágyúk és nehézpuskák készítésére. A katonai építészet is átalakult, új védelmi módszereket dolgoztak ki, a várfalak alacsonyabbak lettek, hogy ne omoljanak a védőkre, a tornyok lekerekedtek, hogy kisebb felületet érjen a lövedékek becsapódása. A várfalakon lőréseket alakítottak ki, a falakat fal- és sáncárok, majd vizesárok is védte.
Dinnyésen a skanzenben egy Árpád-kori település épületeivel találkozhatunk, betérhetünk a fatemplomba és a veremházakba, a kőfaragó, a fazekas, a bőrmíves, a nemezkészítő műhelyébe és a halász otthonába, valamint a Kárpát-medencében készült fazekas edények kiállítását is megtekinthetjük. A skanzen területén kézművesek bemutatóját is élvezhetjük, kedvünk szerint be is kapcsolódhatunk.
A fatemplomban láthatjuk Szent István, Szent László és az összes Árpád-házi szent szobrát, valamint Szűz Máriát.
A parkban egy honfoglalás-kori szekérvár és palánkvár is megtekinthető.
A parkban, igény szerint, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak gyermekek részére.
A parkot a szentek fala öleli körül 300 méter hosszan, 614 szentet felsorakoztatva.
