Leonardo da Vinci 1452. április 15-én, egy szombati napon született a toszkánai Vinciben, Ser Piero da Vinci nótárius és Caterina Lippi, egy fiatal, 16 éves, elárvult parasztlány gyermekeként. Vinci Firenzétől 28 kilométerre fekszik. Ser Piero 1451 táján települt Firenzébe, számos kolostor és szerzetesrend jegyzője volt, s ő lett a zsidó közösség nótáriusa is. A csecsemőt születése másnapján, vasárnap, keresztelték meg Vinciben a Plébániatemplomban.

Leonardot apja soha nem ismerte el törvényes gyermekeként, ennek ellenére a fiú jó és sokoldalú nevelést kapott apjának családja körében. A gyermek 5 éves kora táján került apja szülői házába, Antonio da Vinci nagyapa és felesége gondozásába, s nagybátyja, Francesco is velük élt.  A fiú tanult irodalmat, zenét, képzőművészetet, matematikát. A gyermek 12 éves koráig, nagyapja haláláig, nevelkedett a nagyszülőkkel, 1464-től Firenzében élt, apja házában, majd Ser Piero közbenjárására, 14 évesen Andrea del Verrocchio firenzei műhelyébe került festőtanoncnak. Egészen 1476-ig Verrocchio műhelyében tanult, ahol nemcsak társaira, de mesterére is hatással voltak meglátásai, szemlélete. Leonardo tanulmányait a könyvnyomtatás (1452. - Johannes Gutenberg) megjelenése is segítette.

1472 körül festette meg az Angyali üdvözletet, amely a San Bartolomeo-templom dísze volt, majd megalkotta a Szegfűs- és a Benois Madonnát. 3 évvel később együtt dolgozott mesterével a Jézus megkeresztelkedése című festményen. 20 évesen már a Szent Lukács céh tagja volt. 1478 körül megfestette Ginevra de’ Benci képmását. 1481-ben megbízást kapott a Szent Donát-kolostortól A királyok imádása megfestésére.

1482-ben Milánóba költözött és elkezdte vezetni jegyzetfüzeteit. Walter Isaacson könyve, ezen 7.200 oldalnyi jegyzet-, vázlat- és rajzanyagon alapszik, amely valószínűleg csak egynegyed része a Leonardo által rögzítetteknek. Leonardo rajzos hagyatéka 4.000 lapot tesz ki, egy részüket maga gyűjtötte kódexekbe. Leonardo elhunytakor összes jegyzetét Francesco Melzire hagyta. A kéziratban minden megtalálható: festészet, szobrászat, építészet, ünnepi alkalmakra készített szerkezetek, katonai műszaki eszközök, térképészet, helyszínrajz, számtan, mértan, ábrázoló (távlatszerkesztő) és élettani optika, gépezetekre alkalmazott mechanika és tiszta mechanika, vizek mozgása, szelek járása, természeti jelenségek, ember-, állat-, növény anatómia, élettan, földtan. Sajnos a gyűjtemény a világ összes részére szétszóródott, s különböző kódexeket alkot, de egy összefüggő anyag. Kódexek találhatók Firenzében, Milánóban, Torinóban, Velencében, Madridban, Párizsban, Londonban, Windsorban, Seattlben. Leonardonak rendkívüli érzéke volt művészet és tudomány ötvözésére. Értekezést állított össze a festészetről (Trattato della Pittura), amely egy festészeti regulagyűjtemény, s melyet már Verrocchio mester műhelyében kezdett el írni.

Leonardo 1483-ban a Predis fivérekkel közösen megbízást kapott a Sziklás madonna megfestésére. 1489-ben építészetet kezdett tanulni. 1490-ben megrajzolta a Vitruvius-tanulmányt, mely a vitruvius ember a kör és a négyzet keretébe foglalva, s a tökéletes emberi testarányokat hivatott megjeleníteni. Tudományos tevékenysége gazdagította művészetét, az általa végzett ember-, állat-, növény boncolások tapasztalata, tudása visszatükröződik alkotásain pl. Mona Lisa mosolya (az ajkakat mozgató izmok ismerete). Fénytan: Utolsó vacsora (perspektíva). Festményein megjelenő fény/árnyék/perspektíva. Rajzaiban láthatjuk a levegő cirkulálását, a vizek őrvényeit, a göndör haj csigáit.

1493-ban megfestette a Hölgy hermelinnel című festményt és elkészítette a tervezett lovasszobor agyagmodelljét. 1495-ben elkezdte festeni az Utolsó vacsorát a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában. 1496-ban rajzokat készített Pacioli De Divina Proportione munkájához. 1498-ban először kísérletezett repülő szerkezettel. 1499-ben elhagyta Milánót. 1502-ben Leonardo hadmérnökként Cesare Borgia szolgálatába állt. 1503-ban visszatért Firenzébe, belekezdett a Mona Lisa megfestésébe, amelyen élete végéig dolgozott. 1505-ben a madarak röptét tanulmányozva ismét repülő szerkezettel kísérletezett, s megbízást kapott az Anghiari csata megfestésére, amelyet soha nem fejezett be. 1506-ban visszatért Milánóba. 1507-től festőként és mérnökként XII. Lajos szolgálatába állt, ahol a király helytartója, Charles d’Amboise vette őt pártfogásába. A mester egyesek szerint részt vett a Milánóban ma is álló Santa Maria Alla Fontana templom építésében, vízrendészeti kutatásokat folytatott, terveket készített, s tovább folytatta az emberi test tanulmányozását. Fellelhetők azok a rajzai is, amelyeket Gian Giacomo Trivulzio, Franciaország marsallja lovasszobrához és mauzóleumához készített. 1508 körül megfestette a második Sziklás madonnát. 1509-ben folytatta anatómiai és hidraulikai tanulmányait. 1513-ban Rómába ment, 1514-ben Pármába és Firenzébe utazott, ekkor készítette el a Pontini-mocsarak lecsapolási terveit. 1516-ban a franciaországi Amboise-ba költözött I. Ferenc király meghívására. Leonardo az Amboise környéki Cloux-ban halt meg 1519. május 2-án, s az amboise-i Saint Florentin-templom kolostorában temették el.

Leonardo a természetet a jelenségek és erők folytonos mozgásban lévő rendszerének tekintette, amelyben az ember értelme irányításával ennek a rendszernek a részese, mozgatója. A polihisztor mester életében folytonosan jelen volt a művészet és a tudomány kapcsolata. Gondolkodott, érzékelt, gondosan megfigyelt, tapasztalt párhuzamosan. Kutatóként végzett optikai és légkörfizikai megfigyeléseket, a színeknek és a körvonalak élességének a növekvő távolságot követő változásait vizsgálva jutott el a levegőtávlat felismeréséhez. Botanikai, geológiai, anatómia kutatásokat végzett, kísérletezett, repülni vágyott, fegyvereket, gépeket tervezett, városokat térképezett fel. Tanulmányozta a fény útját, a változó perspektívát, az áramló víz természetét, a haditechnikát, mindenről a saját szemével, eszével, kísérletek útján akart meggyőződni. Kíváncsisága szenvedélyes volt, s hatalmas tudást halmozott fel jegyzetfüzeteiben.

A könyv bemutatja Leonardo tudományos munkásságát és művészi zsenialitását egyaránt, nehéz olvasmány, de érdemes nekiveselkedni.

Források:

A művészet története – A korai reneszánsz/Marco Rosci – Leonardo da Vinci

Walter Isaacson – Leonardo da Vinci – A zseni közelről