Mielőtt a kiállítás anyagára térnénk egy kis kronológia Elő-Ázsia tekintetében:

Kr. e. IV. évezred: Az újkőkor utolsó szakasza, a fazekasság és a rézöntés megismerése.

Kr. e. IV-III. évezred: Sumer városok kialakulása (Ur, Uruk, Umma, Lagas, Kis).

Kr. e. 2350 körül: Létrejön az egész Mezopotámiára kiterjedő akkád állam.

Kr. e. 2150 körül: A sumer városállamok másodvirágzása.

Kr. e. 1800 körül: Asszíria első virágkora.

Kr. e. 1792-1750: Hammurápi, az Óbabiloni Birodalom megalapítójának uralkodása.

Kr. e. 1300 körül: A zsidók kivonulása Egyiptomból.

Kr. e. 1250 körül: A trójai háború.

Kr. e. 1112: Asszíria újabb felemelkedésének kezdete.

Kr. e. 1010: Dávid (Kr. e. 970) egyesíti a zsidó törzseket és megszervezi a zsidó államot, a főváros Jeruzsálem.

Kr. e. 970 - Kr. e. 931: Salamon uralkodása, a zsidó állam fénykora. Halála után az állam Izráelre és Júdára esik szét.

Kr. e. 625: Asszíria hanyatlását követően megalakul az Újbabiloni Birodalom.

Kr. e. 605 - Kr. e. 562: II. Nabukodonozor, az Újbabiloni Birodalom uralkodója.

Kr. e. 587 - Kr. e. 538: A zsidók "hetven éves" babiloni fogsága.

Kr. e. 550 körül: Kürosz uralkodása alatt, megkezdődik a Perzsa birodalom felemelkedése.

Kr. e. 521: Dareiosz lép a perzsa trónra, uralkodása Kr. e. 486-ig tart.

Kr. e. 486 - Kr. e. 465: Xerxész uralkodik a Perzsa Birodalomban.

Kr. e. 331: Nagy Sándor döntő vereséget mér a perzsákra, megszűnik a Perzsa Birodalom.

Kr. e. 323: Nagy Sándor meghal Babilonban.

Tekintettel arra, hogy a kiállítás anyaga érinti a Szentírásban foglaltakat, ezért álljon itt egy kis Bibliaismeret is az Ószövetség tekintetében:

Az elbeszéléseket eleinte szájhagyomány útján adták tovább az emberek, majd később le is írták azokat. A Szentírás az Istentől sugalmazott könyvek gyűjteménye, hiszen Isten maga gondoskodott arról, hogy a szerző az igazságot írja le. A sugalmazás a Szentháromság harmadik személyéhez, a Szentlélekhez tartozik. Az Ószövetségi szentírás (Kr. e. 800-50) azon könyvek gyűjteménye (45), amelyeket a Mózes révén megkötött szövetség idején írtak. Az egyes könyvek keletkezési idejét nagyon nehéz pontosan megállapítani, azonban a bibliatudósok munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy Ámosz, Ozeás, Izajás és Jeremiás könyvének központi része a Kr. e. VIII-V.  században keletkezett, míg Mózes öt könyve a babiloni fogság alatt és után, Dániel könyve a Makkabeus-felkelés idején, a Bölcsesség könyve pedig Kr. e. 50 körül íródott. Az Ószövetség nagy része héberül, kisebb része arámul és görögül íródott.

Isten nem a világ része, Ő egy önálló személy, aki szabadon, szeretetből teremtette a világot és az embert.

Az Ószövetség magában foglalja a Teremtéstörténetet, Ádám és Éva történetét, a bűn terjedését szemlélteti gyermekeik Káin és Ábel, a Noé és a vízözön és Bábel tornya történéseinek leírásával.

A Gilgames-eposz, amely a mezopotámiai vízözön leírását tartalmazza 1500 éven át alakult, bővült (kb. Kr. e. 2100-tól Kr. e. 650-ig). Gilgames Uruk városának királya volt, barátja Enkidu meghalt és ezért elindult az örök élet forrását megkeresni. Út közben eljutott Utnapistimhez, aki túlélte a nagy özönvizet és aki elmesélte neki a vízözön történetét.

Bábel tornya

Idézet Dr. Székely János megyéspüspök úr Bibliaismeret (2011.) című könyvéből:

"Bábel Babilon városát jelenti. Babilon városában állt egy hatalmas toronytemplom, az Etemenanki. A babiloniak úgy képzelték, hogy a torony teteje az égig ér, az istenek leszállnak a toronytemplom tetejére, hogy ott beszéljenek az emberrel. Ezért az Etemenanki tetején egy gyönyörű, díszesen berendezett szoba volt."..."Újév napján, a babiloniak legnagyobb ünnepén, a király felment a toronytemplom tetejére, és belépett ebbe a szobába. Úgy tartották, hogy az istenség ilyenkor leszáll, beszél a királlyal, tudtára adja, hogy mit kell tennie a következő évben."...Bábel tornya szimbóluma a babiloniak gőgjének. Azt gondolták, hogy ők szinte felérnek az istenek világáig. Úgy vélték, hogy őket arra rendelték az istenek, hogy uralkodjanak a világon, leigázzák a többi népet.

A Biblia összeköti a babiloni toronytemplom bemutatását a nyelvek összezavarásával. Ennek két oka is van. A Babiloni Birodalom rengeteg népet leigázott, és aztán a meghódított országok lakosságát elhurcolta, oda pedig más népeket telepített....Babilon környékén valóban bábeli zűrzavar volt, az emberek nem értették egymás nyelvét. A történetnek azonban van egy mélyebb üzenete is. Ha az egyik  nép a többi fölé emeli magát, ha azt gondolja, hogy ő jogosult uralkodni egy másik nép fölött, akkor a népek többet nem értik meg egymás nyelvét, és jönnek a háborúk."

"Mezopotámia északi részén, Mari és Nuzi városában a régészek agyagtáblák sokaságára bukkantak. A táblákon nomád törzsek (főként amoriták) házassági vagy adásvételi szerződései, egyéb okiratai olvashatóak. A szövegek a Kr. e. 2. évezredből, a pátriárkák idejéből valók."

A Szentírás ezután az üdvösség történetét mutatja be, ahol már Isten is belép a történelembe és megszólítja az embert. Ábrahám Ur városából indul el Isten hívására Kánaán földjére. Az ősatyák története az egyiptomi és mezopotámiai folyamvölgyekben elterülő gazdag területen vezet minket. A pátriárkák (Ábrahám, fia Izsák, unokája Jákob és az ő 12 fia) története következik, az elbeszélés Jákob és fiai Egyiptomba kerülésével ér véget.

József halála után az új fáraó rabszolgasorba süllyesztette az izraelitákat. A téglavetéssel foglalkozó izraelitákat arra kötelezték, hogy újszülöttjeiket öljék meg, azonban Isten Mózest vezetőnek választotta ki, így az ő sorsa másként alakult. Mózes Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Három hónap vándorlás után az Isten a Sínai-hegy lábánál szövetséget kötött Izrael népével, kijelentette, hogy ők lesznek a kiválasztott nép, az ő népe, akiknek hallgatniuk kell Isten szavára (tízparancsolat, istentisztelet rendje). A vándorlók kémeket küldtek Kánaán földjére, akik azzal tértek vissza, hogy az ország gazdag és termékeny, de erős falak védik, óriások lakják. Ezt hallva az izraeliták megtagadták Istennek az engedelmességet, így további 40 évi pusztai vándorlás várt rájuk. Mózes a vándorlás során meghalt, Isten utódjául Józsuét választotta.

Izrael népét Józsue vezette be az Ígéret földjére (Kánaán). A népet a bírák kormányozták (Bárák és Debóra, Gedeon, Jefte, Sámson). A Bírák korának végét Sámuel születése jelzi.

Sámuel prófétaként Isten igazságát hirdette. Isten nem akarta, hogy a választott nép fölött király uralkodjék, de az izraeliták nem hallgattak rá, így áttértek a királyság államformájára, Saul lett a király, aki egy idő után nem hallgatott Isten szavára. Saul után Dávid uralkodott, kinek csatái megalapozták a békét és jólétet. Dávid után, fia, Salamon lett a király, aki a jeruzsálemi templomot építtette, amely 350 évig állt. Salamont bölcsessége tette híressé, 3000 példabeszédet írt, halála után az ország kettészakadt, az északi ország neve lett Izráel, Szamaria fővárossal, a déli országrész neve Júda, Jeruzsálem fővárossal. Az északi országrészt Kr. e. 722-721-ben az asszírok foglalták el, a déli országrészt Kr. e. 605-ben a babiloniak hadiadó fizetésére kötelezték és túszokat is szedtek, majd Kr. e. 597-ben elpusztították Jeruzsálemet és a templomot.

A babiloni fogság Kr. e. 587-538-ig tartott, amikor is a perzsa Círus (Kürosz) egyesítette Babiloniától keletre a méd és perzsa birodalmat, majd 539-ben bevette Babilont. Círus Kr. e. 538-ban rendeletet adott ki, hogy a zsidók visszatérhessenek Jeruzsálembe és újra felépítsék templomukat. Pénzt és minden támogatást megadott, visszaadta az arany- és ezüst edényeket, kegytárgyakat, melyek a templomból kerültek elhurcolásra.

A babiloni fogság után, nagy nehézségek árán sikerült újra felépíteni a jeruzsálemi templomot, majd Nehémiás helytartó szervezésében a városfalat. A város perzsa fennhatóság alatt állt, amíg Nagy Sándor le nem győzte a perzsákat. A görög nyelv és kultúra ekkor terjed el az ókori Keleten. A hellenista utódállamban egy idő után üldözni kezdték a zsidó vallást, ezért felkelés robbant ki Makkabeus Júdás vezetésével, aki kivívta az ország függetlenségét. Később az ország római fennhatóság alá került, királyok, majd helytartók kormányozták. Ebben az időben egyre erősebbé vált a Messiás várása, a kumráni közösség tagjai az életüket szentelték a várakozásnak, a holt-tengeri tekercsek tőlük maradtak ránk.

A KIÁLLÍTÁS

Magyarország első olyan időszaki kiállítása, amely 150 kölcsönzött műtárgyon keresztül, átfogóan mutatja be az ókori Mezopotámia anyagi és szellemi kultúráját.

A kiállítás a Kr. e. I. évezred első felének mezopotámiai világába, az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom korába vezeti el a látogatót.

A német Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey 17 éven át folyó feltárásának köszönhetően ismerjük a Kr. e. VII-VI. századi Babilont. "Az ásatások során általában nem hatoltak mélyebbre, mint 2-3, legfeljebb 6 méter, Koldeweynek viszont 12, esetenként 20 méterig kellett leásnia. Első célkitűzése a Hérodotosz által leírt városfal megtalálása volt.... A városfalat két, téglából készült, párhuzamos fal alkotta, amelyeknek vastagsága több mint hét méter volt. A közöttük lévő 12 méter széles folyosót teljes magasságában földdel töltötték fel. Ötven méterenként egy-egy őrtorony emelkedett, s Koldewey kiszámította, hogy a falat egész hosszában mintegy háromszázötven ilyen bástya védte."

Koldewey azt is megállapította, hogy az Etemenanki zikkurratu hétszintes toronyépítmény volt, és tetején, 90 méteres magasságban templom emelkedett, kiszámította, hogy összesen 85 millió téglát használtak fel a gigantikus épülethez. 

Babilon főistene, Bel-Marduk számára épült a zikkurratu, tömörarany szobrát Xerxész elvitette a templomból és aranypénzt veretett belőle.

A kiállításon megcsodálhatjuk az asszír palotákból származó domborműveket, a Babilonban feltárt régészeti leleteket, Bábel tornya történetét németalföldi festményeken keresztül.

"A kiállítás az ókori Mezopotámia isten- és démonvilágát mutatja be az újasszír és újbabiloni korszakból származó írott, képi és tárgyi emlékeken keresztül. E két világ természetfeletti lényei megkerülhetetlenül jelen voltak Asszíria és Babilónia, az időszak két nagy államalakulatának működésében, a királyok tevékenységében, valamint a mindennapi emberek világában is. Ugyanakkor az asszír és babiloni kultúrában, művészetben és tudományokban is elsődleges szerep jutott az isteneknek és a hozzájuk kötődő természeti és természetfeletti erőknek. Mezopotámia lakóinak hétköznapjait áthatotta az istenekbe és démonokba vetett hit, az emberek életében állandóan jelen voltak a természetfeletti lények, akik befolyásolták és alakították a halandók életét."

A kiállítás bejáratánál Pazuzu asszír démon fogadott bennünket (Párizs, Louvre).

Fején gyűrű alakú függesztő található, valószínűleg ennél fogva tartották a démonűző szertartások alatt.

Az asszír palotákat kizárólag domborművek díszítették.

Asszír palotadombormű Assur-Bán-Apli (Kr. e. 668-631 körül) Ninivei északi palotájából

Lépő oroszlán a babiloni Felvonulási útról, II. Nabú-kudurrí-uszur, a bibliai Nabukodonozor (Kr. e. 605-562) uralkodási ideje, mázas tégla (Bécs - Kunsthistorisches Museum)

Ez az oroszlán egyike a százhuszonötnek, amely a Felvonulási út elejét díszítette. Ez az út átszelte Babilont az Istár-kaputól a nagy zikkurratuig. A fehér, vörös és sárga színű, kitátott szájú oroszlánfigurák magassága a két métert is meghaladja.

"II. Nabú-kudurrí-uszur babiloni építkezései során fokozatosan ékesítették az Istár-kapu épületét és a hozzá vezető Felvonulási utat, amelyeket végül, az utolsó építési fázisában, sárkánykígyókat, vad bikákat és oroszlánokat ábrázoló, pompás színű és reliefes kiképzésű, mázas téglákkal díszítettek. A Felvonulási utat oldalanként körülbelül 60 oroszlán szegélyezte. Feltételezve, hogy az elülső kaput és a főkaput is reliefes bikák és sárkánykígyók borították, összesen legalább 557 lény lehetett a falakon. E teremtmények nem csupán díszek voltak, hanem mélyen gyökerező szimbolikus jelentőséggel bírtak. Isteneket jelenítettek meg és bajelhárító kapuőrzőkként szolgáltak Mezopotámiában ekkor már évszázadok óta."

Sárkánykígyót ábrázoló mázas tégla dombormű a babiloni Istár-kapuról (Kr. e. 604-562)

Bél-Ahhé-Eríba, Babilon kormányzójának sztélé alakú kudurruja

Agyaghenger II. Nabú-Kudurrí-Uszur (Kr. e. 605-562) építési feliratával Babilonból

"A pecséthengerek Kr. e. 3300 körül jelentek meg a dél-mezopotámiai térségben - amelynek legfontosabb városa Uruk volt -, és közel háromezer éven át készítették őket. Az ókori mezopotámiai anyagi kultúra talán leggazdagabb tárgycsoportját képező pecséthengerek különböző kövekből készültek, a felületükre figurális jeleneteket véstek, amelyeket néha feliratokkal is kiegészítettek. Ezek az ábrázolások a negatív képet tartalmazzák: a pecséthengert a sík agyagfelületen végig-görgetve kapták meg a pecsétlenyomatot, azaz a pozitív reliefet. A pecséteket dokumentumok hitelesítésére, illetve tárolásra és szállításra használt hordozók vagy helyiségek lezárására alkalmazták. A pecséthengerek rang vagy beosztás jelölésére, utasítások vagy megbízások elvégzésére is szolgáltak, továbbá tulajdonosaik amulettként, ékszerként is viselték őket, leggyakrabban csuklóra kötve vagy nyakba akasztva." 

"A jáspis (színű) alsó égre, ami a csillagoké, (Marduk) az istenek csillagképeit rá felrajzolta."

Sztélé a bika hátán álló, villámkötegeket tartó Adad istennel

Palotadombormű stilizált fa mellett álló emberfejű Apkallut ábrázoló rituális jelenettel, Északnyugati palota, Kalhu, Koppenhága - National Museum of Denmark

Palotadombormű ragadozómadár-fejű Apkallu ábrázolásával, Északnyugati palota, Kalhu, Skulpturensammlung Dresden

Emberfejű oroszlánok a szúzai palotából (Párizs, Louvre). Szúza városa Elám ősi fővárosa, a Perzsa Birodalom téli fővárosa volt.

Az emberfejű oroszlánok fölött a szárnyas napkorong, Ahuramazda jelképe ragyog. A két bejárat között elhelyezett szfinxek arcukat az őrizetükre bízott ajtók felé fordítják. Ez a relief is az Akhaimenida-kori mázas téglából készült.

"Tasritu hónap tizennegyedik napján... Alexandrosz, a világ királya átlépte Babilon határát." (Babyloni asztronómiai naptár)

"Nagy Sándor Türosz városából indult Babilonba, Libanon hegyei alatt, Asszíria fennsíkjain keresztül, majd dél felé, a Tigris és az Eufrátesz folyó mentén. Az Eufrátesz folyó Örményország hegyeiben ered és a keletre húzódó Tigris folyóval párhuzamosan haladva ömlik a Perzsa-öbölbe. Az Eufrátesz és a Tigris között elterülő földet a görögök Mezopotámiának (folyóköznek) nevezték."

Nagy Sándor átkelt a Tigris folyón, majd az asszír főváros, Ninive irányába fordult. A gaugamelai csatában legyőzte Dareioszt.

"A Tigris folyó mentén a sereg olyan mezőkön haladt keresztül, amelyet már évezredekkel korábban a mezopotámiaiak megműveltek. Olyan ősi városok mentén haladtak, ahol az írást feltalálták és a csillagok járásának szabályait megfejtették, az ég térképét megrajzolták." A bugyborékoló aszfalttavakból származó nyersolajat és bitument a hajók vízhatlanná tételére és építkezéseknél kötőanyagként használták.

"Babilon több mint kétezer éves, hatalmas város volt, amikor Alexandrosz a falai alá ért. A legenda szerint a távoli múltban Szemirámisz királynő alapította, aki hatalmas gátakat emeltetett, hogy az Eufrátesz felől, északról érkező áradásoknak útját állja." Nagy Sándor tudatosan tiszteletet mutatott a babiloni vallási szokások iránt és katonáit nem engedte fosztogatni, sőt Bel-Marduk templomát felkereste és kijavíttatta a perzsák által okozott károkat, megtekintette a függőkerteket. Felkereste a káldeusok által lakott negyedet, mivel "ezen pap-filozófusok pontosan ismerték a csillagok járását, matematikájuk a hatvanas számrendszeren alapult, így mérték az időt és a teret, ma is ezért áll 60 percből egy óra, 60 másodpercből egy perc és ezért 360 fok egy teljes fordulat. Tudták hogyan kell többszörösen emeletes törtekkel számolni, másodfokú egyenleteket megoldani, ismerték az összefüggést, amelyet majd Pitagorasz-tételként ismer meg a világ."

Megalosz Alexandrosz harmincharmadik születésnapja előtt hunyt el Babilonban, ő volt minden idők legnagyobb hadvezére.

A kiállítás nagyon nagy ismeretanyagot ölel fel, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Források:

Középiskolai történelmi atlasz/ Bibliai történelmi atlasz

Biblia

Székely János: Bibliaismeret

Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító

A művészet története: A művészet kezdetei