2016-ban Balázs Ferenc az amerikai turnéját követően (Kanada 5 /Kalifornia 6 /Florida 1 koncert) azonnal, orvosi kezelésben részesült a súlyos szívelégtelensége miatt, sztenteket (koszorúér tágító fémhálókat) kapott, ez a beavatkozás a szervezetének elég nagy sokkot okozott, borzasztóan lefogyott és az orvosai fél évig nem engedték fellépni.
Az egészségügyi szünet után 2016. szeptember 30-án, pénteken este léphetett először színpadra, s zenélhetett a Horváth Mihály téren az 1956-os események 60. évfordulója rendezvényeinek keretében. A templom mellett, egy nagy sátorban került sor, szinte családias környezetben a fellépésre, ahol sok barát és rajongó mellett én is jelen lehettem. Egy órán keresztül örömzenét hallhattunk tőle, minden érzékszervemmel tudtam, hogy az élet és a zene iránti akarás győzött, tiszteletet parancsoló volt az az eltökéltség, amellyel zenélt. Így búcsúzott: „Elfáradtam, berekedtem, de boldog vagyok!” És valóban, szemmel láthatóan az volt.
40 éves jubileumi Korál koncert a Papp László Budapest Sportarénában (2018. május 5., 20-23 h)
Fecó már egy éve készült erre az utolsó Korál koncertre, nagyon szerette volna, hogy megvalósuljon, de egy ideig egészségi állapota nem engedte, hogy ilyen hosszú ideig tartó, megterhelő koncertet vállaljon. Orvosaival közösen, kitartóan dolgozott rajta, hogy kondíciója teljében legyen, amikor az megvalósul. Dorozsmai Péter és Fischer László a szervezés folyamatának nagy részét átvállalta, hogy tehermentesítse a zenekarvezetőt. Nagyon sok felkészülést igényelt a nagykoncert és a fiúk ezt komolyan vették. A Budai Ifjúsági Parkban (Várkert Bazár) készült felvételen is látható, hogy mindenki örömteli hangulatban van és boldog, hogy ismét együtt dolgozhatnak.
Korál születésnapi nagykoncert az Arénában - YouTube
Balázs Ferenc így nyilatkozott a koncert előtt: „Eljátszunk mindent, amit a rajongók szeretnek tőlünk, garantáltan senki sem távozik csalódottan, mert esetleg kimaradt a kedvenc Korál-slágere. 2018-ban 40 évesek leszünk, bőven akadnak a repertoárunkban korszakos dalok, úgyhogy nem egyszerű a program összeállítása, de ez édes teher a számunkra. Igyekszünk összefoglalni az életművünket, addig játszunk, amíg minden fontos dal sorra nem kerül. Az biztos, hogy megismételhetetlen buli lesz.”
Ilyen felvezetések után, már én is türelmetlenül vártam a nagykoncertet, 2017. szeptember végén megvettem a jegyeinket, s örültem, hogy a 12.000 ember egyike lehetek. Tudtam, hogy jó lesz ismét 20 évesnek lenni és a zenekarral együtt emlékezni a régi szép időkre, éreztem, hogy egy csodálatos esténk lesz. Úgy hiszem, a zenekar tagjainak is biztosan nagyon jó érzés volt ismét együtt zenélni, ilyen nagyszámú közönség előtt, hiszen nemcsak a lelátók, de a küzdőtéren lévő székek is megteltek.
Előző este a Klebelsberg Kulturkúriában volt a beálló nap, a főpróba.
Az arénában a koncertet Rota Francesco konferálta fel, a fiúk a Backstage-ben már izgatottan várakoztak.
A koncert ideje alatt Viszneki barátnőm Csilla ült mellettem, 30 éve voltunk Vámosgyörkön utoljára együtt Korál koncerten, de most is tudtuk, hogy miről, kinek és miért szólnak a dalok.
Minden érintett okosan és ügyesen készítette elő a koncertet. Nagyon jó volt a hangszerelés, az erősítés, az akusztika, a háttérképek/folderek, régi fényképek, koncertfelvételek, újságok. Nagyon profi volt a színpadtechnika, s hogy egy kamera le-föl járt a színpad elején és mindent rögzített, de a koncert ideje alatt dolgozott még két kézi kamerás ember és egy fényképész is.
Bevallom, én féltettem Fecó barátomat, hihetetlennek tűnt a számomra, hogy 3 órán keresztül a színpadon tud maradni, de aztán felcsendültek az első dallamok és kezdetét vette egy fergeteges koncert, ment minden, mint a karikacsapás, alig hittem a szememnek, irányított, mesélt, zenélt, énekelt, meggyőződésem, hogy az égiek vigyáztak rá.
A koncerten részt vett Fischer László (gitár), Dorozsmai Péter (dob), Fekete Tibor (basszusgitár), ifj. Herrer Pál (billentyűs hangszerek), Sebestyén Áron (billentyűs hangszerek), Simon Edina (vokál), Csákvári László (vokál, csörgő), a Hungarian Studio Orchestra szimfonikus zenekar Bujtor Balázs hegedűművész, hangversenymester vezetésével, Fekete-Kovács Kornél (trombita), Elek István (szaxofon).
Az első szerzemény az Ugye nem hiszed el, már a szimfonikus zenekar által kísért verzióban hangzott fel, a dal végén ováció és vastaps. A második Fischer László szerzeménye volt, a Hangoddal ébreszt a szél, ezzel beindult az igazi rockkoncert, majd megjelentek a színpadon az 1978-as Budai Ifjúsági Park résztvevői, Scholler Zsolt basszusgitáros (Németországból) és Pados István dobos (Norvégiából), a Van egy őszinte dal és a Szólíts meg vándor nótában ők a közreműködők.
Korál az utolsó fellépése az eredeti Korálnak! Arena 2018 - YouTube
Ezután felhangzott egy újabb Fischer szerzemény, a Tudom én is megnyugodnék, majd egy lírikus rock dal, az Anyám vigasztalj engem, Fecó ekkor már énekeltet, tapsoltat, így a közönség is részese lesz a produkciónak. Hetedikként a Fekete bárány (Fischer), nyolcadikként A másik oldalon (Balázs) szerzemény következett.
Az Évszakoknál ismét belép a szimfonikus zenekar, a Balázs Ferenc szerzemények így sokkal plasztikusabbak, s látszik a hölgyek és urak arcán, akik a hegedűjüket fogják a kezükben és muzsikálnak, hogy ők is élvezik a koncert minden pillanatát. Fecó megfogja a mikrofont, sétál, időnként leül egy-egy erősítőre, most „csak” énekel. A dal közben felhívja a színpad előtt táncoló Blankát, Dorozsmai Péter kislányát, maga mellé, hogy ott folytassa, szenzációs a jelenet, a kislány boldog, édesapja büszke, a közönséget pedig jó érzéssel tölti el a látvány, a muzsika meg csodálatos.
Ezután az 1989/1990. évi rendszerváltásról szól a Gyertyák a téren, Fecó leül a szimfonikus zenekar tagjai elé a dobogó szélére, így közvetlen közelükben énekel, felejthetetlen élmény a sok vonós játékával kiegészülve. Majd odasétál a közönség bal oldalán ülő orvosaihoz és nekik énekli A csönd éve volt című nótáját, hiszen ők tudhatják csak igazán, hogy mit jelentett neki a műtéttel terhes év, ezután felhangzik az általa legszeretettebb dala, az Érints meg, a szimfonikusok még mindig velünk vannak.
A közönséget lázba hozza a Kölykök a hátsó udvarból, nekem is feldereng a nyolcadik kerületi, körfolyosós ház udvara, ahol gyermekéveimet töltöttem családommal és barátaimmal.
Majd jön az 1972-es Balázs-Brunner szerzemény, - amely szinte megjósolta a történelmet -, a Kőfalak leomlanak. Ez egy kétértelmű dal, hiszen szól az emberi kapcsolatról (Balázs Ferenc és Horváth Attila erre gondolt) és szól arról a bizonyos Falról is, amely már 1989. június 16-án omladozott, amikor is Horn Gyula és Alois Mock Sopron mellett átvágta azt a bizonyos szögesdrótdarabot. A történetnek azonban itt nincs még vége, hiszen a Horn kormány egyeztet Gorbacsovval és ezután Németh Miklós és Horn Gyula augusztus 25-én Bonnban tárgyal Helmut Kohllal, s ennek eredményeképpen, 1989. szeptember 11-én nulla órakor a Magyar Népköztársaság megnyitja a nyugati határt az NDK-s menekültek előtt. Ez a magyar döntés járult hozzá ahhoz, hogy ledőlt az a bizonyos berlini fal, számomra ezt a történelmi tényt is jelenti ez a szerzemény, előzőleg szintén erről szólt a Gyertyák a téren.
Korál - A kőfalak leomlanak - YouTube
Ezután ismét Fischer szerzemények következnek, a Tékozló fiú és A szeretet koldusai, a „Históriás” megint tanít és elgondolkodtat bennünket.
Mivel küzdő szellemű családba születtem, a következő dal nekem szól, az egyik kedvencem, a Kergesd el a felhőt a házamról, a szimfonikus kísérettől szárnyal a lelkem.
A következő ismét egy Taurus hagyaték, hiszen ezeket a nótákat is beintegrálta Fecó a Korál repertoárjába, Amit nem mondhattam el. Ezután jön, a Kevés voltam neked, a közönség soraiban elmerengünk, hogy hányszor, de hányszor megtörtént ez velünk is, Fecó felszólítására már mindenki énekel és tapsol.
A huszadik a fesztiválos nóta, a Homok a szélben, mely meghozta a Korál együttes számára az országos sikert, hiszen a szüleink is megismerhették azt, amit mi már a koncertekről tudtunk, hogy van itt négy srác, akik olyan zenét játszanak, amely a zsigereinkig hatol. A magyar zsűri döntése alapján az első helyen kellett volna végezzen a Korál együttes, de a szovjet képviselő ezt nem engedte, nem nyerte el a tetszését a „ha nem lennék szabad, élni sem tudnék” szöveg, így a harmadik hely lett az övék. Ezután azonban már megállíthatatlan volt az együttes sikere, hiszen a szüleink is a szívükbe fogadták őket, édesapám olyannyira, hogy másnap, 1981. augusztus 22-én, ott állt mellettem a Hajógyári szigeten a zenész szakszervezet első rendezvényén, amikor is Fecó a magasba lendítette bal karját, jobb keze a billentyűket érintette, hangja a magasba szállt, a gitár és a basszusgitár egymással versengett, s a haja színében is a Korált képviselő Peti a dobok közé csapott. A koncert után a fiúk indultak Győrbe, este már az 1978-ban átadott, új nemzeti színházban léptek fel.
Fischer szerzemény következik ismét, a Ne állj meg soha, erről a nótáról minden „korálosnak” Dorozsmai Péter dobszólója ugrik be, ami mindig felejthetetlen, a pici lány Blanka is így gondolja, mert a színpad előtt ő is dobolást imitál. A dal végén szól a vastaps Petinek, melyet nagyon élvez.
A szerzemények felsorolásából is láthatjuk, hogy a Korál egy demokratikus zenekar volt, hiszen a zenekarvezető nemcsak saját, de kollégái szerzeményeit is elfogadta, s az együttes tagjai azt közkinccsé tették.
A rövid életű, ám, de sikeres Taurus (Radics Béla, Som Lajos, Brunner Győző, Horváth Attila, Balázs Ferenc) nyomdokán, a Korál együttes által, megteremtődik a rockzenén belül egy új műfaj, a lírikus rock műfaja.
A zenekarvezető ezután felhívja a színpadra barátját, pályatársát, Horváth Attila dalszövegírót, aki azt mondja jó itt lenni, érezni a közönség szeretetét, később ezzel köszön el: „Nincs búcsúzás, nincs búcsúztatás…, sajnos volt búcsúzás, mert ez volt az utolsó Korál koncert az életünkben.
Ezután nem következhetett más dal, mint a „zenészek himnusza”, mert számomra ezt jelenti, a Maradj velem. Mit érez egy muzsikus, amikor egyedül marad a színpadon, véget ért a koncert, úgy érzi kiüresedett nemcsak a nézőtér, hanem a lelke is, mindent oda adott, mindent megmutatott, örömzenélt, hiszen ő is élvezte a játékát, hát ilyenkor kell, hogy megfogja a kezét az asszony és hazavigye, vele legyen, míg a lelke lecsendesedik.
Mi nézők egyszer csak arra eszméltünk, hogy Balázs Ferenc „egyedül” maradt a színpadon, az egy szál zongorájával, a 12.000 ember előtt, minden elsötétült, csak ő állt a fénycsóvában. Megérintette a hangszer billentyűit és csodát tett a személyiségével, a felcsendülő dallamokkal, a hangjával, megbabonázott bennünket. A dal végén hatalmas ováció, percekig tartó vastaps, mindenki felállt, a küzdőtéren ülő emberek nemcsak felálltak, de előre jöttek a színpadhoz, vele akartak lenni, egy szent pillanat volt, úgy éreztem az égiek is ott vannak velünk és ők is örülnek, hogy mi boldogok vagyunk! Azt szerettem/szerettük volna, hogy itt és most álljon meg az idő, ez az élmény soha véget ne érjen, közben majdnem legördültek a könnyeim. Csilla barátnőm megszólalt mellettem, „hát ilyen, az Edda koncerten nem volt”, én mondtam neki, hogy „soha nem is lesz”, „ilyen élmény csak Fecó koncertjein van”. Biztosan tudom, hogy ő is érezte a közönség ezen kisugárzását ott a színpadon, tudta micsoda hatalma van felettünk.
https://www.facebook.com/lorant.biro.1/posts/2274630229214045
Az ünneplés közepette, Fecó visszavonult a hangszerarzenáljához, s már mindenki állva, vele és az ismét fénybe került zenekarral énekelte a Hazafelé dalt.
A Válaszra várva közben, Péter már állva püfölte a dobokat, majd a percekig tartó tapsvihar alatt a fellépők meghajoltak és mi magunkra maradtunk. Amikor már nem volt senki a színpadon, mi a közönség kezdtük el énekelni nekik a Maradj velem-et. Senkinek nem volt kedve hazamenni, megtörni a varázst, mindenki csak bóklászott, mindenki úgy érezte egy áldást visz haza aznap este, hát ezekért a pillanatokért érdemes élni.
A Korál együttes nemcsak belföldön, de a szórvány magyar közösségek meghívására, az Amerikai Egyesült Államokban is több helyszínen fellépett 2013. évben.
A Korál együttes a Sarasotában (Florida) megrendezett 7. Magyar Fesztiválon (2013. október 19-20.)
A Korál együttes New Yorkban a Magyar Ház bejárata előtt (2013. november)
Balázs Ferenc 2021. október 6-án a Magyar Batthyány Alapítvány jóvoltából posztumusz díjban részesült, melynek elnevezése gróf Batthyány Lajos díj. Ugyanezen hónap végére sírköve is elkészült, s a sírhelyet, családja mellett, mi rajongók is rendszeresen látogatjuk az Óbudai temetőben. Tudjuk, hogy minden embert addig kell megbecsülni, amíg él, mi barátai, rajongói ezt is tettük, tiszteltük, szerettük, becsültük őt, azonban Balázs Ferenc emlékének és munkásságának megőrzése közös feladatunk, ezt nem szabad felednünk!
