Kedves Olvasó, biztosan nem ismeretlen számodra Sisi, azaz Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő neve, aki 1837-ben született Müchenben, a család negyedik gyermekeként és a Starnbergi-tó nyugati partján épült Possenhofen kastélyban nőtt fel szülei (Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő), valamint testvérei társaságában.
1854-ben I. Ferenc József császár és király feleségül vette, így ettől kezdődően osztrák császárné és cseh királyné. 1867-től 1898-ig magyar királyné. Négy gyermeke születik, Zsófia, Gizella, Rudolf és Mária Valéria. Erzsébet királyné mindig jó szívvel viseltetett a magyarok irányába, szívesen tanulta a magyar nyelvet és irodalmat, felkarolta kultúránkat, szerette a cigányzenét, ismerkedett országunkkal, támogatta a magyarok törekvéseit, osztozott szabadságszeretetünkben. Fenti kiállításon is visszaköszön ezen őszinte érdeklődése hazánk népművészete, hagyományai, a magyar emberek mindennapi élete, lelkivilága iránt. Sok szép napot töltött Gödöllőn, ahol ugyanúgy szabadon élhetett, mint egykor Bajorországban a Starnbergi-tó mellett, hódolhatott szenvedélyének a lovaglásnak és vadászhatott a kastély parkjában.
Sisi már 1853-ban magyar történelmet tanul Majláth János gróftól, magyar nyelvet pedig Richter Xavéri Ferenc vikáriustól.
A császárnőt a magyar nyelv tanulásában Hunyady Imre gróf, Hunyady Karolina grófnő, Homoky Imre apát, Ferenczy Ida társalkodónő, Festetics Mária grófnő, Sztáray Irma grófnő, Falk Miksa író, politikus, az MTA tagja segíti, udvartartásához tartozik még báró Nopcsa Ferenc, mint főudvarmester.
1866. január 8-án Deák Ferenc indítványára magyar küldöttség utazott Bécsbe, így ismerkedett meg a fiatal császárné Andrássy Gyula gróffal, akivel barátságot kötött és közösen dolgozott a kiegyezés megkötésén. 1866 nyarán Königgratznél az osztrák sereg vereséget szenved a poroszoktól, ezért Ferenc József belátja, hogy a német egység, osztrák vezetéssel már nem jöhet létre, így ő is a magyarokkal való kiegyezés felé hajlik. 1867. március 20-án fogadja el a magyar Országgyűlés a kiegyezést.
Királynőnk negyedik gyermeke, Mária Valéria 1868-ban Budán születik, akivel, csak magyarul beszél és magyar szellemben neveli, kelengyéjét kalotaszegi varrottas képezi.
Királynénk magyarul tudta a Szózatot, magyar imakönyve volt, életének legboldogabb napjának nevezte, amikor egyszerre a királlyal, magyar királynévá koronázták 1967. június 8-án.
Erzsébet királyné utolsó hivatalos látogatására Magyarországon, az 1896-os millenniumi ünnepségek során kerül sor.
A kis történelmi kitekintő után, térjünk vissza a kiállításra, amely Erzsébet királyné népművészetünk iránti érdeklődését mutatja be. Láthatjuk magyaros öltözékeit, hímzéseket, csipkedíszítéseket, kalotaszegi bútorokat és varrottasokat, a háziipari szövetkezetek létrejöttének kezdő lépéseit.
Erzsébet királyné fekete zsinórdíszes bársonyruhája, fehér csipkével 1866.
Sisi magyaros díszöltözete, rózsaszín, fekete bársonyderékkal és csipkerésszel, melyet a magyar küldöttség fogadása során viselt 1855-ben.
Sisi a csipkét számos ruháján viselte, melyet Brüsszelből hozattak. A kiállításon egyébként az 1902-óta létező Halasi csipke is látható, mely 2010. év óta hungarikum.
Úrihímzés a népművészetben
Magyar hímzéssel már István király idejében is találkozhattunk, hiszen Gizella királyné hímzőműhelyt tartott fenn, ahol főként az egyház részére készültek textíliák, de a főúri házaknál a lányok és asszonyok is készítettek egyházi adományokat és kelengyéket. Később a hímzőműhelyeket hímzőmesterek vették át, majd varrócéhek alakultak, így a céhlegények tanulás céljából nyugatra és keletre is eljutottak, megtanulták az idegen országok hímzésmintáit, magukkal hozták a mintakönyveket, így alakult ki az úrihímzés a 16. század közepén.
A kiállítás 2023. június 25-ig tekinthető meg a Hagyományok Házában, ahol találkozhatunk még a matyó népművészettel, szövőszékkel, varrógépekkel, a háziipari mozgalom kialakulásával, a mezőtúri fazekassággal.
