Bucsics kávéház (Budajenő), Tante Susanne (Budajenő), Vadaspark étterem (Budakeszi), Udvarház étterem (Hármashatárhegy), ha jártál ezeken a helyeken, vagy, ha szakmabeli vagy, biztosan nem ismeretlen a Bucsics Imre név előtted.

Kedves kollégánkat és leányát Mártát látogattuk meg a mai nap folyamán, s még az égiek is kedveztek nekünk, mert gyönyörűen sütött a nap.

Bucsics úr egy újabb álmát valósította meg 2021 augusztusában, amikor is Budajenőn, a Fő utca 6. szám alatt megnyitotta kávéházát, melyet leánya Márta üzemeltet.

A Bucsics vendéglős dinasztia, 1925-óta létezik, amikor is Bucsics úr édesapja Győrben, majd a Gundelben tanulta ki a szakmát és Győrszentivánban vendéglőt nyitott, ugyanott, ahol a nagyapa kocsmát üzemeltetett, így a fiúcska már gyermekkorában magába szívta a szakma szeretetét. Bucsics Imre híre legendás, szereti és tudja, szívét is mindig beleadja tevékenységébe, mert másképpen nem lehet, nem érdemes ezt csinálni. Sokan tanulhatnak tőle, ahogyan ő is tanult a nagy „öregektől”. Bucsics Márta nemcsak édesapjától leste el a szakma titkait, de dolgozott a Fórum Szálloda Bécsi Kávézójában és több étteremben, cukrászdában.

Bucsics urat a Béke Szálloda átépítése után, 1985-ben ismertem meg, mint a ház üzletvezetőjét. Számomra a Béke egy gyönyörű munkahelyet, igényes vendégeket és kollégákat, fehér blúzokat és ingeket, egy olajozottan működő dolgozói teamet jelentett. Itt szerettem meg a szállodai életet és a turisztikai szakmát, életre szóló barátságokat kötöttem, melyek a mai napig kísérik utamat.

Nagyon sok dolog kapott megerősítés ebben a közösségben, amelyeket édesapám mellett, családomban is megtapasztaltam.

Címszavakban:

• csapatban dolgoztunk, mert egy szálloda üzemeltetése összetett ismeretet, tapasztalatot igényel,
• többen okosabbak és erősebbek vagyunk, mint egyedül, mert egymásra támaszkodhatunk,
• jó kedvvel jobban megy a munka, és mosolyogva mennyivel könnyebb elviselni a rengeteg feladatot,
• egy házból nemcsak kivenni kell, de rákölteni, felújítani is minden évben, s az innováció fontos tényező a szállodák életében, de nem szabad azt túlzásba vinni,
• a legfontosabb azonban a szakma szeretete.

Szállodánkhoz tartozott a Hármashatárhegyen lévő Udvarház étterem üzemeltetése.

Elődje a Hármashatárhegy étterem egy nyitott, fedeles étterem volt, 200 fő befogadóképességgel, de ha beköszöntött a rossz idő, akkor már elmaradtak a vendégek. A vezetőség úgy döntött: „Ide egy fedett étterem kell, hatalmas ablakokkal”, ezért új étterem építését határozta el a cég. Tudtuk azonban, hogy „csak enni” nem jön fel senki, tehát műsor is kell!

Az étterem bokréta ünnepségét 1989. február 24-én tartottuk, majd szeptember 1-én került sor az ünnepélyes átadásra (előbbre terveztük, de Kádár János halála miatt – 1989. július 06. – elhalasztottuk), mely ezek után a hétfői nap kivételével minden nap üzemelt. A felelős vezető Bucsics Imre úr, segítsége Zsámboki Zsóka volt. Mintegy hatvan ember és a művészek dolgoztak itt.

A vendéglátó egység gyönyörű helyen helyezkedett el, a Fedeles étteremben folklór műsor szórakoztatta a vendégeket, míg a Rózsalugas 180 fokos budapesti körpanorámával rendelkezett, az Ibolya és a Nefelejcs különterem családi hangulatot árasztott.

A betérő vendégeket ostorcsattogtatás, népdalok és néptánc, valamint butéliába töltött pálinka fogadta, a butélia nyakán nemzeti színű szalag lógott, így azok, a vendégek érkezésekor nyakukba kerültek, és emlékként magukkal is vihették őket.

Rotter Oszkárnál jobb műsort az országban nem csinált senki, hiszen az autentikus, tehát ősi forrásból származó magyar folklórt, népdalokat, néptáncokat úgy tudta művésztársaival előadni, hogy az mindenkit magával ragadott. Évente új műsort, más táncokat mutattunk be, így a közönség megismerhette népünk életének meghatározott alkalmaihoz kapcsolódó, érzelem- és gondolatvilágot tükröző dalainkat, népviseletünket, s néptáncainkat.

Minden nap telt ház volt, lakodalmast is csináltunk, karácsonykor betlehemeztünk, s a citerás Zsuzsi néni még énekelt is. Mint tudjuk a citera ősi eredetű, fából készült húros hangszer, lapját és oldalát gyakran vésett népi minták díszítik, a fejeket pedig állat-, vagy emberfej formájára faragják, a citerás az egyik kezével a 3-6 dallamhúrt lefogva adja meg a dallamot, s a pengetővel játszik a dallamhúrokon és a mellettük feszülő 20-25 kísérő húron.

Folklór műsor volt még a Hűvösvölgyben, a Balázs vendéglőben és a Bláthy Ottó utcában, a Kalocsa étteremben, de nálunk volt a legszínvonalasabb.

Vendégeink nemcsak ebédre, vacsorára, de egy-egy buszos városnézés után zsíros kenyérre és borozgatásra is meglátogatták vendéglátó egységünket, így teljes volt a kihasználtság.

Céges vacsorákat is tartottak nálunk. Egyik jeles rendezvényünk volt a Josef von Ferenczy (vállalkozó és médiamenedzser) féle 250 fős fogadás, ahová 25 nagykövet is meghívást kapott. A vendégekkel érkező kíséret – gépkocsivezetők, biztonsági személyzet stb. – is mintegy 250 fő volt, így valójában 500 főről kellett gondoskodnunk. Akkor, 40 évvel ezelőtt, ez majdnem 1,5 millió forint bevételt jelentett nekünk.

Üzletvezetőnk személyesen járt el a beszállítóknál, így mindig friss magyar alapanyagok (zöldség, gyümölcs, vadhús és egyéb húsok, tejtermékek, szeszes italok, borok) kerültek vendégeink asztalára. Éttermünkben csak borból, mintegy 600 hektoliter fogyott évente, Budafokról tanker autóval szállították hozzánk és fejték le hordóinkba. Ez a mennyiség nagy számnak tűnhet, de 300 főt láttunk el naponta. Miután privatizálták Budafokot – Garamvári Vencel vette meg -, a muzeális borokat is értékesítették, s mivel mi nagy tételben vásároltunk, így kaphattunk ezekből is. A palackos fehér bor Bátori Tibor, a vörös Tiffán Ede bora volt, melyek vendégeink asztalára kerültek. Üzletvezetőnk jó viszonyt alakított ki, pl. Bock, Gere, Tiffán urakkal, akik jogosultak voltak az „Év bortermelője” elnevezésre is, tehát minőségi bort érleltek pincéikben. Az is előfordult, hogy nem üzletvezetőnk járt a borászoknál, hanem ők jöttek hozzánk, mert bevezettük a borvacsorákat. Az azokon résztvevők megismerkedhettek a borásszal, s egy-egy tájegység boraival, a gazdák meséltek az általuk termelt szőlőről, borokról, eljárásokról, és az érdeklődök kérdéseket is intézhettek hozzájuk. Ennél jobb reklám nem kellett sem az étteremnek, sem a borászoknak, hiszen a vendégek már várták mikor lesz a következő borvacsora.

Az Udvarház étteremben számos híres ember megfordult, mint pl. George Elmer Pataki New York állam 53. kormányzója, Milos Forman, Jiři Menzel, valamint a Külügyminisztérium is sokszor nálunk látta vendégül a hazánkba érkezőket.

Éttermünk Bucsics úr irányítása alatt bekerült Magyarország 20 legjobb étterme közé.

Az étterem egyik tulajdonosa a HungarHotels Béke Szálloda volt, a másik az Agrimpex 50-50 % tulajdoni hányaddal. Az Agrimpex nem szólt bele az üzemeltetésbe, a Béke Szálloda akkori igazgatója pedig szabad kezet adott üzletvezetőnknek. Egy főre a vacsora, folklór műsorral együtt, 40-50 DM volt, de rugalmasan lehetett bánni az árakkal. Az étterem a Béke irányítása alatt nyereséges volt, kitermelte devizában, amit kellett, 6.000.000.-Ft nyereséggel is zártunk évet.

A privatizáció előkészítéseként a szállodákról leválasztották az éttermeket, így jött létre a New York Önálló Egység (Alabárdos, Gerbeaud, Kárpátia, New York Kávéház, Udvarház). Az összevonás után azonban már nem volt rentábilis.

Bucsics Imre úr 3 évre bérbe vette az éttermet. Az első évben megállapodott a céggel, hogy a bérleti díjat csak az év végén fizeti. Eladta a Budakeszin lévő lakását, így lett forgótőkéje, hiszen a vendégek ellátásához árut kellett vásárolni, adót és munkabéreket kellett fizetni, s ki kellett várni, amíg 1-2 hónap múlva a számlák kiegyenlítésre kerülnek. A téli időszak nemcsak a szállodák életében nehezebb időszak, de éttermünk életében is az volt.

Ki kell emelnünk a Sato utazási irodát, aki hihetetlenül sok vendéget hozott hozzánk. Dél-Amerikából repülővel Bécsbe szállították a turistákat, majd busszal a vendégek fele elment Prágába, a másik fele Budapestre, majd cseréltek. Ezen iroda éttermünkben nagyon jó forgalmat produkált, szinte minden másnap megtöltötte a házat. Szóbeli megállapodás alapján jöttek a többi utazási iroda vendégei is az Udvarház étterembe. A Gulyáscsárda bezárt, mindenki ott volt nálunk, telt házzal üzemeltünk, még asztalokat és székeket is kellett csináltatnunk, mert a 300 szék nem volt elég, annyi vendégünk volt.

A későbbiekben az Agrimpex lett az étterem 100 %-os tulajdonosa.

A Hármashatárhegyen lévő Udvarház étterem számomra azért is egy különleges hely, mert esküvői vacsorám színtere volt valamikor a Nefelejcs különterem.

A dolgozói gyermeknapokat eleinte a Béke Szálloda Orfeumában tartottuk, majd üzletvezetőnk megrendezte azt minden évben az Udvarház étteremben a Hármashatárhegyen, a későbbiekben pedig a Tante Susanneben, saját éttermében, Budajenőn, mosolyt csalogatva gyermekink orcájára.

Boldog, „Békés” napokat éltünk meg együtt.

Kedves olvasó, remélem kedvet kaptál és benézel családod és barátaid társaságában a Bucsics családi kávéházba Budajenőn, ha arra jársz, kirándulsz, vagy Vadasparkot látogatsz a közelben lévő Budakeszin. Többféle fagylalt, rétes, sütemény, kávékülönlegességek és természetes gyümölcslevek, limonádék közül válogathatsz kedved szerint.

A molinó is hirdeti „Bújj be! Már várunk.”